Razglednica - Nin, a múlt kicsi szigete....

Nin. Ebbe a pici dalmát városkába három éve készülök, nyaralásaink idején mindig szerettem volna elmenni, és eddig soha nem jutottam oda. Most láttam... és végre, mert....
Nem világszenzációs - forgatagos - nagyonlátnivalós, nem. Sőt ellenkezőleg. Kis ékszerdoboza a dalmát Adriának. Rettenetesen jó múltszaga van a kicsiny szigeten álló óvároskának. Érezni a lábad alatt a római időket.... Grgur Ninski püspök közel 3 m-es szobra maga a "sötét középkor" félelme, amit a vallással okoztak ők, a nagy egyházfiak.... A hangulatos utcácskákban (talán ha négy van belőle) folyamatosan érezni a velencei időket.... A városfalakból árad a török elleni védekezés dicsősége...

És a kis katedrálisa... fehérre meszelve kívül - belül teljesen üres, sem kereszt, sem egy oltár... egyetlen dísze, a bejárati kapuja és az a melletti szentelvíztartó... még harangja sincs...
A városkát egy óra alatt bejártuk keresztül - kasul, és miután megtettük, én úgy éreztem, hogy kellett ez nekem nagyon, ez a mérhetetlen nyugalom ami ott volt - rámfért, helyretett... bennem sok mindent.
Képgalériám:
http://www.photoblog.com/saso63/2008/07/28/nin---ilyen-volt-2008jlius24-n.html

Razglednica - A Nap Emlékműve Zadarban...

Az elmúlt két hétben többször is jártam a "szépséges Zárában". Párszor csak átutazóban, és néha csak csodákat keresni az óvárosban. Az egyik ilyen itt, ezen a sétányon - az Isztria parton található.
Ez a csoda a Nap Emlékműve. 300 napelemből álló(?) fekvő alkotás. Feltétlenül megnézendő annak, akit a jósors arrafelé sodor.

És további képek itt: http://www.photoblog.com/saso63/2008/07/29/a-nap-emlkmve-.html

Spirit Of The Sea...

/eredetileg július 29-én kelt bejegyzés, amit aztán augusztus 1-én dobtam piacra/

Ezt most nézd és hallgasd meg... nekem messze idegenbe is...
Miért? Nos, mert benne vannak az elmúlt hetek - napok hangjai, amit valakinek az egyik, nekem a másik adott... mert megjártam ismét annak az éntengeremnek partjait, és hallottam ezeket.....
És kezd borzalmasan hiányozni. Elég hamar. És eléggé fájósan. És nem csak nekem. És próbálok jópofizva razglednicákat irogatni, meg fotókat feltöltögetni...
Közben meg eszembe jut az, hogy a tengerfelé haladva mekkora felhőszakadásba értem a Sveti Rok alagút előtt, és mennyire örültem a tunel belső védelmének majd hat kilométeren keresztül haladva a hegy gyomrában, és átérve fent a hegyen még esett... De az én Dalmáciám ragyogva várt, és a kicsi Sv.Petar nem változott egy év alatt semmit, hála az égnek... És az, az első hét végén, a Pagon tett csodás strandolós kirándulás, megismerve Pag egy újabb arcát...
És az is, hogy viszonylag szar időnk volt a második hetünkön, ami arra volt jó leginkább, hogy körbejárjuk a Murter szigetet, meg ismét elmenjünk a Krka - hoz, most Skradinból - hajóval... Meg, hogy eljussak Nin - be, és vele egy nagy adag történelmi múltba... Na és, hamár arra jártunk, persze a Vir sziget-re is, ahová biztos, hogy nem fogok nyaralni menni, mert olyan.... És felfedeztem közben Zadar óvárosának - számomra - eddig rejtett dolgait...
És arra is jó volt, hogy láttam Skradin és Benkovac között a "kicsitcsaktávolabb a tengertől - belsőhorvátvilág" képeit. Azt a háborújuk alatt szétlőtt, és most helységnévtábla nélkül szédelgő fantomtelepülést, ott az úton... házakat üszkös falakkal, tetőcserép és gerendázat nélkül, gazzal benőve, falaikon valami horvát nyelven írt üzenettel azoknak - a feltehetően szerbeknek - akik ide sose fognak visszatérni... De ez is ott van, és valamiért nem törekednek arra, hogy eltüntessék.
Persze a tengerpartokra kell (helyesen döntve) helyezni a hangsúlyt, és ez így van jól. Azért, hogy vágyakozz vissza oda, újra s újra. Én már akár holnap kora hajnalban indulnék újra...
De ez nem mostanában lesz.
Addig meg... nos jönnek majd a történések, képek, hangulatok - gondolatok... mert megígértem, és / mert ez a blog alapjaiban az utazásaimról szól....

