Zárszó....................

....az igazság, hogy az Útilapu(m) elfáradt az utakon. Itt és most - ebben a formában nem megy tovább. Akik még néha idetévednek és érdeklődnek, hogy mi van velem, (vagyis a szerzővel) itt megnézhetitek a dolgaimat: 

-    http://saso63.freeblog.hu/

-    http://www.photoblog.com/saso63/

-    http://www.sasoutjai.eoldal.hu/

-    http://www.flickr.com/photos/saso63/

Stílusosan egy zárókép (azért)

Uránváros vs. 37 négyzetméter...

...talán említettem már, hogy megboldogult fiatalkoromban ( 14 -től 18 éves koromig) eléggé sokat időztem az Uránvárosban. Az év túlnyomó részének hétköznapjait, illetve akkor még a szombatjait is itt töltve. Persze, mert ide jártam középsuliba, az akkori Komarov Gimnáziumba. Szerettem azt a sulit, és megszerettem az Uránvárost is. Talán ezért (és nem a dolgozóm központja miatt) is járok néhanap errefelé, mert mindig van valami dolgom errefelé. Néha a Veress Endre utcai rendelőben, néha valóban a Cégközpontban.  Néha csak úgy - és ha másért nem, csak körbenézni, vagy fotózni ezt - azt, mint tettem ezt tegnapelőtt. Íme pár fotóm ebben az albumban:

És ilyenkor óhatatlanul eszembe jut a régi Uránváros. Az, amikor a még nagyforgalmú MECSEK áruháza volt. Tele jobbnál - jobb cuccokkal, mert bizony mi is sok mindent ott vásároltunk, árudömping volt benne a bútortól a ruhákon át a játékokig.... 

Uránváros az uránbányászoknak épült. " Uránváros ma is különös hangulatot áraszt a hosszabb-rövidebb ideig benne élők számára. A panel- és társasházak ölelte parkok, játszóterek csendes, zöld környezete, a sarkokon nyíló kisboltok, kocsmák, hentesüzlet, kispiac és a benne működő iskolák nyugodt, családias benyomást kölcsönöznek a pécsi lakótelepnek. Az egykor különösen népes városrészben több mint 5700 lakás épült az ötvenes évektől a környéken meginduló uránbányászat következtében." ....a teljes cikket idelinkelem, olvassátok el (légyszi) :

http://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/helyi-hireink/uranvaros-5-resz-az-olympiaban-ket-etterem-es-egy-bar-is-mukodott

....a "37 négyzetméter" című köztéri alkotás azt gondolom igencsak jó emléket állít ennek a városrésznek a "dobozba zárt" lakóiról. Lehet vitatkozni a műről. Lehet azt mondani, hogy akár egy lezuhant liftkabin, lehet színes üvegdoboznak titulálni. Én most jártam körbe először, elég alaposan megnézve minden szemszögből. Nekem tetszik. Vidám dolognak tartom. Passzol a felújított, és immár névvel is ellátott tér hangulatához. Kellemes és igencsak üde színfoltnak tartom ott, ahová szerencsésen kinézve a helyet - felállították. 

Továbbá nagyon tetszik az is, amit itt az elmúlt években tettek azért, hogy a városnak hosszú idő után egy üde színfoltja legyen ismét az Uránváros. Tetszik a park, és tetszenek a szökőkutak, a térburkolatok és az a sok zöld. Szép lettél újra URÁNVÁROS!

Kioldások Vidám Parkja...

...mert első pillanatban azt gondoltam, hogy valami idegen bolygóra tévedtem az Uránvárosban, a Szilárd Leóról elnevezett parkba benézve - meglátva a kék kerékpárt. 
A 31 °C -os szeptemberi délelőttben, nekem kissé az agysalátasebészet (lásd. ELP_Brain Salad Surgery) gondolatkörét súroló fura tárgyak, pirosas - 'érdekes' alakú háló, egy hatalmas varsa, egy sátor, egy megtermetteknek való ágy és egy furán mozgó csoport  - láttán. 

Aztán megláttam ezt a plakátot :)

És semmivel nem lettem okosabb. Valami "performansz" - gondoltam, vagy valami olyasmi.... És  jól lefotóztam ezt - azt. Ilyesmiket:  


Hát...... a VILÁG roppant érdekes - mondtam. És / Akkor inkább a "37 négyzetméter". Vagyis - ez ------->

(A Kioldások Vidámparkja az Üres Tér Színházi Egyesület kezdeményezésével indult. Gyorsan csatlakozott hozzá a Retextil Alapítvány, a SosemArt Kulturális Egyesület, a Labor Kulturális Szolgáltató Szociális Szövetkezet. Együtt kezdtek el művészeti alkotásokban, térinstallációkban és performanszokban gondolkozni. A kiinduló pont a jószomszédi viszony felélesztése volt, hogyan lehet gondoskodó fuvallatként a művészeten keresztül napfényt és derűt vinni a mindennapokba, uránváros lakóinak életébe. http://ilovepecs.hu/tartalomkezelo/tartalom/5198 )

képírás_Tihanyról...

