képírás_1 Pünkösd(hétfő) délutánjáról...

...mert leginkább/és féltizenkettőig aludtam. Mert éjjeles voltam előzőekben négynapig. Szóval ennyit az ünnepről, meg "ennyit a lázadásról!" 

...és Zorán óta (mint) tudjuk azt, hogy vasárnap délután az este mindig túl közel, és ezt akár az ünnepnapokra is át kell konvertáljam (ilyen székelyesen mondva) - mert az ollyan mint VASÁRNAP :) HÁT ! :)))))))

Na szóval a nyári párnapok meg alakulnak - foglalódnak ( Sárvár/mesmeg/és Egerszalók/elsőre/...)

Na és akkor ez a maradék ünnep - az énképeimen - csak így nyersen/vágatlanul.

Orfű vs. Balatonmária...

... végül is víz van mindkét helyen. Az egyik kicsivel kisebb és szelídebb (volt gondolom ma délután) a másik az jóval nagyobb és sokkal tajtékosabb ( mert láttam ma délután). 

Szóval elindultunk ebéd után Orfűre tavaszi vizet nézni. (Vasasról mi általában Magyarszék - Hertelend felé megyünk, mert talán közelebb van és nem kell keresztülbumlizni a várost.... ) és persze valami fagylaltozással összekötött dolgok is szóba kerültek. 
A 66 -os úton a Kőlyuki betérőnél lévő derékszögű jobbosban járva életem párja csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy a B.márián milyen finom a fagyi.... 

És volt kedvünk elmenni oda, megízlelni, hogy valóban olyan fincsi - e még mindig. 

A fagyi(k) igencsak és még minig finomak voltak, kb. 24 féle volt, 150 Ft/ gombóc árért. (Ja és aki nem tudná, hogy ez hol is van Balatonmárián, annak: a hajóállomás - csatorna - mellett nyugatra a Rákóczi úton, a vasút oldalán a harmadik ház - nem téveszthető össze semmivel, mert nagyon fagyizós kinézetű).

A Balaton pedig jó kávészínű, hatalmas széllel - a hozzátartozó méteres hullámokkal rendesen felkorbácsolva - és eléggé iszapszagú (vagyis büdös) volt. 
De miért is fecsegek? Itt a képgaléria róla :) / pár kép a vége felé fentről van - a Fonyódi hegyen keresztül jöttünk hazafelé....

Húsvétra...

Kosztolányi Dezső: Fasti

Már kék selyembe pompázik az égbolt,
Tócsákba fürdenek alant a fák,
A földön itt-ott van csak még fehér folt,
A légen édes szellő szárnyal át.

Pöttöm fiúcskák nagy hasú üvegbe
Viszik a zavaros szagos vizet,
A lány piros tojást tesz el merengve,
A boltokat emberraj tölti meg.

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
Megrészegül az illaton a föld,
S tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt -

Kelet felől egy sírnak mélyiből,
Elrúgva a követ, fényes sebekkel
Száll, száll magasba, föl az isten-ember.



Kassák Lajos: Harangszó
Feltámadott, mondják a népek és
Megsüvegelik,
Nevét a názáretinek, ki az ács fia volt
s megenyhült már a szél is s a rügyek
kisarjadtak.
Kétezer éve látják õt a vének és a gyerekek
Amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget
S alszik a tengerre szállt halászok bárkájában.

Én is emlékszem rá, mint az egykori
Játszótársra
S ti is útszéli csavargók és mesteremberek
Akik hű követői vagytok valamennyien
A nincstelenségben, az útban és az igazságban

Igen, igen, az Ő árnya is visszhangja vagyunk
mi
s bár nem ízlelgetjük a húsvéti bárány húsát
mindennapi kenyerünkben s vizünkben
dicsérjük,
hogy vérünkből való s meghalt értünk
a kereszten.

A passio napja / Nagypéntek...

Jeruzsálemben ilyenkor egyetlen ima- és igeliturgiát tartanak különböző időkben és különféle helyeken a szenvedéstörténet állomásain, beleépítve a szent kereszt előtti hódolat ünneplését.