Széktől - asztaltól...

"Aki egyszer idejött, aki a Földre költözött
Menekül
Aki volt már csodaszép, aki érezte a fényt
Menekül
Én nem hittem el, nem hittem el, de most már tudom
Csak áldozat lehetsz, az élet kinevet
Hát feláldozom
Amikor látod, hogy sírok és fáj nagyon
Ne hidd el én nem akarom
Ha mosolyt hozok
A könnyek helyett
Így maradjak meg neked
És jött egy üzenet, hogy minden elveszett
Menekülj
Egy végtelen sziget, csak ez maradt neked
Egyedül
Ez egy szék, ez egy ház
Ebben ülhetsz tovább
Ez egy asztal, az egy ágy
Ahol várod az éjszakát
Ha mosolyt hozok a könnyek helyett
Így maradjak meg Neked"

/Republic - Könnyek helyett/

...jaj, ezek a Veszélyes Kapcsolódások.....

Mert lehet, hogy megfőtt az agyam ebben a rekkenésben, vagy....
Mert csak nagyon a Portugál dolog hatása alatt vagyok......
Mert ilyen zenékkel szórakoztattam magam, közben....
Mert valahogy el kellett viselni, ki kellett bírni, közben....
Mert aztán olyan lettem közben mint a harapós ló.... közben...
Mert szembesüléseim is lettek.... hát igen... közben....
Mert ilyen vanitatum - vanitas dolgokkal is kellett foglalkozni, közben...
....és közben szép csendben elsurrant az a kis idő, aminek most el kellett....
Mert most van itt az ideje megint valami nagy dolognak...
Mert ez rendeltetett, közben....
Mert, mint ahogy Sienkiewicz-nél Tűzzel - vassal, úgy nálam is, mindegy milyen áron és mi módon, de....
Mert mi az a portugál dolog? A saudade? "A portugálokat akkor önti el, amikor esténként kiülnek az Atlanti-óceán partjára, és nézik, ahogy lemegy a nap. A saudade - olyannyira portugál dolog, hogy igazából nem is érthető annak, aki nem portugál. Próbálják, próbálják fordítani, magyarra úgy szokták, hogy mélabú, esetleg elvágyódás, szomorúság, hiány - egyik sem az igazi." .... na ezaz..... meg a fehér.... és közben eszembe jutott '68 nyara is (mert hallgattam ezt a PF - t is) .... na az aztán még.... és azt, azért elmondanám, hogy a Jockey kolléga járt a Világvégén, és ott este 10 után volt a lementéje a napnak, és az biztos valami ilyen dolog lehetett, ezért irigyeltem is egy cseppet, mikor ezt elmondta.... mellékesen....
....ezért aztán veszélyes ezek a kapcsolódások..... a megoldás pedig itt van - tessék... ugye, hogy mennyire egyszerű volt, ezapediglátszólag nemisolyan egyszerűnektűnő dolog?!
Ez egy szék, ez egy ház...(?) és ebben ülhetsz tovább,(?) egy asztal, egy .....(?) Szél a vizeken...(?) Víz a hegyeken...(?)
Vagy csak a jóég tudja és tényleg megfőtt az agyam közben...(?) De azt úgysem és sosem fogom beismerni, sose.... azért.... portugál dolog...