Illyés Gyula gondolata Tihanyról:
"Tihanyt a nyári hónapokban megilletné az a szerep, hogy Magyarország fővárosa legyen, hiszen ilyenkor nem is érdemes máshol élni..."


Érdekes megállapítása ez a költőnek, de biztosan igaza van, ismerte - hiszen éveken át itt élt és dolgozott.
Tihany valóban csodák helye. Sokáig csak az "ECHO" miatt gondoltam ezt róla. Az első személyes találkozásom valamikor gyerekkoromban történt vele, és sok éven keresztül Tihany csak az a néha pár pillanat, félóra volt, amikor arra jártunk. Körbenézni a Templom - hegyről, megcsodálni fentről a Belső - tavat, az Apátság környékét vagy csak körbeautóztuk a félszigetet.
Hosszabb időt sohasem töltöttem ott, nekünk az "Úri kiváltság" lett volna - azt hiszem. Nekünk - nekem az északi partot Keszthely és Szigliget - esetleg Badacsony jelentette... És azóta is csak néha - néha, mostanában is két - három évente járok arra, legutóbb 2009. október elején. Ez a képalbum akkor készült:




Most a szerencsének köszönhetően kaptam egy lehetőséget, hogy pár napot eltölthetek itt... Kicsit jobban megismerhetem, akár bejárhatom az egész Tihanyi - félszigetet. Megnézhetem azt a sok természeti és geológiai csodát, ami miatt Tihany az - ami, kuriózum kis hazánkban. Utánajárhatok legendáknak, és láthatok fotózhatok sokat - sokfelé.
Azt gondolom, hogy az idei ősz csodaszép lesz Tihanyban.....

Idegenek?

(na jó, ezt tegnap este írtam, de azt hiszem ma lesz igazán aktuális)
 
Idegenek mindig voltak és vannak és lesznek, talán köztünk is élnek... Ezt gondolom, mondom, hiszem. 

Mert amíg az ellenkezőjét nem bizonyítják be, addig hiszek a téziseknek. Mostanában egyre több olyan "furcsaság" bukkan elő, ami - ha nem is bizonyítja - de erősen feltételezheti a fejlettebb "népek" látogatásait bolygónkon.... Íme itt egy gondolatsor: 

Idegen civilizáció létezését titkolja el a Vatikán?

Ősi bizonyíték

Az Énok könyve valódi űrháborúról számol be, azonban kitörölték a Bibliából. Hogy miért?

Szerző: Erdős Liza

Forrás: Femina.hu

Az Énok könyve egyike a leghíresebb és legelterjedtebb apokrif iratoknak, vagyis azon szövegeknek, melyeket szerzőjük isteni kinyilatkoztatásként kívánt az emberek elé tárni, valami okból kifolyólag azonban nem szerepelnek a mai Bibliában.

A mű az etióp egyházban a hivatalos kánon része volt, a fordítás első példányai 1773-ban kerültek Etiópiából Európába. A gyűjtemény eredetileg egymástól független, de egyaránt Énok nevéhez kapcsolt iratokból áll - a Biblia szerint Énok a hetedik pátriárka, az Úr kiválasztott fia volt.

Űrháború és a titokzatos lények eljövetele

Az írás, mely a történelem előtti időkbe nyúlik vissza, valóságos űrháborúkról beszél, sokak szerint pedig minden egyes mozzanata párhuzamba vonható a földönkívüliek látogatásával. A leírás Énok elrablásával kezdődik, melyet azok vittek végbe, akiket ő maga angyaloknak nevez - egyes vélemények szerint ők lehettek az idegen, földöntúli, nagy hatalommal bíró lények -, majd maga az Urak Ura árulja el neki a teremtés titkait. Mindezekhez Énok nagyon sok személyes észrevételt fűz.
A könyv a Genezis hatodik fejezetétől indul: azt állítja, hogy Jared, Énok apjának idején kétszáz, Őrzőnek nevezett lázadó angyal érkezett a Hermon-hegy több mint háromezer méter magas csúcsára, hogy előkészüljön a leszállásra és az emberi fajjal való keveredésre.
A lázadó angyalok megtanították a férfiaknak a fegyverek készítésének művészetét, a fémek öntését, az asszonyoknak a díszítések viselését és a szépítkezést, valamint felfedték az embereknek a boszorkányságot és a szertartásos varázslást.
Az ember ily módon kilépett az ősi törzsi kultúrából, egy fejlettebb kultúra pedig megtanította neki a csillagászat, az asztrológia, a meteorológia, a Nap, a Hold és a Föld titkainak tanulmányozását is. Mindez egyes tudósok szerint magyarázat arra a hirtelen fejlődésre, mely az emberiség történetében egyszer csak bekövetkezett, ugyanakkor a leszállás, a keveredés és a tanítás mind utalhat a földön kívüli civilizációval való kapcsolatfelvételre.