...Nagypénteken Jézus félelmetesen egyedül maradt. Tanítványai gyáván elhagyták, és ez a mai keresztényeket személyes bűneikre emlékezteti: arra, hogy ezerféle módon ma is megtagadjuk a Krisztus iránti hűséget. 

Nagypénteken szokásos a keresztútjárás, amely során emlékezetbe idézik Jézus szenvedésének egyes állomásait. A keresztút mai szokásos 14 állomása (stáció) az 1600 körüli évekre nyúlik vissza, átvéve a jeruzsálemi szokást, amely a ferencesektől származik. 

Az első keresztények Jézus halála és sírban pihenése napját (Nagypéntek és Nagyszombat) liturgia nélküli ünnepként tartották, egész napos szigorú böjtölésben, Jézus szavainak szellemében. 
Nagypéntek két szempontból is szigorú böjti nap: egyrészt az emberiség bűnei tették szükségessé, hogy Isten a végsőkig adja magát az ember életéért, hogy hitetlensége legmélyén a szenvedésből és a halálból is részt vállaljon.  
E napon a katolikusok mellett a protestánsok is tartózkodnak a húsevéstől.
 
Nagypéntek a nép körében általános tisztálkodási nap is: meszelnek, takarítanak, nagymosást tartanak, sok helyen e napon nem gyújtanak tüzet.

A katolikusoknál e napon nem harangoznak, népiesen szólva a harangok ekkor Rómába mennek, s a szentmise kezdetét kereplővel adják tudtul.

A katolikus liturgiában felolvassák a Megváltó halálára vonatkozó írásokat, majd a passiót, Jézus szenvedésének történetét, s leleplezik a gyászlepellel bevont keresztet (vagy behozzák a templomba az előző nap kivitt keresztet).  

/szöveg: Origo    -  fotók: s@só - Máriaszéplak_Bonyhád_Mecseknádasd/

Virágvasárnap...

"A középkori Európa két peremállamában, Spanyolországban és Magyarországon, nevezték így a Pálmaágak vasárnapját. A spanyol nép Pasqua Floridának (virágos húsvét) adta a nevét az Amerikai Egyesült Államok egyik tagállamának is, Floridának, mert virágvasárnapon fedezték fel: azon a napon, mely Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékünnepe.
Vasárnap volt ugyanis, a hét első napja, az ünnepi szombat után, midőn az Olajfák hegyének lábánál, Betfagéban, szamárra ült az Úr, tudva, mi következik. Óriási tömeg vette körül, a férfiak arcáról lerítt az odaadó lelkesedés, égig zengett a királlyá kiáltás éneke: „Hozsánna! Áldott, ki az Úr nevében jő! Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak királysága, mely ma elérkezett!”
/a teljes írás: http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/cikk_nyomtatas.php?id_cikk=886

Pécsi anziksz_kalendárium 2011-re...

Pécsi anziksz_2011

Kedves Te (és Mindenki) aki erre a lapra tévedtél!

Fogadd szeretettel ezt a jövő évre szóló kalendáriumot.
Ha a kép alatti címre kattintasz egyet, akkor egy picasa webalbum lapjai bújnak elő. István László pécsi ihletésű akvarelljeiből egy naptár lapjai.
Ezzel búcsúzom a 2010 -től. Furcsa, vegyes év volt, történt sok szép és történt sok nem annyira.... És ezzel köszöntöm az Új évet. Talán jobb lesz mint ez a mostani, amelyik vergődve az utolsókat rúgja. Nem sajnálom... vergődjön csak, hisz az a dolga :)))

Karácsonyra...

"Ilyenkor - így karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak, a régi puszták még csendesebbek, de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése." 

/Fekete István: Régi karácsony (Karácsony c. novella)/

Dátumok - két nap, egy hét...

November 23. és november 30. 

Két igencsak jeles nap családunkban. Így, egy hét eltéréssel. Két születésnapi dátum. 

