képírás_Észak - Magyarországról...

Augusztus első napjaiban a hegyekben jártam és melegvíz környékén. Na és szétfotóztam az "agyam" - persze. Annyi szépség került az utamba, hogy most dolgozom fel a látottakat. Most pár képet mutatok azért, mert volt ott víz is, erdő is, és falvak, városok, sziklák. No és éppen 23 éve, hogy jártam arrafelé.
Sok minden változott, de nagyon sok minden éppen ugyanolyan.................

Tehát a fotók:
...egy kacsa a Szalajka egyik pisztrángos taván

...és egy pókháló a sziklában.
________________________________________________________________________
A Bélkő, Bélapátfalva felett....

...és a Bél-háromkúti Apátság temploma az erdőben megbújva.
__________________________________________________________________________
a volt egercsehi szénbánya egykori rakodója Mónosbélen:
_________________________________________________________________________
...az egerszalóki sódomb teteje naplementében

...és a Vendel kút (ami a dombot építi)
_____________________________________________________________________
...kilátás Sirok várából (hátul messze a Kékes)

....és Kékestetőről, a TV torony teraszáról - magyarhon legmagasabb helyéről.
 

Persze ez csak apró ízelítő Észak - Magyarország sokszáz csodájából. Sok mindent láttam, sok apró dologhoz lehajoltam, sokra felnéztem és láttam messzi múltat és jövőt a jelenből. Ez a nyár erről szól....
Ezen a linken http://saso63.freeblog.hu/ nyomon követhetők a meglátásaim, albumonként - helyenként (közönként) :)

képírás_1 Pünkösd(hétfő) délutánjáról...

...mert leginkább/és féltizenkettőig aludtam. Mert éjjeles voltam előzőekben négynapig. Szóval ennyit az ünnepről, meg "ennyit a lázadásról!" 

...és Zorán óta (mint) tudjuk azt, hogy vasárnap délután az este mindig túl közel, és ezt akár az ünnepnapokra is át kell konvertáljam (ilyen székelyesen mondva) - mert az ollyan mint VASÁRNAP :) HÁT ! :)))))))

Na szóval a nyári párnapok meg alakulnak - foglalódnak ( Sárvár/mesmeg/és Egerszalók/elsőre/...)

Na és akkor ez a maradék ünnep - az énképeimen - csak így nyersen/vágatlanul.

tavaszpillanatok avagy fázisokról - képekben...

Nem is olyan rég még a virágzását csodáltam. Hatalmas - érdekes virágaiból már sejtetett valamit magáról.

A termése? Hát ilyen lett....

Az íze pedig? Hugi szerint mennyei volt. Régi családi hagyomány nálunk - az első eperszem amely terem - mindig a legkisebbé :))))

képírás_tavaszos, virágok - makrók - kis izék....

Szép szolidan, azért csak megérkezett a tavasz.

Mert sokan vártuk, mint annak idején a megváltót.....

Megérkezett és ezer apró jelet mutat magából, ilyesmiket:

csak itthon ( vagyis énvárosomban)....

...és / leginkább az Útilapu(m) hazai számait gyarapítom.... A távolság az manapság Bátaapáti - Tolna megye.... valamiért. Na mindegy ezt dobta - dobja a gép. Közben azért igazi tavaszi napok is vannak, és beindultak a füvek, fák, vizek, kövek... 

No és néhanap városfotozóm -  továbbra is - amikor van kedvem, és időm, vagy éppen csak alkalom.  Persze lassan - lassan összebarátkozunk az S1800 -al.... legutóbb a Balokány és a 48 -as tér volt terítéken. Nézzétek csak, itt : http://saso63.freeblog.hu/

Vagy csak a kertben - udvarban,

..... mert tavasz van!

füstölgős firka - a szürke ég miatt...

Bezzeg ma hétágra süt. Ami nem baj, csak kissé ocsmány húzás az időjárásfelelőstől.... Mert tegnap zsinórban a harmadik olyan vasárnap volt, hogy éppen itthon voltam ( nem dolgozós vasárnapban voltam), és olyan szürke és semmilyen és hideg volt a kint, hogy már és inkább nem is mentem semerre... Csak az udvarban fotóztam párat, a miheztartás végett és leginkább csak úgy megszokásból, hogy a semmiről nem szóló postomhoz legyen legalább valamit mutató pár fotó.