Angyalok, űrhajósok, vagy egyik sem?

A tridenti zsinat - 1545-1563 - az Énok könyve szövegét apokrif iratnak nyilvánította, ezért a Biblia Énokot ma is szinte kizárólag héber pátriárkaként ábrázolja, aki tanúja volt a lázadó angyalok bukásának. Másnak semmi nyoma. A héber és a keresztény teológusok szándéka az volt, hogy megoldják azt a sok problémát, amit a szöveg felvetett, ezzel kapcsolatban pedig egyszerűbbnek tartották, ha tudomást sem vesznek róla. A Biblia így nem utalt többé ilyen módon az emberhez hasonlóan intelligens életformák létezésére.
Giuseppe Cesari már egy 1610 körüli alkotásában is vizsgálta Énok könyvét, és furcsállta az angyalok túlságosan is emberi viselkedését, mely a bukáshoz vezetett. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a lények, melyekkel Énok találkozott, nem angyalok, hanem más, messziről jött ismeretlenek voltak.
Egyes tudósok napjainkban is hangsúlyozzák a hasonlóságot az Énok által leírt angyalok és az űrhajósok között, arra a tényre alapozva a tézist, hogy a lázadó angyalok gondolatai és viselkedése jellegzetesen emberi, és összeegyeztethetetlen az isteni természettel.

Bár a könyv Vatikán fantáziáját is hosszú ideje izgatja, azt még mindig nem tekintik hivatalosnak, sokak szerint azonban egyike azon, a világ legnagyobb kérdéseire választ adó titkoknak, melyekhez hasonlókat a vatikáni titkos levéltár szép számmal őrizhet.
(Cikkünk Irene Bellini és Danilo Grossi Rejtélyek birodalma című könyve alapján készült.)

orbánlevelekrőlhöz....

Szóval az én Útilapu(m), vagyis a blogom egyébként politikamentes blog (lenne). De / ha időnkínt egy - egy, mondjuk így finoman - postai küldemény - nem verné ki kurvára a biztosítékot nálam, akkor nem is írnék ilyenekről.

Most kell. Nagyon KELL. Mert....

Na ja, most épp Orbán levele, vagy kérdőíve, vagy miaszarnaknevezzem küldeménye. Mert az hagyján, hogy családom három tagjának elküldték. Szavazóképes állampolgárok vagyunk.

A kérdések feltevésének módja ( nawazze és én rájuk szavaztam - kínomban, persze - legutóbb). Hogy az első megközelítésben egyesek ezt így gondolják.... aztán mások pedig így. És akkor van alternatívaként a langyosvíz, hogy nem tudom, mert hülyevagyokhozzá, vagy nem akarom látni a problémát, mert az úgy könnyebb... Ikszeljek....

Hát én nem akarok ikszelni. És jó lenne, ha ezt most sokan elolvasnák. Mármint azt, hogy ÉN - a kisember, a köznép, aki munkavállaló, és aki egyben bányásznyugdíjas is (mert éppen 5435 bányászműszakot teljesített gyerekkorától mindenféle mecseki szén és uránbányákban) - és akinek, most meginogni látszik a nyugdíja, vagyis a jövőbe vetett anyagi gondtalanságának :) képe - nem akarok és nem is fogok ikszelni.

Mert írt nemrég ez a Miniszterelnök egy levelet a nyugdíjasoknak is -----> olvassatok csak róla ITT...

Ahol biztosan azt a választ kapta, tőlü(n)k - hogy persze, nem kell nekünk a korengedmény, lemondunk a pénzünkről, hogy fussa az EU bizottságis jóebédekre, menükre, a képviselő urak/hölgyek ellátására, meg erre a sok szar kérdésre, amit majd minden szavazóképesnek elküldünk a semmiről , a már eldöntött tényekről megkérdezendően. (2/3 - osan)

Valamit egyre inkább nem tudok, bár értek azért nagyon....

