"...mert itt nem az a kérdés,hogy ki vesse el a jó,s hasznos magot,
hanem hogy el legyen vetve..." /Széchenyi/
A történés előzményei
Anyai nagyszüleim 1939 - ban Erdélyből települtek át Magyarországra. Nagyapám Miklóslakán, nagyanyám Székelykocsárdon született. Gyermekkoromban nagyszüleim sokat meséltek az ottani életükről,az ott élő emberekről, a vidékről, a Marosról és az Aranyosról, nagy árvizekről... és én megpróbáltam elképzelni milyen is lehetett...
Ezen a gondolati síkon maradt Erdély, a Marosmente sokáig. A rokonság persze ott élt, a kapcsolatot nem tartottuk, hír elvétve jött... tavaly nyáron levél érkezett Marosújvárról... látni kellene egymást... 2007. augusztus 20-án édesanyámmal és kisebbik lányommal útrakeltünk rokonlátogatásra.
Szalonta - Nagyvárad - Király-hágó - Kolozsvár - Torda - Felvinc útvonalon értük el Marosújvárt.
Ocna Mures - Marosújvár
A városba a Maros-hídon áthaladva szinte "beszakad" az utazó, első látványosság a szódagyár, vas fúrótornyokkal, düledező épületekkel, mint egy háborús övezet. A gyár mellett a régi városi sósfürdő - szanatórium széteső, elhagyott épülete, nagyon lehangoló látványa megdöbbentett. Mellette a városi park, falatnyi játszótérrel, a város főutcája az én baranyai szememnek túl szélesnek és nagyon rendezetlennek tűnt. Valami kimondhatatlan csalódottságot éreztem, nem ilyennek képzeltem el kisgyermekként.
Az út felkapaszkodott a gyár fölötti dombtetőre -Felsőújvárott voltunk, célba értünk, ide jöttünk. A falu elején a szódagyári lakótelep, mint Komló vagy Oroszlány, vagy Pécs meszesi '50-es években épített munkásnegyede, színtelen négyemeletesekkel - 40°-os kánikulában izzadva a déli melegben. Kicsit tovább haladva megérkeztünk rokonainkhoz, a Maros feletti domb szélén egy régi kastély udvarházában épített társasházba.
( folytatása lesz )
3 megjegyzés:
Igen! Számomra ismerős ez a vidék... és számomra ez volt...s ez most is a haza!! A Szülőhaza! Ott is élnek emberek. Szenvednek, szeretnek, élnek-és égnek, s aki ott él szereti azt a vidéket, és aki az igaz szeretetet melengeti a szívében, szereti az odautazókat is. Van Erdélyben is, mint mindenhol a világban kevésbé fejlesztett, kiépített régió, ahol nem lehet, nincs miből prosperálni... ott marad a szegénység, a föld, az állat; de OTT is emberek élnek. És,...-és az Ő életük attól szép, hogy Ők, ezt a vidéket lakják, hűek hozzá. Megérdemlik, hogy tiszteljük Őket. Sajnos volt szerencsém azt tapasztalni, hogy kerek perec ki lett jelentve, hogy nem szereti(k) ezt(azt) a helyet. Nekem ez ott, akkor nagyon fájt. Azt hiszem tudod ki volt az a személy!! Feltett szándékom, hogy könyvet írok, és megírom... a fájdalmaimat!
Jó ötlet, hogy naplót, útleírást írsz. Ne feledd ezeket a sorokat sasó! Én úgy érzem, Te soha nem fogsz megbántani az utadon embereket, csak azért mert ők esetleg egy alacsonyabb "kúltúrában, civilizációban" élnek.
Köszönöm.
Baráti tisztelettel: Vitya.
Viktorom!
Jól esnek szavaid.
Baráti tisztelettel én is:
Sasó
Kérdezhetek?
Miért vártál idáig?
Megjegyzés küldése