A meglátáshoz néha meg kell állni, meg kell szakítani a rohanást. Akkor is, ha csak rövid időt, rövid utat szakít meg. Néha nem is megállni kell, elég csak lassítani, akkor is jobban látszik a látható. Néha elegendő egy kis falu templomát megvilágító korai napfény, egy dimbes - dombos lágyan ívelt tájdarab tetejére ráülő napfénytányér. Vagy az útmenti tavaszi vetés sorolása, esetleg az ezerhétszáznegyvenhétszer látott, de minden alkalommal megcsodált kápolna ott a kanyarban. Az is lehet, hogy csak az út a lényege. Tudod, hogy úgysem időzöl sokat azzal hogy tüzetesebben megnézd, annál sokkal több és sürgősebb dolgod van. Mert rohanni kell...Ma reggel végre jó fényekben közlekedtem, és megtettem, megálltam, lassítottam többször... Szépeket - és nem annyira azokat - látni.