Csak a másodikra emlékszem, 1994 -ben volt. Jó hideg - havas idők jártak akkoriban felénk... Az autónk ami akkor éppen nem volt autó, vagy éppen szerelőnél volt ..... és ezért egy kölcsön Moszkviccsal száguldottam be a hatos úton Pécsre, majd a Dischka Győző utca egyirányába fordítva, ahol a szülészet volt. Mert azt gondoltam, hogy hejjde sürgős. Aztán csak másnap délután született meg a "Kicsi" :)))) Az anyuka szülinapja után pont egy héttel :)  A virágot tegnap az édesanya kapta. (a kollázst pedig mindenki - aki szereti az ilyen orchideákat...)

'56

 

“This is Hungary calling! This is Hungary calling! The last remaining station. Forward to the United Nations. Early this morning Soviet troops launched a general attack on Hungary. We are requesting you to send us immediate aid [...] For the sake of God and freedom, help Hungary!"*

Ötvenhat izzó ősze volt,
Magyarország remény és pokol.
Gyűlt a tömeg és a harag nőtt,
Egy hazug világ szilánkokra tört,
Megmozdult a föld.
Zúgó szél - újra bontsd ki azt a tépett zászlót,
Tűz és vér - ősök vágya, ami bennünk lángol,
Hungary - szólít, hív a remény hullámhosszán,
Tarts még ki - érted éltünk, érted bátran halnánk!

Európa mélyen hallgatott,
Most már késő, ezrek vére folyt.
Beleremeg, beleremeg a föld - félelem ébred:
A szabadság lánctalpakon jött,
Lánctalpakon jött.
Zúgó szél - széttört álmunk lassan újraéled,
Tűz és vér - hagyták vérbe fagyni ezt a népet,
Hungary - a változás szelét most újra érzed,
Tarts még ki - és ha nincs segítség, akkor most sem félek. - Nem!

Zúgó szél - újra bontsd ki azt a tépett zászlót,
Tűz és vér - ősök vágya, ami bennünk lángol,
Hungary - szólít, hív a remény hullámhosszán,
Tarts még ki - érted éltünk, érted bátran halnánk!

Hungary...

Pünkösdölő....

....avagy tetőtől talpig zöldben.  
Aztán miért? - kérded jogosan kedves olvasóm..... 

Így Pünkösd tájékára bezöldül köröttem a világ. Utcáim, tereim, a kertem, az útjaim, éjeim - napjaim és a csendem. A "nagyKÉK" előtti színben megnyugvást lelek a zölddel. Itt élek a "természetben" - szépen fogalmazva / póriasan: falusi vagyok/.... Körbevesz a zöld. A megnyugtató zöld. 

Sokan elmennek, és régebben ilyenkor én mi is elmentünk valamerre - többnapra - mondjuk Balatonmáriára. Ünnepelni. Én mi,  most azt gondolom itthon ünnepelünk. Csendesen.  Ünnepeljük a zöldet. A tavaszt. Nyárelőt....

Most itt csend van. Az évzáró (szomszédomiskola) előtti hétvégék csendje. És körbevesz engem / minket ez a sok zöld. 

 
És nem megyek / megyünk Balatonmáriára többnapra, mert......NEM! Hát/és közben a szívem szakad meg, ezért - emiatt. Na és, azt meg kinemszarjale????? És nem kívánom 'AZOKNAK',  hogy háromnapig szakadjon le minden délután kicsit az ég, mert megteszi azt magától is. Most itthon pünkösdölök (- ünk). Hároméve elmentünk a "Kopácsi Rét" -re, és Eszékre. Kétéve még Bmf - re. Tavaly talán dolgoztam??? Idén főzünk egy vegyespörköltet (vaddisznó + marha), és egy hegy grillt sütünk és én majd iszom pár sört is. Csak így az udvarban - ott ahol körbevesz minket ez a rengeteg zöld...... 

És talán hétfőn Balatont nézés lesz........

Húsvétra...

Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámadt az isten-ember
Győzelmesen!

Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső,
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő,
Gondoljon feltámadására,
Mely örök leszen ...
Feltámadt az isten-ember
Győzelmesen.

/ Vers: Reviczky Gyula - fotók: s@só_2010 április 03./

Zöldcsütörtök...

A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztusnak az Olajfák-hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe...