Egyszer odamegyek... el ...

Azt mondod menni kell, azt mondod innen el,
Mutass most valamit, ami jobban érdekel annál mint ami ez itt,
Ami felsegít, aztán felrepít,
Ahol valaki vár, na mondjad már…

Jó kis szomorúság, egyszer odamegyek,
Hogy mondjam el, ez egy Portugál dolog,
A napot nézik és fáj a szívük,
Egyszer elmegyek, majd ott rád gondolok.

A szív az nem szabad, de a szabadság a szív,
Azt mondod hívjatok, de a franc se hív,
Egy jó hely lenne jó, ahol a szó nekem való,
Ahol valami vár, na mutasd már…

Jó kis szomorúság, egyszer odamegyek.
Hogy mondjam el, ez ....
Jó kis szomorúság, egyszer odamegyek el.

Kéne pár újabb arc, vagy csak egy táj,
Lehet, hogy semmi más, pár deci muskotály,
Na ki jön velem, majd elképzelem,
Menni se kell, felejtsük el.

Jó kis szomorúság, egyszer odamegyek.
Hogy mondjam el, ez ...
Jó kis szomorúság, egyszer odamegyek el....

/Folkestra: Portugál/

Jöjjön hát...

Fehér szél jön
Forró szél jön
Szaggat hegyeket
Fehér szél jön
Forró szél jön
Csapdos vizeket

Tenger kékjén
Néma fényén
Sírok odalenn
Tenger kékjén
Néma fényén
Várok odalenn

Alacsony felhők
Megreped az ég
Ibolya árnyék
Gyöngyház fény
Idegen vágy a szívemen
Szél a vizeken
Víz a hegyeken
Árad a fény

/Folkestra: Fehér/

Minden éjjel...ugyanaz?!...

Az emberek munkába járnak, mert valamiből élni kell.

A munkájáért mindenki pénzt kap, amennyit érdemel.

Az asszony otthon mos, főz, takarít, a gyerekre vigyáz,

Ha eljön a szombat az jó nagyon, mert jöhet a szórakozás.

Ugyanaz reggel, ugyanaz délben,

ugyanaz este minden nap,

Ugyanaz reggel, ugyanaz délben,

minden éjjel ugyanaz ?!

Az emberek unalmasak, és nagyon büdösek!

Egyfolytában zabálnak, mindent megesznek!

Azt hiszik, hogy mindent tudnak, ezért ostobák,

Azt hiszik, hogy holnaptól majd más lesz a világ!

Pedig hát:Ugyanaz reggel…

ugyanaz délben...

ugyanaz este...

minden nap.

Ugyanaz reggel, ugyanaz délben,

minden éjjel...

...ugyanaz ?

/Republic/

A szél...

"A szél tanít repülni minden éjjel.

A szél.

Vele álmodom, szállok holnap újra.

Szél,

vígasztal hogyha mégis félek.

A szél törli le rólam minden könnyem.

Szállj velem,

hadd legyek újra madár.

Segíts az égbe vissza,

szállj velem!

Hadd legyek újra madár!

Elmúlik lennt a világ

Elmúlik a tél és a nyár.

Elmúlik a szerelem.

Elmúlik a vér és a halál.

Elmúlik a ragyogás

Elmúlik a fény

Én porból lettem - por leszek,

de szél repítse lelkem az ég felé."

....

"Hadd legyek újra madár...."

/East - Szél repítse lelkem/

Esteledve...

...az ötórás (délutáni) hírekben: piros riasztást rendelt el az OMSZ a Közép - dunántúlra... nakihinné, benne volt a koradélutáni levegőben már nagyon...

