The Celebration of the Lizard...

 

ahogy a hangyák...

„Eredj a hangyákhoz, ó te rest, nézd meg az ő utait és tanulj! Holott neki nincsen vezére, igazgatója vagy ura; – Mégis nyárban szerzi meg az ő életét, megszerzi aratáskor az ő eledelét” (VI. rész, 6–8. vers).

„E négy apró állatai vagynak a földnek, melyek bölcsebbek a bölcseknél. – A hangyák erőtlen népek: melyek mindazáltal megkeresik nyárban az ő ételeket” (XXX. rész, 24–25. vers).”  

/Károli Biblia - Bölcs Salamon/

A hangyák (Formicidae) családja a társaséletű hártyásszárnyúak rendjébe tartozik. Különleges életmódjuk és sokszor az emberéhez hasonló szokásaik: szervezett államuk, bámulatos építményeik, vándorlásaik, vérengző csatáik és ezer más dolguk tárul a természetben gyönyörködő elé. A hangyát, úgyszólván, mindenki ismeri, mert gyakran az is kénytelen megismerni, aki nem keresi fel a természetben. Tudjuk, hogy hívatlanul is megjelenik az emberi lakásban, s ilyenkor láthatjuk a legjobban, hogy milyen szívós emberi munkába kerül az, amíg túljárhatunk az „eszükön”. Bármilyen „eszesek”-nek is látszanak a hangyák államuk megszervezésében, kertészkedő munkájuk közben, rabszolgákért folytatott harcaik alatt vagy mint békés állattenyésztők, nem szabad sohasem elfelejteni, hogy ezek a szokásaik az emberi szokásokhoz csak hasonlítanak, de velük nem egyenlő értékűek. A hangyák dolgainak megfigyelése közben mindig gondoljunk a hangya és az ember agyveleje közötti óriási különbségre, és akkor a „hangyakultúra” és az emberi kultúra közötti lényeges eltérést, bármennyire hasonlítanak is egymáshoz, megláthatjuk.  

(Brehm: Az állatok világa / 23.)

szerintem ...

...azért előbb, vagy / és / inkább utóbb tavasz lesz. 
Egyszercsak..... 
Legalábbis jeleket már kapom. 
"A jeleket"...

Ezeket....

Most majd talán pár hét, pár nap elteltével még sokáig lesz az a sárból történő átmenet a virágontós nyáriasba. Az amit koratavasznak neveznek, és szeretnek oly sokan. Azt amikor sár van. Mindenütt sár.....

kékórában / 2010.12.13. pm /...

Itt valahol a házak, háztetők fölött - mögött - között ... Európa közepében.

Tűréshatár(on)....

Ma ismét nem jártam a Balatonnál. Ahogy az elmúlt hétvégéken sem. Szent meggyőződésem, hogy már csak én szeretném látni (néha).... "csak tíz év múlva ne ez a dal legyen..."!

Helyette fotóztam laposhasú (avagy közönséges) acsát, itthon. Persze sok más egyebet is tettem - vettem. Leginkább tengtem (lengtem).

No nem baj. Elmúltak az ünnepek és ismét fába szorultak a férgek.

(És ismét bizonyítottan bizonyossá lett a nagy bizonyosság.)

EZ ITT :)

Zárójelen kívül pedig elmondanám itt, hogy nagyon imádom ezt a Stones nótát (is)...

Húsvétra...

Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámadt az isten-ember
Győzelmesen!

Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső,
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő,
Gondoljon feltámadására,
Mely örök leszen ...
Feltámadt az isten-ember
Győzelmesen.

/ Vers: Reviczky Gyula - fotók: s@só_2010 április 03./

I'm LOST?

#204:
Nem, nem tűntem el. Csak ebben a nagy nyárban elvesztem innen egy kicsit. Az adriai fotókat és élményeket rendezgetem, dolgozom fel és teszem közzé a photoblogon. Többek között...

Ja és persze a munkázómban dolgozom, sokat - sokszor.

A mindennek eljön a böjtje időszaka van mostanság... A fenti linken elérhető az, hogy merre jártam, mit láttam, és milyen is volt az én Adriám idén júliusban ott, Közép - Dalmáciában....

Blog(ol)ok....

...mostanság a tavaszeljövetel kapcsán újra belevetettem magam az egyetlen és igazán kedves, úgymond "hobbym"- ba. Ja, fotózgatok a saját boldogságomra itt - ott, erre - arra, meg ilyenek. És bepakolom ide az agyasságaimat. Nem ide. Oda, ide: http://www.photoblog.com/saso63/ a google fotóblogjába, biza. A másik blogomba, ami napi egy bejegyzésre ad lehetőséget, és a múlt évben még a bőséget jelentette a napi 30 feltölthető fotójával. Idén begyűrűzött a válság oda is, már csak 5 képet enged napjában, ezért meg kell gondolnom, hogy mikor és éppen mitémát dobok be, avagy fel. A másik Útilapu(m).... Utazások Adrián és Balatonon. A dolgozómban és otthon. Erdélyben. A múltban és jelenben. Vannak ott vizek, kövek, füvek és kékek. Színek, hangulatok, szépek és fájdalmasak. Az világjárósabb dolog, és nagyon jó, szeretem azt is. Szeretem az "ottani ismerősőket". Szeretek átjárni oda, ezért áthívlak néha innen - oda néhányotokat.
Aztán ma kicsit jártam bent a városban (Pécsett) délidőtájt, és elvittem a fotómasinámat, mert régóta körvonalazódott egy gondolatsor képi megvalósítása.

/fotó: s@só 2009.03.31./

Olyan képeket megfogni, amiket a '80-as években srácként találtam meg, és leképeztem fejben, a mélyrétegre. És amik manapság már csak részben vannak, illetve nincsenek meg, esetleg más van a helyükön, másképp néznek ki. Nekiduráltam magam, és talán elkezdtem valamit. Egy sorozat első, nullrészét talán. Talán ilyen címen, ezzel a gondolati szerkezettel: Pécs. Ahogy és amiért tetszik - azokban a ritka pillannat(j)aimban...
Majd meglát - om, - od, -ják, - juk,- játok, -ják.

Az új év első fotója...

A "rettenetes"...

...kis zöldbéka. Ez volt a legszebb dolog amit a legutóbbi napokban itt (mh.) láttam.

http://www.photoblog.com/saso63/2008/09/03/zldbka.html