Kioldások Vidám Parkja...

...mert első pillanatban azt gondoltam, hogy valami idegen bolygóra tévedtem az Uránvárosban, a Szilárd Leóról elnevezett parkba benézve - meglátva a kék kerékpárt. 
A 31 °C -os szeptemberi délelőttben, nekem kissé az agysalátasebészet (lásd. ELP_Brain Salad Surgery) gondolatkörét súroló fura tárgyak, pirosas - 'érdekes' alakú háló, egy hatalmas varsa, egy sátor, egy megtermetteknek való ágy és egy furán mozgó csoport  - láttán. 

Aztán megláttam ezt a plakátot :)

És semmivel nem lettem okosabb. Valami "performansz" - gondoltam, vagy valami olyasmi.... És  jól lefotóztam ezt - azt. Ilyesmiket:  


Hát...... a VILÁG roppant érdekes - mondtam. És / Akkor inkább a "37 négyzetméter". Vagyis - ez ------->

(A Kioldások Vidámparkja az Üres Tér Színházi Egyesület kezdeményezésével indult. Gyorsan csatlakozott hozzá a Retextil Alapítvány, a SosemArt Kulturális Egyesület, a Labor Kulturális Szolgáltató Szociális Szövetkezet. Együtt kezdtek el művészeti alkotásokban, térinstallációkban és performanszokban gondolkozni. A kiinduló pont a jószomszédi viszony felélesztése volt, hogyan lehet gondoskodó fuvallatként a művészeten keresztül napfényt és derűt vinni a mindennapokba, uránváros lakóinak életébe. http://ilovepecs.hu/tartalomkezelo/tartalom/5198 )

ambivalens...

...érzéseim vannak ettől. Hugi lánykám ma elutazik 16 napra.... busszal - persze - Angliába - Skóciába. Aztán, hogy miért is ambivalens ez a dolog? 

Hát mert roppant mód szülőből vagyok ilyenkor, és néha tudok aggódni a gyermekemért. Aztán mostanság rengeteg rosszul végződött buszos - autópályás - kamionos hírt is olvastam.... (persze ez csak úgy a kéregben van, de ott van).

A másik az, hogy bár rohadtul el fog fáradni a Kicsi, de olyan sok mindent fog látni a világnak abból a részéből. Pár szót ideírok: Calais - Dover. Cambridge - York. Edinburgh -  Stirling - Falkirk - Fort Augustus (Loch Ness). Chester - Stratford-Upon-Avon. Oxford - Avebury - Salisbury - Winchester. És végül London...

Ez sok ezer kilométeres nagy hurok a nyúlon.... És hát oda el is kell jutnia át Ausztrián - Németországon - Belgiumon által.

Szóval annyira nem irigylem, mert szét fogja ülni a kis seggecskéjét, és nagyon irigylem is, mert látni fogja Dover fehér szikláit és a Skót - felföld egy részét. Továbbá rengeteg katedrálist, és történelmi - irodalmi emlékhelyet. És ha szerencséje van ő is átmehet a híres zebrán az Abbey Roadon.

Én pedig közben itthon? Hát festeni fogok, konyhát - kamrát - közlekedőket - fürdőszobát / vagyis a legszarabban festhetőket, ahol jó sokat kell pakolni :) Aztán ha nagyon megunom, lehet hogy elmegyünk valahová pár napra - közben. Valami olyan helyre, amit ismerünk, és közel van egy olyanhoz ahol nagyon régen jártam.... :)

Nektek is jó nyarat :)))))))))))))

néha...

...azt érzem, hogy lemaradok olyan dolgokról, amiről nem kellene. Mert ahelyett, hogy a Kiscsillagot bámulnám, és esetleg élvezném a Lovasi ( nagymamája szerint is kissé vércsés) hangját, no meg meghallgattam volna a BudapestBár -t, vagy a Kispál viszonylag új Velőrózsáját a Percsyöcsivel.... az Európa Kiadóról már nem is beszélve. 
Hát inkább ma éjjelre a munka nemesít jelszóval Tolna megyébe száműztem magam....
.....(itt még sok pont szerepel)....
____________________________________________________________


Bizony mondom néktek, az élet olykor nagyon is igazságtalan a felnőttekkel..... (nawazze)

képírás - keresztúton (II.)....