Lassú tüllben pakolódtak...

...észak - észak-nyugaton a helyzet rózsás volt...

...de, délkeleten kissé bedurvult...

...majd elment valamerre, hogy majd visszaköszönjön ide - nekem - éjjelre...

Sunflower's...

...a nyaralások közti állapotomban azért elkezdtem kissé dolgozóba járni is, mert "kell a pénz kalácsra". Útközben aztán nagyon szép képeket láttam, s egy szép reggelen, hazafelétartva megörökítettem ezt a csodás táblát - Mőcsény határában....

Napraforgó, holdraforgó.

Egy hold napraforgó, sárga virágtábla

az út mentén.

Beállnék a közepébe, Nox, napnyugta,

útnyugta, szünet.

Napraforgó segéd,

sosem találnám meg a tábla közepét.

Semminek nem találnám meg pontosan a közepét,

a semmi közepét – talán.

Szotyola, szotyola, száznyolcszor mondva,

Napra forgolódó holdraforgó,

fordított parabola arc-antenna, ég negatív.

/Faludi Ádám /

Otthon, édes otthon...

...azért ebben a pár napban - míg mi az Adrián kűzdöttünk a kánikula ellen - otthon sok szépségünk lett. Jó volt látni őket...

...a kerti tó mellett a füzérajak (Physostegia virginiana 'Alba) változatlan hévvel virágzott és a szomszédja a díszcsorba (világító lila) is megirigyelve ezt a helyzetet, tündökölni kezdett.

Úgy virágzik, mint ahogy a gyertya ég - fentről lefelé...

... és a tavirózsám is elkezdte násztáncát (végre).

a tavacska mellé pedig megérkezett az újabb "emlékkő" ...

Razglednica - Kánikulai napok ott (egyszer ez is véget ért)...

....ahogy minden jó, egyszercsak ez a kis Dramalj - i nyaralásunk is véget ért. Vasárnap reggel összepakoltunk és irány hazafelé. Persze azért nem hanyatt - homlok rohanásban, csak úgy mindenféle elbúcsúzás nélkül.... Jól kitaláltam, hogy Senj felé, a Kapelákon át, majd az A1 autocestén Zágráb felé.

Novi Vinodolskinál kicsit megálltunk megsímogatni a tengert, s hogy még jobban fájjon a búcsú, pár fotót azért készítettem itt is. Ilyen sziklás partnál sikeredett ez a mutatványom.

Novi Vinodolskit is szép helyre pottyantotta a teremtő...

... a Jadranska Magistrala csodás helyen vezet a magas parton, a kanyargós - sziklákba vájt útért kárpótlásul ilyen rálátás van az Adriára és a Krk szigetre....

Senj felett a Velika Kapela - ról az utolsó pillanatásunk

- az errefelé igyekvőknek persze ez az első - a csodára...

--------------------

...Zuta Lokva közelében jártunk mikor, a HR2 rádió híreiben közölték, hogy a Mala Kapela tunel-nél komoly oprez van ... kellemes hír volt, mit mondjak...

ezért a Brinje parkolóban "megitattuk a lovakat és leengedtük a hűtővizet" és közben némileg alkudozni próbáltam egy kicsi, kerek, füstölt és kicsit "igazibüdőskecskesajtra" ... de aztán meggyőztem magam és inkább elindultunk tovább...

... ide tartottunk a Mala Kapela közel 6 km hosszú alagútjához - ide és ennyien...

...ezen a csodásan hosszú, dupla Jezerane viadukton hídjavítás miatt egysávos lett a világ, és az alagút szájától vagy 6 km-re már komoly dugóban araszoltunk, de legalább szép helyen voltunk, szép nyári időben, és nem is siettünk annyira hazafelé......aztán szép komótosan vagy félóra alatt - normális autóstársasággal - lekűzdöttük az oprezt, és átvágtattunk a "kiskapelán".

