Csipet mosoly...

Ma reggel kicsit beszaladtam a városba. Mostanában mindig csak beszaladok a városba. Valamiért. És utána, mintha valami fertőző lenne ott, sietek ki onnan. Pedig régen mennyire szerettem csatangolni a pécsi utcákon... csak úgy, és amúgy. Mostanság nem, már nem. Pedig a pécsi ősz, az nagyon szép. A belvárosi házak, utcák nagyon különös színekben ragyognak - tompulnak az őszi napsütésben. Hát ezt csak azért mondom, mert a beszaladás egyik oka a könyvnyeremény átvétele volt, a Király utcában, a Színháztól nem messze...Régen jártam erre. Nagyon régen. És ismét - sokadszorra is megállapítottam, hogy szép ez a város, bizony szép. De én akkor sem szeretnék benne - lakni.
Ja igen, persze a könyv. Ez az:

Kicsit belelapoztam. Úgy gondolom szeretni fogom, már csak a stílusa miatt is.
Csipet mosoly - nekem dedikálva.

És amióta világ a világom, szeretek novellákat olvasni. Mert az jó.... olvasni nagyon jó....