2009. február 28., szombat

Az utolsó februári napon...

És milyen jó, hogy nem szökőévben vagyunk, mert akkor lenne még egy belőle.
Meg kell valljam őszintén, nagyon - nagyon utálom a februárokat.
Miért? Hát csak úgy, és mert igazi téli hónap. Sok szutyokkal, sok hideggel, hóval - faggyal - ónnal...
Akkor is utálom, ha csak huszonnyolc napos. Ez a tipikusan olyan hónap számomra, amit annak idején muszájból raktak bele az évbe, hogy páros legyen a hónapok száma, mert párosan szép az élet is. Gondolták, akkor az év is olyan legyen. Szép, páros...
A holnap az március lesz. A holnap semmivel nem lesz különb, mint ez a mai. Olvadós - sáros - olyan sehovánincskedvem elmenni idővel. Talán azért kisüthetne a nap. Úgy rendesen, melengetősen. Testet - lelket melengetve... Fejekben rendezkedve. Tavaszvárásában is nagy szüksége lenne rá most a magyarnak. Talán észbe kapna a nép, az istenadta. Hé emberek! Tenni kéne már valamit - nekünk! A tavasz a megújulás... Mondom!
Kicsit később olvasom. Megjött a tavasz....

2 megjegyzés:

bluemoon írta...

Kérdezgetem idősebb ismerőseimet, hogy annak idején, amikor annyi évet számláltak, mint én most, volt-e olyan érzésük, hogy valami mélységesen, végérvényesen,jóvátehetetlenül és megjavíthatatlanul elromlott a világban, ebben az országban. A válaszok nemlegesek.

Gyakorlatilag "nemzethalál" réme fenyeget, na nem úgy, mint a reformkori költőink megénekelték, de Berzsenyi ma is időszerű: " minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed."

Ez a tisztességtelenség, a szabályok nyílt áthágása, a teljes és egyre mélyebb erkölcstelenség, mely már büntetőjogi kategóriák szerint is értékelhető lenne, de az az önjelölt kiválasztottak sérthetetlenek és arcunkba röhögnek.
Teljes értékvesztést látok.
És kiúttalanságot.
Olyan mélyreható változás kellene, ami talán már nem is kivitelezhető, és ahogy haladunk előre, telik az idő, egyre többen lesznek a korrupt, nemtörődöm politikusok, hivatalnokok, ügyintézők, bírák, tanárok,orvosok. És uralkodnak élősködnek rajtunk. Ők is.

s@só írta...

Köszönöm!
Ezt itt: lenn délen, édes éjen, édent remélve
én is így látom.