2007. október 27., szombat

Erdélyben járva

"...mert itt nem az a kérdés,
hogy ki vesse el a jó,s hasznos magot,
hanem hogy el legyen vetve..." /Széchenyi/

Nos az előző bejegyzésnél ott fejeződtem be, hogy megérkeztünk oda, ahová elindultunk, Felsőújvárra. Rokonaink vártak minket aranyosan, kedvesen, étellel - itallal, ahogy illik. Némi pihenő után körülnéztünk, és ezt a kastélyt találtuk ott, no aztán itthon utánajártam, hogy ki fia - borjáé volt, hogy került oda és miért lett ilyen állapotja 2007-re, íme ezt a leírást találtam:
'' .....Nagyenyedtől É-ra, a Marosmelléki dombvidék területén, az itt DNy-ra kanyargó Maros bal partja közelében fekszik Marosújvár (Ocna Mureş) település. Már a rómaiak ideje óta lakott volt, első okleveles említése 1202-ben történik “Uyuar” (Újvár) alakban. Nevéből ítélve, már ebben az időben is volt vára, melyről azonban közelebbi adataink nincsenek. A várat első ízben egy 1357-ben kelt oklevél említi, amikor a Kökényes – Radnót nemzetség birtokában volt, akiktől talán vétel útján az erdélyi püspök kezébe került. 1576-ban már Báthori Kristóf vajdáé, aki 1581-ben Gálfi Jánosra hagyta. Mikor a Báthori családban később viszály keletkezett, Báthori Zsigmond fejedelem Gálfi Jánost 1592-ben várkastélyában elfogatta, Huszt várába hurcoltatta, és 1593-ban lefejezték. Ezután a fejedelem Marosújvárt Bodoninak, Gálfi elveszejtőjének adományozta. Mihai Viteazul vajda 1599-ben a várat hívének, Mihálcsa bánnak adta, aki rövidesen elvesztette azt. Bethlen Gábor fejedelem 1620-ban Siményfalvi Székely Mózes árván született egyetlen fiának, ifj. Székely Mózesnek juttatta a várat, a várossal együtt. I. Apafi Mihály fejedelemsége alatt szerezte meg Mikes Mihály, és e család birtokolta még a 19. század közepén is. 1856-ban lett gróf Mikó Imre birtoka, aki a kastélyt helyreállíttatta és kijavíttatta, miután a barokk stílusban átalakított várkastély 1848-ban leégett.

A középkori várból átalakított, romantikus stílusú várkastély egy dombon áll. Mai formáját az 1856-os újjáépítés során nyerte. Reneszánsz-barokk övezőfala előtt széles várárok húzódik. Egykori felvonóhidas kapuja ma is látható, igaz befalazva. Közelében egy román stílusú református templom romjai állnak.

Források:Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok. Bp. 1987. 170-172. "

És bizony nagyon lerobbant állapotban van, közelébe menni nem is lehet, s talán nem is tanácsos, pedig gyönyörű helyen áll, ott a dombtető szélén és a sarok toronyfülkéből biztos pazar kilátás nyílhat a domb alatt, csendesen folyó Marosra. Az udvarában, már ami nincs bekerítve dróttal, egy román család él, onnan lehet kicsit jobban megnézni ezt a remek építményt. Működött itt a kastélykertben valaha egy pincészet is, mára az sem üzemel, csak egy - két elvadult gyümölcsfa és rózsalugas mutatja, hogy gondozott terület volt. Valahogy itt mintha megállt volna az idő?

Okosság a mai napra

A mákos-meggyes bableves egy olyan étel, ami úgy készül, hogy kettőt lapozunk a szakácskönyvben.

