Lüktetés '81 nyaráról....

Te jószagú.......!
Miket nem találok ebben a szombati idegtépő semmittevésben - vagy pihenésben - vagy mi ez?
Hát ezt a valami csodás múltidéző - erősen nosztalgikus lüktetés - t... Húdeszerettem...
Bizonyítom, hogy tényleg ilyenek voltak - voltunk és ezek a dolgok, akkor '81-ben. Éppen csak beértem (állítólag) és 18 voltam és valami új küszöbén álltam, akkor '81 nyarán....
Micsoda arcok és fejek! Ilyenek voltunk.... HÁT - de jó volt :)))))

Tablókép...

Az elmúlt napokban kaptam az iwiw -en üzeneteket. Miszerint a volt középsulink tablóiból kiadnak egy könyvet. Továbbá, egy másik levélben a szerző - összeállító megkért, hogy amennyiben lehet, beszkennelve küldjem el neki a tablóképünket, mert ezidáig nincs meg. És az osztályunk nélkül nem történelem a történelem. Gondoltam segítek, és hipp - hopp küldöm. AHA! Nem volt meg sehol, és valami rossz ómennek éreztem ezt. Aztán egy kör e-mail a volt társaknak - 18 fős kis osztály volt ez, no és éppen két éve tartottunk is egy találkozót, ahol 16-an résztvettünk - könnyű egy ilyen problémát kezelni. És igen, Németországba szakadt Mártikánknak megvolt, pár több - ifjonckorunkban készült fotóval együtt elküldte. Én pedig tovább a könyv szerkesztőjének. Íme a mi osztálytablónk:

És akkor tegnap este teljesen véletlenül ránéztem az iwiw üzenőfalamra. A döbbenet lett úrrá rajtam és azóta is annak hatása alatt vagyok. Ezt, R.Cs. bejegyzését olvastam:
"Tisztelt Barátaim, volt Komarovosok!
Megrendülten tudatom Veletek, hogy gyerekkori barátom Hornyák József, mindenki HORIja tragikus hirtelenséggel itt hagyott bennünket. Édesanyja szűk körben Február 11-én eltemette Kecskeméten. Nyugodjék Békében!"

Kishori a fenti tablóképen az alsó sorban - jobbról a harmadik...

Régi idők idézése...

Az elmúlt napok "híres" időjárásában jöttem - mentem. Reggel oda - este vissza, a lakásom és a dolgozóm közt. Persze hogy, ...abban az ónosban, abban a töksötét - reggeli csúszósban, mert menni kellett. És. Este a már ismét megfagyottban, újra töksötétben - hazaérni. Ami mindennél fontosabb, mert vártak rám, mert tudtam hogy aggódnak értem. Közben, míg 50 - 60 -km/h-ás "ésszel" slattyogtam a hatoson, meg a bátaszékin - jókat bírtam gondolkodni, jövőképeket vázolni és múltat idézni. Igen voltak múltidézős gondolkodások is, lányokról, vonatokról, italokról, elhagyásról és megérkezésről. Sőt éppenhogycsak elkezdett, sőt igazán el sem kezdett dolgok is előjöttek. Pont IDŐKOMA miatt - ebben a következő dalban benne vannak mind. Csillag vagy fecske...

"Nem jöttél túl korán
De időm az volt,
Nagy komám lett
És ültünk büfékben,
Várva reád

Egymás hátát ütve,
Italokat küldve
Múltját sem sejtő,
Kékruhás nőknek

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

Nem kezdtünk nagyon bele
Semmibe, jössz úgyis te
És minek is bármit is
E kis időre

És aztán nem jötté'
Átgyúrtuk életté
Idő komámmal
Ez üldögélést

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske

Minden föld bevetve
Minden nő rendbe
Na, ezt hagyom itt neked
Te csillag vagy fecske!

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én (részegen...)"

/Kispál és a Borz/

Relics...

Lajos, én meg a '60-as évek ...

Anyám születésnapjára - csak úgy....

Mohács -482 év...

1526. augusztus 29.

Mohács - sokunknak azonnal a történelemből tanult csatavesztés, a nemzet nagy gyászának kezdete jut eszébe róla, amikor egy ország 150 évre elvesztette magát....
A törökök elleni küzdelem mindössze másfél óráig tartott, de másfél évszázados szenvedést indított el, s többszáz évre kirekesztette Magyarországot az európai fejlődésből.