És akkor nem emlékeztem meg arról a fenomenális kormány(párti) elképzelésről, hogy minden szavazónak(!) - nem családnak - intézménynek - munkahelynek - elküldenénk kinyomtatásban Magyarország Új Alkotmányát.... 

.... nem, nem dühös vagyok. Valami más vagyok. Csalódott? Talán. De inkább belefásult. Vagy inkább leszarom - asszem...... (ami nem jó, de legalább megkönnyebbít bizonyos szitukat...)

ahogy a hangyák...

„Eredj a hangyákhoz, ó te rest, nézd meg az ő utait és tanulj! Holott neki nincsen vezére, igazgatója vagy ura; – Mégis nyárban szerzi meg az ő életét, megszerzi aratáskor az ő eledelét” (VI. rész, 6–8. vers).

„E négy apró állatai vagynak a földnek, melyek bölcsebbek a bölcseknél. – A hangyák erőtlen népek: melyek mindazáltal megkeresik nyárban az ő ételeket” (XXX. rész, 24–25. vers).”  

/Károli Biblia - Bölcs Salamon/

A hangyák (Formicidae) családja a társaséletű hártyásszárnyúak rendjébe tartozik. Különleges életmódjuk és sokszor az emberéhez hasonló szokásaik: szervezett államuk, bámulatos építményeik, vándorlásaik, vérengző csatáik és ezer más dolguk tárul a természetben gyönyörködő elé. A hangyát, úgyszólván, mindenki ismeri, mert gyakran az is kénytelen megismerni, aki nem keresi fel a természetben. Tudjuk, hogy hívatlanul is megjelenik az emberi lakásban, s ilyenkor láthatjuk a legjobban, hogy milyen szívós emberi munkába kerül az, amíg túljárhatunk az „eszükön”. Bármilyen „eszesek”-nek is látszanak a hangyák államuk megszervezésében, kertészkedő munkájuk közben, rabszolgákért folytatott harcaik alatt vagy mint békés állattenyésztők, nem szabad sohasem elfelejteni, hogy ezek a szokásaik az emberi szokásokhoz csak hasonlítanak, de velük nem egyenlő értékűek. A hangyák dolgainak megfigyelése közben mindig gondoljunk a hangya és az ember agyveleje közötti óriási különbségre, és akkor a „hangyakultúra” és az emberi kultúra közötti lényeges eltérést, bármennyire hasonlítanak is egymáshoz, megláthatjuk.  

(Brehm: Az állatok világa / 23.)

csak itthon ( vagyis énvárosomban)....

...és / leginkább az Útilapu(m) hazai számait gyarapítom.... A távolság az manapság Bátaapáti - Tolna megye.... valamiért. Na mindegy ezt dobta - dobja a gép. Közben azért igazi tavaszi napok is vannak, és beindultak a füvek, fák, vizek, kövek... 

No és néhanap városfotozóm -  továbbra is - amikor van kedvem, és időm, vagy éppen csak alkalom.  Persze lassan - lassan összebarátkozunk az S1800 -al.... legutóbb a Balokány és a 48 -as tér volt terítéken. Nézzétek csak, itt : http://saso63.freeblog.hu/

Vagy csak a kertben - udvarban,

..... mert tavasz van!

a tavaszi napéjegyenlőség után...

...vagyunk pár nappal és valóban, és végérvényesen kitavaszodott.

Mondom ezt nagy arccal - bizton kijelentve a tézist, mert jó pár (ilyen mint fenn) képre vitt bizonyítékom van rá. No meg az a tény, hogy a gumisoknak rengeteg munkájuk lett ( ma voltam én is, igaz csak egy tavaly nyárvégi padka - sörösüveg - gumiszétvágás kapcsán most vásárolt 1 db új gumi + 3 centirózása ügylet miatt).

Szóval nyakunkon a jóidő, meg itt Pécs városában sok jó dolog.

Egyik ilyen az, hogy lassan - lassan megnyitják a Zsolnay mauzóleumot a nagyközönség előtt. Ezt pedig onnan tudom, hogy kedden reggel (iskolás leányzók szállítása és napi bevásárlás között) a belvárosból hazafelé tartva bekanyarodtam a Zsolnay - dombon balra, és jól körbefotóztam a mauzóleumot - napsütésben hejjjjjj!
Közben olyan szerencsém volt, hogy a főbejárat előtti tócsáknál összetalálkoztam két hölggyel - egyikőjük a felújítás tervezője volt, és megengedte, hogy felsétáljak a 42 oroszlán között - fotózgatva, közben ők kifaggattak engem, hogy kifiaborjavagyok, meg miért és kinek is fotózok. Én pedig őket a dolgok állásáról. Na szóval kérem. Roppant hasznos dolog az, hogy az ember gyereke meg van áldva a beszéddel.....  :)))
És ezeket láttam a kerítésen belül ( és persze kívülről is megnéztem ezt - azt): 

....ha már arra jártam, pár képet készítettem a kissé távolabb lévő Erőmű szürkéiről,  a Ledina tavaszi manduláiról, meg a DOZSO gyönyörűen felújított épületéről és kerítéséről:

Azt gondolom, sőt érzem, tudom - a napokban sok - sok ilyen tavaszképpel fogom megörvendeztetni magam. Még akkor is, ha hétvégére ronda esős, hűvöst irányzott elő a meteorológia ( úgyis mindegy - melózni fogok).