2007. október 26., péntek

Ez a hely, ahol élek - Vasas


Vasas.
Pécs városától keleti irányban ~10 km-re, a 6-os főútról letérve, a Hármas-hegy előterében megtalálhatod. Festői környezetben két völgy és egy domb, beépítve régi DGT-s bányászkolóniával, sorházakkal, régi falusi és újabb, modernebb házakkal, sok zöldterülettel, művelt szántókkal, kertekkel, erdőkkel. Ide köt minden, itt születtem, itt nőttem fel, majd dolgoztam a helyi szénbányában, családot alapítottam, itt telepedtem le, itt mindent, s majdnem mindenkit ismerek, itt ismerem a sarkokat, a hangulatokat, az évszakokat, erősen röghöz vagyok kötve...
A falu történelme régmúltba visz, az első feljegyzés 1083 körül íródott, Asztrik apát a Vasas-hegy (Zengő) lábánál Pécsváradon szerzetesházat épített. Vasas falu 1270 - 1290 között az apátság birtoka volt. Az elnevezés, bár vitatott, vasbányászatra, vasművességre utalt, vitathatatlan tény azonban, hogy a falu fölötti patak mentén vashuták nyomaira bukkantak, bár az itt élő lakosság nagy része mezőgazdaságból, és a szénbányászatból élt.
A falu a történelem során mindvégig a pécsváradi várbirtokhoz kötődött,majd 1766-ban kőszéntelepet fedeztek fel és 1782-ben elkezdődött az iparszerű szénbányászat.
A bányászkodás fellendítette a települést, a Duna Gőzhajózási Társaság a bányaüzem közelében munkás sorházakat épített, kis kertekkel, ez a régi telep a mai napig áll, a régi formája nem sokat változott, egyes részei nagyon lehangoló látványt nyújtanak.
A bányaüzem 1993-ban bezárásra került, ettől kezdve a település egyre jobban "peremkerület" lett, bár közigazgatásilag Pécs város I.kerülete, legalábbis a helységnév táblája szerint. Szóval erős lepukkadásban van ez a valamikor szebb napokat látott település.

2007. október 25., csütörtök

Erdélyben járva

"...mert itt nem az a kérdés,
hogy ki vesse el a jó,s hasznos magot,
hanem hogy el legyen vetve..." /Széchenyi/

A történés előzményei
Anyai nagyszüleim 1939 - ban Erdélyből települtek át Magyarországra. Nagyapám Miklóslakán, nagyanyám Székelykocsárdon született. Gyermekkoromban nagyszüleim sokat meséltek az ottani életükről,az ott élő emberekről, a vidékről, a Marosról és az Aranyosról, nagy árvizekről... és én megpróbáltam elképzelni milyen is lehetett...
Ezen a gondolati síkon maradt Erdély, a Marosmente sokáig. A rokonság persze ott élt, a kapcsolatot nem tartottuk, hír elvétve jött... tavaly nyáron levél érkezett Marosújvárról... látni kellene egymást... 2007. augusztus 20-án édesanyámmal és kisebbik lányommal útrakeltünk rokonlátogatásra.
Szalonta - Nagyvárad - Király-hágó - Kolozsvár - Torda - Felvinc útvonalon értük el Marosújvárt.

Ocna Mures - Marosújvár
A városba a Maros-hídon áthaladva szinte "beszakad" az utazó, első látványosság a szódagyár, vas fúrótornyokkal, düledező épületekkel, mint egy háborús övezet. A gyár mellett a régi városi sósfürdő - szanatórium széteső, elhagyott épülete, nagyon lehangoló látványa megdöbbentett. Mellette a városi park, falatnyi játszótérrel, a város főutcája az én baranyai szememnek túl szélesnek és nagyon rendezetlennek tűnt. Valami kimondhatatlan csalódottságot éreztem, nem ilyennek képzeltem el kisgyermekként.
Az út felkapaszkodott a gyár fölötti dombtetőre -Felsőújvárott voltunk, célba értünk, ide jöttünk. A falu elején a szódagyári lakótelep, mint Komló vagy Oroszlány, vagy Pécs meszesi '50-es években épített munkásnegyede, színtelen négyemeletesekkel - 40°-os kánikulában izzadva a déli melegben. Kicsit tovább haladva megérkeztünk rokonainkhoz, a Maros feletti domb szélén egy régi kastély udvarházában épített társasházba.
( folytatása lesz )