Útközben hazafelé pedig az a tudat éltetett minket erősen, hogy nemsoká újra belekerülhetünk a tengerre igyekvés jó állapotába.

Razglednica - Kánikulai napok ott (egy esti sétával)...

...esténként a tenger s a partmente...

"Szoknyáját összekapta és

kék ég derűlt

a lábaszárán."

"Az útja villogott

S a fákra esti kóc ült."

"Két bokor játszott később

mozogva máriást..."

..................

... majd az éjszaka beleesett a tengerbe

és a házak közé futott.

Razglednica - Kánikulai napok ott (egy borús reggellel)...

...folytatom a Dramalj - i képriportot.
Nos június 28. szombat reggelén kicsit borús napra ébredtem. Amin nem csodálkoztam egy cseppet sem, mert hírt kaptam, hogy Sz.Béla a Kvarner - térségbe tart :)))), és köztudottan nem mindig van ragyogó nyaralóidejük. Bíztam benne, hogy most azért másképp lesz...
A csapat békésen aludt még, ezért kézbevettem kis fotómasinámat és járkáltam egyet a környéken.

"Háztetők felett az ég.... "

... és amit eddig nem láttam. A város mögött a távolban magasodik a Velika Kapela.

A strand furcsán üres - csendes volt, csak a tenger locsogásából hallottam ki
egy régenvolt történetet...

...talán egy halászemberről és a szerencséjéről az aranyhallal.

... az ittmaradt halászház és benne egy malomkő (?)...

...és mire ideértem

a távolban az Isztria elnyúló zöldesfehér hegyeire...

... és a Krk kopár, sóette - bóraszaggatta fehér szikláira is

rámosolygott öreg barátom - a Nap.

/fotók: s@só 20080628. reggel - Dramalj/

Razglednica - Kánikulai napok ott (egy verőfényes reggelen)...

Ezen a pénteki, verőfényes reggelen is korán keltem és az első kávé után a partra sétáltam. Előttem volt a Kvarner minden szépsége, a csendes vízparton egy - két koránkelő nyaraló lézengett, páran úsztak az ilyennincsis csak a képeken színű Adriában.



A szemközti Krk sziget sziklái a reggeli napfényben vakítóan fehérlettek, alattam a 3-4 méteres mélységig átlátszó vízben kisebb - nagyobb halak, halrajok követték egymást és a fentebbi utcák autóinak halk zaja alig ért ide hozzám. Dramalj ébredezett, olaszos stílusban épült partmenti házai fürödtek a korai napfényben.



A városka készülődött a napközbeni kánikulára és én ismét egy "ilyencsak-az-Adria-lehet-reggel" csoda részese lehettem...

/fotók: s@só 20080627. péntek -reggel - Dramalj/

In memorian (15 éve)...

"Van egy szó, van egy hang, nem hallom rég.

Akárhogy keresem, megfakult kép.

Csak egy perc, csak egy szín, fáradt álom,

Van egy szó, van egy hang, nem találom.

Hallgattam millió ember szavát

Vallattam esténként a város zaját

Faggattam szűk utcák kopott kövét

Nem felelt, sem a nap, sem a sötét.

Van egy szó, van egy hang, nem hallom rég.

Akárhogy keresem, már csak egy kép.

Van egy szó, van egy hang, nem hallom már.

Van egy szó, van itt még, elmondhatnád..."

/Adamis Anna/

Razglednica - Kánikulai napok ott ( még pár fotó)

Jártamban - keltemben nekem teccős dolgokat is láttam, pár fotó róluk:

"Kövek magánya jobban sehol sem fájhat..."

- § -

"Apró virág ébred, kelyhében ül a reggel..."

" A semmi kertje vár rád..."

-- § --

... reggeli csillogásban...

a tenger különös "virága" ...

...szúrós és éles fekete lakói...

/fotók: sasó 20080625-28. Dramalj/