"Mohácson meleg volt..." 1526. augusztus 29 -én.

A múlt évben kellemes tavaszi időben - április 30-án - jártam a mohácsi / sátorhelyi emlékparkban. Itt.

"Szokatlan dolog egy vesztett csata helyén emlékparkot létesíteni, de ez a tragédia jelképi értékűvé vált, s az egyik legmaradandóbb nyomot hagyta történelmi emlékezetünkben."

Most - 482 év távlatából gondolok erre a gyászos napra. Emlékezem a dicső- és fájó múltra.

/Régebbi dolgaim erről: http://www.sasoutjai.eoldal.hu/cikkek/itthon---otthon/mohacson
és http://www.sasoutjai.eoldal.hu/cikkek/az-ottornyu-varos/a-pecsi-haromszaz /

Ajándék - és némi időutazás...

Bizony nagyon jó dolog ajándékot kapni ( na jó, adni is...).
Tegnap estefelé szűk családi körben ünnepeltünk kicsit, unokaöcsike és én szülinapot. Egy nap és 40 év kor van köztünk.
Aztán ahogy ilyenkor szokás, kaptam szép ajándékokat. Amiknek aztán igen nagyon örültem. Egyik a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány közreműködésével készült könyv, Bányászat és építészet Pécsett a 19-20. században címmel - a pécsi, pécskörnyéki bányákról és munkáskolóniákról szóló igazi hely- és ipartörténeti kiadvány sok tervrajzzal, fényképpel.
A másik aminek méginkább nagyon örültem, az két régi képeslap lakóhelyemről - Vasasról. Mert régen készültek ilyenek is, falukról képeslapok. És nagyon nagyszerű, hogy én most ezeket megkaptam további megőrzésre. Gyorsan archiváltam is őket. Íme:


A kisképeken levő épületek kinézetre - környezetre átalakultak, de megvannak a mai napig (még), a bányánál pedig (nekem nagyon is) hiányzik az aknatorony.... .
Támadt is egy gondolatom nyomban... az, hogy miből - mi lett. Igen érdekes téma...

Közben a bejegyzés folytatása, így esteledve......
Nos, délután kicsit bringáztam a faluban és persze felkerestem a régi képeslapokon látható épületeket, helyeket. Megpróbáltam az akkori fotós helyére beállva, újra lefotózni a jelent. Többé - kevésbé sikerült is. Ízelítőül egy kép:

A teljes munkám eredménye pedig a fotóblogban, íme: http://www.photoblog.com/saso63/2008/08/10/mlt-s-jelen--past-and-present-.html

Az elmúló időről...

Az idő bennünk rejlik, velünk múlik, tőlünk függ. Rohan, ballag, megáll, eltűnik, csapkod, szárnyal, elfolyik s egyszer elfogy.
Tőlünk függ, irányítható, megállítható pillanatok sora.
Az idő múlását ezek a pillanatok rakják egymásra állóképek sokaságából.
Kép, film, apró jelenetekből, mozzanatokból összerakott megfogható - leírható, mérhető fizikai jelenség lesz, s egyszercsak állandósul, majd újra semmivé válik, miközben állandóan jelen van, és örökké megújul, csak mindig másnak ...

Mások, művészek, írók, gondolkodók ezt mondták az időről:

"De hol a cél? Mi a cél? Csak élni? Nap-nap után? Megélni ezt és amazt, múlttá változtatni a jelent, jelenné a jövőt, és baktatni, baktatni a napok hátán, amíg egyszer csak elfogynak és... és a semmi, vagy az Isten, vagy akármi, egy nagy fekete szivaccsal mindent letöröl, ami volt, s ami történt?" (Wass Albert)

"Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot." (Márai Sándor)

"Az idő (...) túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak, túl rövid azoknak, akik örvendnek. Ám azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít." (Henry van Dyke)

"Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre."
"A múlt, jelen és jövő közti különbség illúzió csupán, még ha oly makacs is." (A.Einstein)

"Lassan ő az öregség. Az ember csak észreveszi, hogy nőnek a hegyek, egyre magosabbak lesznek, egyre hosszabb rajtuk az út, fölfele." (Wass Albert)

"Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre." (Jókai Mór)