Zöldsárga.....

Zöld sárga, zöld sárga, Hangyák lejárata...

szerintem ...

...azért előbb, vagy / és / inkább utóbb tavasz lesz. 
Egyszercsak..... 
Legalábbis jeleket már kapom. 
"A jeleket"...

Ezeket....

Most majd talán pár hét, pár nap elteltével még sokáig lesz az a sárból történő átmenet a virágontós nyáriasba. Az amit koratavasznak neveznek, és szeretnek oly sokan. Azt amikor sár van. Mindenütt sár.....

Ilyenkor...

(és csak az első magamutogató havas reggel miatt)...

Ilyenkor, pont azt gondolom már lassan harmincöt éve, mert kb. addig a koromig szerettem a telet, meg a havat és a jégcsapokat is. És akkor egyszercsak kezdtem nem annyira szeretni a telet.
Sőt!
Azóta pedig egyre inkább csak a nyarat, a meleget és a kánikulát várom és kívánom.
A hideget sokkal nehezebben tűröm, mint azt az igazi "gatyarohasztósat". Tudod azt, amikor csak egy pólót magadra kapsz a rövidnadrághoz (esetleg) és leslattyogsz a vízpartra. És olyankor jókat mosolygok magamban azokon a nemszerencsés embertársaimon, akik kész vannak a nyártól, és a hőgutáról beszélgetnek, nagyokat sóhajtozva - fortyogva önnön levükben.
Hát ilyenkor, a decemberi első hajnali havazástól kezdődően pedig jönnek az én túlélős heteim, hónapjaim. Jönnek a "számolgatom a visszalévő időt" - a hétágra sütésig.

Jó! Tudom, a télnek is vannak szépségei. Igen, mert meg kell keresni, rá kell találni minden évszaknak jó és szép oldalára. Rátaláltam én is a tél szépségeire. Az ablakon keresztüli rácsodálkozást például szeretem egészen. A jó kis hólapátolós, járdatakarítós félórákat is szeretem a friss levegőn, a szép tiszta hóban (és ha közlekedni akarunk akkor bizony ki kell vennem a részemet a mintegy 150m utcai hólapátolásban is, két másik szomszédommal egyetemben).
Mert a téli kirándulások is szépek tudnak lenni. Ha! Mondom, ha olyan helyet találok erre, mint az idei év elején a Keleti - Mecsekben a Máré vár környékét.

Vagy csak ezt itt, a Bátaapáti Nagymórágyi - völgyben (a munkahelyem szélén) ezt a szép téli erdőt - lefotózni, mint tettem ezt az idei év elmúlt februárjában.....

Ilyenkor kedves barátaim jöhetnek a téli képek, a lapos szögű napsütésben, vagy hóviharban készült fotók.
És jöhetnek azok a nyárifotó nézések, emlékezések - a korán sötétedő délutánokon és esténként a szoba melegében egy bögre tea, vagy forralt bor mellett...

jövendőmondás...

Az idén fekete és sáros karácsonyunk lesz.... Mondom ma.

szombat? akkor szar idő...

Ilyen évek mindig is voltak és lesznek is. Ez az amibe nem tudunk beleszólni, pedig hejjde és igenis beleszóltunk a sok mindenféle légköri, vízi és egyéb szennyezéseinkkel....

A lényeg az, hogy pár hónapja viszonylag normálisan tervezhető családi életet élhetünk mi is. Mármint a hétvége az hétvége, és nem sima munkanap - apának, mint az elmúlt öt évben :) Nos azóta a hétvégéken általában esik, vagy csak szimplán neki van borulva. És akkor mi a f....ak menjünk el, mondjuk a Balatonra - nagyvízkörnyéki őszt nézni???? A szürkeség ott sem szép, sőt olyannyira lehangoló, mint sokkal inkább az itthoninál. 