....a hagyományok szerint ekkor kezdődik a Húsvéti Szent Háromnap Jézus kínszenvedésének, kereszthalálának és feltámadásának emlékére. Az egyházi szokások mellett népszokások is kötődnek ezekhez a napokhoz, ráadásul sok evéssel kapcsolatos.

Nagycsütörtökön Jézus utolsó vacsorájára, elfogatására és szenvedésének kezdeteire emlékezik a keresztény egyház. Az esti misén elnémulnak a harangok – Rómába mennek – és kezdetét veszi a gyász. A mise végén az Oltáriszentséget őrzési helyre viszik, az oltárt megfosztják mindentől – leszednek róla mindent. Csak a gyertyatartók maradnak és a lepellel letakart feszület marad.

Ezt a napot zöldcsütörtöknek is nevezik, mivel csak zöld ételeket ettek, olyanokat, ami az évnek ebben az időszakában már termett. Így sok helyen terítékre került például a csalán, aminek a fogyasztása egyben megelőlegezte a jó termést is. 

/szöveg: MTI   -   fotó: s@só - 2009.július Dalmácia_Sevid/

(Meg)látásaim - a négymegyés majálisunkon....

avagy éljen május elseje....

Tegnapi, tavaszköszöntő - négy megyét érintő körbenézés - a Balatonon.

Útközben megnéztük Somogyvámoson a XII. századi Pusztatornyot...

---

Fonyód mólóján hatalmas szélben napoztunk egy félórát, csodálva a szőkés-zöld vizet...

---

A keszthelyi kastélyba most a "hátsókapun" a kocsimúzeum mögött mentünk be.


Bent a kastélyban csak A préseltvirágok kiállítást néztük meg (jó emberekkel történt - rövid beszélgetést követőn a rokoni kapcsolatokra hivatkozva - ingyenesen sikerült :)))

A kastélypark felvette pompáját magára. Virágok - tisztaság - rend - nyugalom mindenfelé.

---

A káli medence felé vettük az irányt Várvölgyön át. Veszprém vármegyébe érve - Lesencefalu fölött megállva egy pillanatra, ezt láttam:

A 71-esről Szigliget vára...

Az Árpádkori falu - Révhely - helyén a XIII. századból itt maradt, bazaltból épült Avasi toronynál újra a régmúltban, ott ahol egy kőkecske állt...

a torony tetején egy galamb pihent a kis nyírfa mellett...

A szigligeti hajóállomásról a Badacsony...

... és az új élet szép jelei. Idei nádszálak között nő a mocsári nőszirom....

/fotók: s@só_2009.05.01./

Tavaszpillanat(j)aim... mecseki húsvétolásban...

... és persze nagy tavaszünneplésben. Ez a húsvét most a 25 - 26 celsiusaival különösen ünnepi hangulatot varázsolt nekem - a kánikulaimádónak - a hosszú és naptalan (depis) télvíz után. És. Valami különös csoda miatt nem "munkával kellett ünnepelnünk" - így délután elmentünk tavaszMecsek nézőbe - ide:

Abaligeten van ez a kis műtó a barlang előtt, régebben csónakázótó és helyi strand volt, kissé hideg vízzel, mert táplálója a cseppkőbarlangból kifolyó patak. Mostanság ilyen sétálóhely inkább. De víz! Víz biza, mert abból itt nekünk nem sok van. Hegyünk, meg dombunk az van jócskán, és közte pár ilyen "műtó" mindenféle kígyókkal - békákkal...

...ezért inkább lefényképeztem.


Az elmúlt hétben az erdőzöldek szinte összes tavaszi árnyalata megjelent, bár kissé gyors ütemben vágtázva a nyárizöldek felé...

No aztán van itt ez a kis mecseki cseppkőbarlang is. Jó hideg van benne, meg persze szép cseppkövek is, de erre most nem voltunk annyira kíváncsiak. Azért a bejáratnál beleszagoltam a jó barlangi levegőbe, meg kicsit be is néztem a rácsontúlra...

------------

Hazafelé - Mánfa előtt (a 66-os útról) pedig volt egy ilyen templom meglátás (katt a képre).