És bizony a téli gumikat lecserélem, lemosom őket, bekenem glycerinnel és nyári álomra ítélem őket :)))

restanciák...

...vagyis mentségeket keresek arra, hogy miért is nem írok ide többet. Mondom - kérdezem.... Pedig szeretek írni. Szeretem az agyasságimat szétosztani köztetek - veletek. Téma is lenne bőven. Akkor mi lehet az, ami hiányzik? Talán a kedv? Talán - és Bill óta tudjuk, "Nem bűn a lustaság!" - ami rajtam ül, és olyan jólesik néha, hogy csak olvaslak benneteket, és nem írom ki magamból azt amit gondolok. Pedig lenne mit.... 

Inkább, és...

Képírok. Igen, azt gondolom egy - egy fotón, egy képben - és mellészúrva egy mondatot, szóképet - jobban ki tudom mostanság fejezni azt, amit és ahogy látok és azt, hogy mi érdekel. Azt, hogy miről is írnék inkább.

Arról pedig inkább semmit, hogy miért is nem a nemzeti ünnepről írok ma. Szép nap volt, akkor és ma is. Igazi falusiként tettem - vettem a házkörül (no meg a temetőben visszaragasztottam a télelején kezembe maradt vázákat...). Közben piszkosul élveztem a Keleti - Mecsekbe hirtelen beszökött és szinte nyárias tavaszt.

A metszés kész. A kerti fű átgereblyézve. A kerti tóban már csak vizet kell cserélni. Ja és az autót is kitakarítottam, belül is. Üléshuzatot leszedtem - kimostam, az üléseket is - kárpit-tisztítózva - kiporszívóztam.

És gyönyörködöm - eljárva mellette a kajszivirágokban :)))))))))

...és még mielőtt azt gondolnátok, hogy nálam már ekkora a tavasz. Elárulom, hogy ez egy régi családi hagyomány, amit Édesapámtól vettem át. Azt, hogy metszéskor pár szép erős ágat (lehetőleg barack) beviszek egy nagy vázába, és házam népe nagy örömére kivirágoztatok. TAVASZt varázsolva a lakásba is.

A pécsi Kispiac, avagy amikor Pallasz Athéné kezéből tényleg ellopták a lándzsát...

"A piacok, vásárok szerepe minden egyes korban, társadalomban, a világ összes országában, városában igen jelentős. Nem csak a helyi lakosság ellátását szolgáló kereskedelmi létesítményekről van szó, annál sokkal többről. A piac formálja az adott város karakterét, arculatát, turisztikai vonzerővel bír, gazdasági erővel rendelkezik.

 

Pécs ősi vásárhelynek számít, kialakulásában fontos szerepet játszott földrajzi elhelyezkedése. Már a római korban jelentős település volt, kereskedelmi központ. A város és környékének mediterrán klímája mindig kedvező volt a szőlő, gyümölcs és zöldségtermesztésre, valamint az erre alapuló állattenyésztésre.
A pécsi vásárok jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy Pécs a Dél-Dunántúl vezető települése lett, gazdasági-, társadalmi- és kulturális központtá, valódi nagyvárossá vált."

(forrás - http://epiteszforum.hu/node/9539)

A Felsőmalom utcai Kispiac ezt a csúf képet mutatja, lecsupaszítva - bezárva.

A fejlesztési és újraépítési koncepció szerint: 

" Közösségi helyszín lesz az új Kispiac.

Az összességében mintegy 4 milliárd forintos beruházás megvalósítását két ütemben valósítják meg. A jelenlegi elképzelések szerint az építkezés a Koller utca által határolt déli traktusban kezdődik meg. A földszinten itt üzletek, az emeleti szinteken irodák, a tetőterekben lakások kapnak majd helyet, míg a teljes létesítmény alatt mélygarázs kerül kialakításra. A tervek szerint ebben az épülettömbben lesz majd az új kispiac is, amelyet a Koller és a Béri Balog Ádám utca felől, illetve a telket kettéválasztó műemléképület alatti átjáróból is megközelíthetővé tesznek.
A három szintes piacot ott alakítják ki, ahol néhány hónappal ezelőtt még a bolhapiac árusai álldogáltak asztalaiknál. A klasszikus kofa szint a természetes fényt is kapó legalsó lesz, itt alakítják ki a lacikonyha helységeit, illetve a toaletteket. Az emeleti két szinten pedig a piaci üzletek, zöldségesek standjai lesznek megközelíthetőek."