Talán majd a következő hétvégen más képet mutat, talán laposan fényes lesz, és akkor meglesz az a badacsonyi sülthurka, a tapolcai Malom - tó koiai, vagy a szigligeti várból egy hasonló körbenézés....

/fotó: s@só_2008. május/

csendes történésben...

A soknapos esők után kicsivel.

A délelőtti bágyatag napsütésben, pár cikázva lehulló falevelet látok.

Beszökött az ősz...

Majdnem...

...strandoltunk tegnap (vasárnap). Kaposvár - Virágfürdő volt becélozva. Aztán. Reggel borultságra, kb. 110% -os párára és némi esőre ébredtem hét körül. Ez a jó klíma aztán megmaradt egész vasárnap. Leginkább a borultság.... Így hát inkább fát hasogattam, "száraz szauna" jelleggel. Nem rossz az sem... Persze közben gondoltam sok mindent, és hát nem a legszebbeket.

avagy optimizmus...

"- Bizonyos - mondta - s kimutatható, hogy nem is lehetnek másképp a dolgok, mert ha már mindennek célja van, minden, ugyebár, szükségképpen a legeslegjobb célért is van. Orrunk például azért van, hogy legyen min hordani a szemüveget, s lám ezért is hordunk szemüveget. Lábunk láthatólag arra való, hogy nadrágot húzzunk rá, ezért is van nadrágunk. A kövek arra termettek, hogy szépen megfaragják őket, no meg persze, hogy kastélyokat építsenek belőlük;...................; és mivel a hízó disznók arra valók, hogy megegyék őket, azért eszünk mi disznóhúst egész áldott esztendőben. Következőleg, akik azt állítják, hogy minden jól van ezen a földön, ostobaságot állítanak; azt kellene mondaniok, hogy minden a legjobban van." 

/Voltaire: Candide/

Tűréshatár(on)....

Ma ismét nem jártam a Balatonnál. Ahogy az elmúlt hétvégéken sem. Szent meggyőződésem, hogy már csak én szeretném látni (néha).... "csak tíz év múlva ne ez a dal legyen..."!

Helyette fotóztam laposhasú (avagy közönséges) acsát, itthon. Persze sok más egyebet is tettem - vettem. Leginkább tengtem (lengtem).

No nem baj. Elmúltak az ünnepek és ismét fába szorultak a férgek.

(És ismét bizonyítottan bizonyossá lett a nagy bizonyosság.)

EZ ITT :)

Zárójelen kívül pedig elmondanám itt, hogy nagyon imádom ezt a Stones nótát (is)...

vakolás...

 ...avagy falrahányás  / vagy valami hasonló :)

A vakolás igen munkaigényes építési folyamat. Építésnél a ház viszonylag gyorsan tető alá kerül, a teljes befejezésig azonban még sok idő telik el. A vakolási munkák egy  épület méretétől, rendeltetésétől, tagoltságától függően az építés teljes munkaigényének kb. 20%-át teszik ki. Egy  hagyományos családi háznál a falazás munkaigényének nagyjából háromszorosa. 

Ezek alapján azt mondom a vakolás igenis nagy dolog. Az élet nagy dolgai közé tartozik.

Kis túlzással állítom - imádok (néha) vakolni, igaz nem tudok. Attól függetlenül csinálom. Felkenem a falra - mondjuk inkább. Aztán elsimítom. Na azt  nagyon szeretem. Attól szép lesz.

Amikor a miházunkat építettük, drága jó apósom vakolt, én pedig mentem utána a simitóval. Tőle tanultam meg a vakolás fortélyait. Igaz ő sem kőműves volt, sokkal inkább bányászember. 

