Az idő bennünk rejlik, velünk múlik, tőlünk függ. Rohan, ballag, megáll, eltűnik, csapkod, szárnyal, elfolyik s egyszer elfogy.Tőlünk függ, irányítható, megállítható pillanatok sora.
Az idő múlását ezek a pillanatok rakják egymásra állóképek sokaságából.
Kép, film, apró jelenetekből, mozzanatokból összerakott megfogható - leírható, mérhető fizikai jelenség lesz, s egyszercsak állandósul, majd újra semmivé válik, miközben állandóan jelen van, és örökké megújul, csak mindig másnak ...
Mások, művészek, írók, gondolkodók ezt mondták az időről:
"De hol a cél? Mi a cél? Csak élni? Nap-nap után? Megélni ezt és amazt, múlttá változtatni a jelent, jelenné a jövőt, és baktatni, baktatni a napok hátán, amíg egyszer csak elfogynak és... és a semmi, vagy az Isten, vagy akármi, egy nagy fekete szivaccsal mindent letöröl, ami volt, s ami történt?" (Wass Albert)
"Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot." (Márai Sándor)
"Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot." (Márai Sándor)
"Az idő (...) túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak, túl rövid azoknak, akik örvendnek. Ám azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít." (Henry van Dyke)
"Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre."
"A múlt, jelen és jövő közti különbség illúzió csupán, még ha oly makacs is." (A.Einstein)
"A múlt, jelen és jövő közti különbség illúzió csupán, még ha oly makacs is." (A.Einstein)
"Lassan ő az öregség. Az ember csak észreveszi, hogy nőnek a hegyek, egyre magosabbak lesznek, egyre hosszabb rajtuk az út, fölfele." (Wass Albert)
"Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre." (Jókai Mór)
"Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre." (Jókai Mór)
1 megjegyzés:
Szia! Mint láthatod, tényleg benéztem. :) Ha az időről kezdek el gondolkozni, engem mindig valami rossz érzés fog el. Mintha elszaladna mellettem, és elszalasztanék valami nagyon fontosat, csak nem tudom, hogy mit. Tudom, hogy ez így 23 évesen hülyén fog hangzani, de érzem, hogy öregszem. A gimis szörnyű élményeimre már csak nosztalgikusan emlékszem, ha meghallom a gyerekkoromban szeretett mese főcímdalát, akkor izgatott leszek, és tegnap valaki egy 17 éves lány anyukájának nézett. Könyörgöm, oké, hogy öregszem, de azért még annyira nem, hogy 17 éves lányom legyen. :D És azt is észrevettem, hogy ha izgatottan várok valami jó dologra (karácsony, találkozás egy fontos személlyel), akkor úgy halad az idő, mintha rágóba lépett volna, de ha éppen történik velem a jó dolog, és élvezem az életet, akkor az idő gyorsvonatként robog el. Kár, hogy nem tud fordítva működni. :) Bocsi, ha butaságokat írkáltam, csak hirtelen ezek jutottak eszembe a témával kapcsolatban. :)
Megjegyzés küldése