Valami ilyesmi lenne: 

A minap egyik reggel arra jártam és készítettem pár fotót, megmutatom, hogy most mi van ott. Mindenfelé feltúrva, bekerítve, bezárva. A március eleji szürkeségben talán még inkább kopottnak tűnt az az emlékeimben élő nagyon nyüzsgő, igazi városi piackép. Közben egy minden reggel arra sétáló Bácsikával váltottam néhány szót - miután kérdésére elmondtam neki, hogy nem sajtófotós vagyok, hanem csak úgy a magam szórakozására örökítem meg a Várost - a régi Kispiacról és a mostanról.

És nagyon távolinak tűnt nekem a tervkép szerinti megvalósulás. Rengeteg pénz és rengeteg munka szükségeltetik ezen, a régi Kisposta és az Állami Közpince mögé ügyesen elrejtett - elbújtatott területen. Abban pedig csak reménykedni tudok, hogy - ('m' szavaival) "... az egykori Búza téri piac körüli gyönyörű, faállványos házakat egy igazán impozáns, megfelelő környezetben jobb lenne látni..."  - ezt az épületet a hely hangulatához illően kezelve fogják belerakni az összképbe.

Addig is, míg elkészül az új Kispiac, az arra járók némi nosztalgiával koccinthatnak egyet a régi idők emlékére - elgondolkodva ezen a mondaton.
"Az emberek többsége ösztönösen törekszik arra, hogy a mai, egyre gyorsuló, és egyre inkább elszemélytelenedő világunkban, megőrizze saját településén azokat a helyeket, amelyek a személyes kapcsolatteremtés lehetőségét megadják. Az egyik ilyen hely a piac!......"

/fotók: s@so_2011. március 02./

füstölgős firka - a szürke ég miatt...

Bezzeg ma hétágra süt. Ami nem baj, csak kissé ocsmány húzás az időjárásfelelőstől.... Mert tegnap zsinórban a harmadik olyan vasárnap volt, hogy éppen itthon voltam ( nem dolgozós vasárnapban voltam), és olyan szürke és semmilyen és hideg volt a kint, hogy már és inkább nem is mentem semerre... Csak az udvarban fotóztam párat, a miheztartás végett és leginkább csak úgy megszokásból, hogy a semmiről nem szóló postomhoz legyen legalább valamit mutató pár fotó.

Láttam a pénteki havazás maradványaiban mohát...

....a téli időjárásnak fittyet hányó tulipánt ahogy előtört a törpe őszirózsa tövéből

...a nárciszt cseppet sem zavarja, ha véletlenül hó alá kerül

És persze a madáretetés. Most éppen - többek között egy kékcinege pár is látogatja napok óta a faágakra akasztott madárcsemegét...

Ezeket láttam tegnap délután, az utolsó előtti februári napon, és jegyzem ma az utolsó februárin.

Mert holnap már március van, a "rügyfakasztó" aminek a nevét már kimondani is jó, függetlenül attól, hogy mit is fog mutatni és hozni. Tavaszi szelek lesznek azok már, vizetárasztósak, márciusi ifjakosak - megújulósak :)
Megújulós, mint a telet átélő rozmaringom, tele virágrügyekkel.

újabb jelek, inkább halvány remények...

(Az elmúlt vasárnap délután a keleti oldaláról néztem le falumra és az úton találtam tavaszjeleket.) Tegnap ugyanolyan februárszürkében észak felé indultam, hogy onnan nézzek szerteszét. Valamikor, gyerekkoromban rengeteget jártam erre, itt laktam, ennek az utcának a végén van ez a rekultivált bányagödör- vagyis inkább visszatöltött, gazzal és pár bokorral benőtt domb. Amit rekultivációnak is nevezhetünk, lényeg, hogy nem tájseb (inkább heg). Szóval ez:

Nincs is ezzel semmi probléma, mert kicsit hajaz is arra a semmitérő domboldalra, ami akkor régen a '70-es években volt, a gyönyörű Cserkészpark nevű erdőrész alatt, mielőtt külfejtést akartak belőle csinálni. Hatalmas (elefánt) fű volt rajta, még szánkópályának se volt igazán jó. Aztán baromi nagy gödör lett ide ásva, a leszedett meddőből és földből pedig két nagy hegy lett építve, amit mi gyerekként persze marhára élveztünk. Szó volt ilyesmiről, hogy Rücker akna irányába megindul majd a hatalmas külszíni fejtés (ami nagyobb lett volna talán mint a Karolina) és az utcánk felét le kellett volna bontani, többek között a házunkat is, meg a "faluvégét" is. Talán a Liász program itt is bedöglött, vagy a Komló felé tartó magasfeszültség kiváltása lett volna nagy pénz, a fene sem tudja már. Szóval sokáig gödör volt, aztán be lett töltve a vasasi északi külfejtésből áthalmozott meddővel, és betakarva földdel. Hát ilyesmik jutottak tegnap délután ott fenn az eszembe. Ahogy járkáltam a fűben, kerülgetve a vaddisznók által kapart gödröket és a vadrózsa bokrokat. Közben fotózgattam és nézelődtem a szürke ég alatt.

Észak felé a Hármas - hegy előtt, ez volt Vasasbánya (ahol közel 10 évet dolgoztam):

Nyugatra a "faluvége" feletti völgy Rücker  - akna felé és a Galambos, ahol sok - sok szép gombát szedtem anno, amíg a régi nagy tölgyes megvolt:

Déli irányba egy teljes panoráma:

Kelet felé a Kiserdő és Parcsin, ahonnan az előző bejegyzés képei és gondolatai lettek:

És egy újabb jel, egy sárga valami, a köves földből:

Persze sok minden mást is - bogyókat, köveket, bokrokat és szikladarabokat, épületeket, kéményekkel és füstökkel -  láttam, ezeket a photoblogos oldalamon megtaláljátok a héten bővítve a galériát, itt:   http://www.photoblog.com/saso63/

mostanában...

...a dolgos (hét)köznapok között fotózgatom a környezetemet, az egyszer fent - másszor lentet, a közelt és a kicsit távolabbit - néha az égboltot, néha fényeket. Napkeltéket és lementéket, napos napokat, kicsi patakok és erek nádjait és szittyáit. Fákat, madarakat, bogyókat és mohos tetőket. Útszéli kőkeresztet és régi pécsi épületet. Csak így és itthon, a szűk környezetemben. Talán a tesztidőszak vége felé járok...

...és madáretetés

Ez a februári tél pár napja  még verőfényes napsütéssel - napközbeni olvadással és éjszakai mínuszokkal boldogította a lelkemet. Mostanság borultságát váltó átszakadásokkal inkább. Igazi "kellemes" téli idő van tehát. Mert a dolgok jó oldalát meg kell találni ilyenkor is, hát madarakat etetgetek és figyelem őket. Üde színfoltjai a hideg napoknak.

Szomszédudvarban áll egy csúnya fa - zörgős magvakkal telerakottan. Ilyenkor télidőben a stiglicek nagy bandában előszeretettel napoznak rajta, és persze szedegetik a magokat - amíg van.

"A stiglic vagy tengelic az éneklő verébalkatúak rendjébe, a kúpcsőrü pintyfélék családjába tartozó madárfaj, egyike a legtarkább európai madaraknak.
Kormány- és evezőtollai feketék; az utóbbiak aranysárga szalaggal, mig az előbbiek fekete hegyüek; háta barnás, hasa fehéres, a tojónál és a fiataloknál foltos. Csőre pirosas-fehér, végén fekete; lába kékes hússzinü; a him fejbúbja és tarkója fekete, homloka és álla vörös, mig pofája fehér...
 
Hazája Európa és Kis-Ázsia; Magyarországban nem ritka állandó és helyet változtató madár, mely erdős, bokros, csalitos helyeken szeret tartózkodni és télen felkeresi az emberlakta vidékeket is. Különösen magvakkal táplálkozik. Fogságban jól tartható."   /Forrás: Pallas Nagylexikon/
Tengelic - ‘tarka tollú kis énekesmadár’.
Szláv eredetű vándorszó, korábban a szerb-horvát stiglic révén került nyelvünkbe, a szóeleji mássalhangzó-torlódást az s kivetése, a szóbelsejit ejtéskönnyítő hang oldotta, majd inetimologikus n betoldásával létrejött a tingelic, tengelic alak. A tengelice változat egy horvát stiglica átvételével magyarázható, a ritkább stiglinc újabb kölcsönzés lehet a német Stieglitz alapján, ugyancsak inetimologikus n beiktatásával.  /www.szokincshalo.hu/szotar/
 

És hogy fogságban valóban jól tartható - e ? Nagyon nem vagyok híve a madarak "rabosításának", ám gyerekkorunkban bizony elő - előfordult, hogy D.L. (a. Vákrúg) cimborámmal  sárga fagyöngyből kotyvasztottunk "lépet", amit ágakra kentünk galád módon.... és hamarosan jó pár stiglic élvezhette néhány napig a vendégszeretetünket. Persze kizárólag tudományos megfigyelés céljából, ami a tíz - tizenkét évesek szellemi fejlődéséhez elengedhetetlen volt akkoriban, a múlt század hetvenes éveinek elején - faluhelyen....