Emlékszem a LEIER  válaszfaltéglából rakott spájzfalon a jóistennek sem akart meghúzni a vakolat. Hideg volt, a betontégla rideg. Papát hazavittem, én pedig a steklámpa fénye mellett - egy SOKOL rádiót hallgatva éjfélig simogattam a falat. Lehet azóta szeretek vakolni, mert akkor bizony sok helyen tégláig letoltam róla a friss habarcsot, győztem visszakenni.

Vakolni jó, akkor nagyokat tudok gondolkodni. Szemben állva a fallal. Akkor - olyankor hátat lehet fordítani a világnak. Ez néha segít. Néha nem. Olyankor nem vakolok. 

A vakolatot leverni nem szoktam, csak kijavítani - vagy rávakolni, kicsit.....

Tógazda....

Ha nagyon nincs semmi gondod az életben, csinálj egy kerti tavacskát, és garantáltan tógazdává is válsz.

Ilyenkor tavasszal pár napot rá kell áldoznod az életedből, ha nem egy bűzős posványt akarsz bámulni az udvarodban.

Azt kell mondjam, rohadt büdös egy dolog.... Haladós meló, nagyon látványos, de nagyon büdös....

Először is minden kifelé megy, vödrökbe, ládákba, kupacokban... főleg amikor fóliacserés a mutatványod. Egy talicskára való volt csak a tavirózsa..... itd :)

Nos, én most értem bele egy fóliacserélős tógazdaságba.... és fotót most inkább nem mutatnék róla, ha készen leszek akkor majd villogok vele persze. OK?  

És csak ennyit zárójelben a takarításhoz (inni kell hozzá, valamennyi sört) - mondjuk.....

Meditáció esőre (és gitárra)...

...avagy esőszámlálás - másképp.

Mert ez a hét is jó szarul indított - hétfővel és esővel.

No aztán egy blogon találtam egy jó dalt (időjárásos témában) jutubon, és ha már ott járkáltam - keresgéltem erre meg arra, és találtam egy jó Rícsét. Ezt itt ------->
 

/Azt kell mondjam, hogy egyik kedvenc bandám volt középiskolás koromban ez a Nagyferó féle Beatríce ( a Miklóska - Lugossy - Donászy felállással), meg ezek a dalok is. Mostanában csak ritkán és ilyen esőszámlálós délelőttökön - találok ilyen régi nosztalgikus nótákra. Jobb ezeket hallgatni, mint az esőcseppek koppanását számolni./

Kicsit igazságtalanok mostanság az égiek velem. Mert a hétvégi száraz, változékony (azaz napos - szeles - tavaszosos) időt, meg a szombat - vasárnapot a Tolna megyei dolgozómban voltam kénytelen tölteni. Még jó, hogy ott is tavasz van, csak ilyen kissé kötöttprogrammal - mint munka. Mert több hónapja arról szól a fáma, hogy létszámleépítés lesz - illetve van is. Meg a folyamatos munkavégzés helyett - 5 hétköznapi (igaz továbbra is 12 órázós) rendszerbe állunk át. Mikortól? Április 17 -től...... Az ember ilyenre nagyon tudja készíteni a lelkét, főképp azért mert 6 éve ilyen nonstopban dolgozós vagyok. De csak óvatosan szabad. És milyen jó! Természetesen, szerdán délután telefonilag értesítve - az utolsó éjjelesem helyett, be lettem rendelve szombat - vasárnap nappalosra. Minőségi csere volt, azt megmondom. Kicsit fröcsögtem is miatta mindenfelé, de jól lehűtött életem párja, egy - a mai Magyarországon sűrűn elhangzó rövid és egyben kérdő - kijelentő - felszólító mondattal......

Igazából ezek is elmúlanak, ezek az ilyen napok is, csak egyre jobban sajnálom őket. Mert az út érthető, felépített részére érve jó lenne kicsit élvezni az utazás adta örömöket is, nem csak öncélúan menni rajta..... Na ja, de akkor sosem meditálnék ilyesmiken. Léhaságokon, semmiségeken, ürességeken, feleslegességeken.

/ Közben az eső is abbahagyta - gondolom átmenetileg. Lehet fényképezni vizes tulipánokat :) /