Manapság, felnőtt fejjel így télidőben inkább már csak etetgetem őket napraforgómaggal, és leginkább (önző módon) azért, hogy itt legyenek a közelemben ezek a szép kis madárkák. 

És mostanság végre (viszonylag normálisan le is tudom őket fotózni. 

Így ni: 

(további fotók pedig itt: madáretetés)

szerintem ...

...azért előbb, vagy / és / inkább utóbb tavasz lesz. 
Egyszercsak..... 
Legalábbis jeleket már kapom. 
"A jeleket"...

Ezeket....

Most majd talán pár hét, pár nap elteltével még sokáig lesz az a sárból történő átmenet a virágontós nyáriasba. Az amit koratavasznak neveznek, és szeretnek oly sokan. Azt amikor sár van. Mindenütt sár.....

képírás - tavaszvárós...

Nagyon, sőt nagyon - nagyon várom már azt, hogy eltakarodjon ez a tél.... Egyszerűen útálom, akármilyen szépségei is tudnak lenni. 

Pár napja pedig, kimondhatatlanul zavar az, hogy állandóan -5 és -10 fok közötti ez a dermedt a világ.... Borzalmas mennyiségben fogy a szén és a fa. 

Hát. 

Meg egyébként is, legalább sütne a NAP. Öreg barátom pedig itt van, csak elbújik, mert azt gondolja büntetni kell "ezeket" a nyári kánikulák elherdálása miatt..... Hát nem tudom. Aztán ma késő délután a lemenős időszakában elkaptam az öreget, ahogy bágyatagon csúszott lefelé a látóhatáron, mint egy öreg kivénhedt alkesz.....

És mielőtt azt gondolnátok, hogy s@só téli depresszióban szenved, gyorsan megnyugtatlak kedves olvasóm, á dehogy, csak úgy kijött belőlem, mert kissé tele van a t....m a téllel. 

És akkor azért megmutatom a szomszédomban elkapott mogyoróbokrot, ahogy ezek a fajták egy  átlag február elején viselkedni szoktak :))

képírás...

Ez itt egy fotó a szomszédom kb. 15 méter magas fenyőfájának csúcsáról.

Ezek itt pedig linkek, mondjuk úgy tesztfotóimról:

http://www.photoblog.com/saso63/2011/01/26/sometimes-20115.html
http://www.photoblog.com/saso63/2011/01/28/sometimes-20116.html
http://www.photoblog.com/saso63/2011/01/29/sometimes-20117.html
http://www.photoblog.com/saso63/2011/01/30/sometimes-20118.html

Ezek még mindig linkek, két firkámról. A fagyöngyről  és a stiglicek fájáról.

(Kicsit éveleji 'lustaságom' miatt linkeltem csak és most ezeket, mert azért írok én néhanap...)

(... és fotózgatok is)

vírusölő firka...

Olvasom, tapasztalom több helyen - többekről, hogy biza megtámadta őket az éveleji téli vírus.

Hát a héten én is maródi voltam kissé. Olyannyira, hogy orvosdoktor tudományához folyamodtam, pedig vagy öt - hat éve csak az utcán találkoztam vele. Szerencsére... 

Aztán a javallott  3 A -val (Amoxicilin, Ambroxol és Aspirin C) négy nap alatt viszonylag kilábaltam belőle. 

No meg némi teázással és vitamindús gyümölcsökkel.  Ilyenekkel:

 

 

Képírás - januári vasárnapsütésben...

Tavaszias, csalóka fényekkel teli, de nehéz - télszagú volt ez a mai délután. Hiába no, csak január közepén járunk (még / már)... Házam közelében találtam pár őszi - téli szépet. Ilyesmiket:

Mindenesetre a pampafüvön átnéztem és elindultam a napsugarak irányába. Reménysugarak nyomába szegődtem, megnézni a közelt és a távolabbi határt járni kicsit ezen a vasárnapsütéses délutánon. Csak úgy, bringára pattanva, hogy egy panorámaképet össze tudjak hozni (és hogy ezeket a véletlenül megtalált téli dolgokat lekapjam)....

Az az út ide (oda)...

...a panorámakép is meglett azért az én kis falumról (kézből - négy képből):