Láttam a pénteki havazás maradványaiban mohát...

....a téli időjárásnak fittyet hányó tulipánt ahogy előtört a törpe őszirózsa tövéből

...a nárciszt cseppet sem zavarja, ha véletlenül hó alá kerül

És persze a madáretetés. Most éppen - többek között egy kékcinege pár is látogatja napok óta a faágakra akasztott madárcsemegét...

Ezeket láttam tegnap délután, az utolsó előtti februári napon, és jegyzem ma az utolsó februárin.

Mert holnap már március van, a "rügyfakasztó" aminek a nevét már kimondani is jó, függetlenül attól, hogy mit is fog mutatni és hozni. Tavaszi szelek lesznek azok már, vizetárasztósak, márciusi ifjakosak - megújulósak :)
Megújulós, mint a telet átélő rozmaringom, tele virágrügyekkel.

újabb jelek, inkább halvány remények...

(Az elmúlt vasárnap délután a keleti oldaláról néztem le falumra és az úton találtam tavaszjeleket.) Tegnap ugyanolyan februárszürkében észak felé indultam, hogy onnan nézzek szerteszét. Valamikor, gyerekkoromban rengeteget jártam erre, itt laktam, ennek az utcának a végén van ez a rekultivált bányagödör- vagyis inkább visszatöltött, gazzal és pár bokorral benőtt domb. Amit rekultivációnak is nevezhetünk, lényeg, hogy nem tájseb (inkább heg). Szóval ez:

Nincs is ezzel semmi probléma, mert kicsit hajaz is arra a semmitérő domboldalra, ami akkor régen a '70-es években volt, a gyönyörű Cserkészpark nevű erdőrész alatt, mielőtt külfejtést akartak belőle csinálni. Hatalmas (elefánt) fű volt rajta, még szánkópályának se volt igazán jó. Aztán baromi nagy gödör lett ide ásva, a leszedett meddőből és földből pedig két nagy hegy lett építve, amit mi gyerekként persze marhára élveztünk. Szó volt ilyesmiről, hogy Rücker akna irányába megindul majd a hatalmas külszíni fejtés (ami nagyobb lett volna talán mint a Karolina) és az utcánk felét le kellett volna bontani, többek között a házunkat is, meg a "faluvégét" is. Talán a Liász program itt is bedöglött, vagy a Komló felé tartó magasfeszültség kiváltása lett volna nagy pénz, a fene sem tudja már. Szóval sokáig gödör volt, aztán be lett töltve a vasasi északi külfejtésből áthalmozott meddővel, és betakarva földdel. Hát ilyesmik jutottak tegnap délután ott fenn az eszembe. Ahogy járkáltam a fűben, kerülgetve a vaddisznók által kapart gödröket és a vadrózsa bokrokat. Közben fotózgattam és nézelődtem a szürke ég alatt.

Észak felé a Hármas - hegy előtt, ez volt Vasasbánya (ahol közel 10 évet dolgoztam):

Nyugatra a "faluvége" feletti völgy Rücker  - akna felé és a Galambos, ahol sok - sok szép gombát szedtem anno, amíg a régi nagy tölgyes megvolt:

Déli irányba egy teljes panoráma:

Kelet felé a Kiserdő és Parcsin, ahonnan az előző bejegyzés képei és gondolatai lettek:

És egy újabb jel, egy sárga valami, a köves földből:

Persze sok minden mást is - bogyókat, köveket, bokrokat és szikladarabokat, épületeket, kéményekkel és füstökkel -  láttam, ezeket a photoblogos oldalamon megtaláljátok a héten bővítve a galériát, itt:   http://www.photoblog.com/saso63/

mostanában...

...a dolgos (hét)köznapok között fotózgatom a környezetemet, az egyszer fent - másszor lentet, a közelt és a kicsit távolabbit - néha az égboltot, néha fényeket. Napkeltéket és lementéket, napos napokat, kicsi patakok és erek nádjait és szittyáit. Fákat, madarakat, bogyókat és mohos tetőket. Útszéli kőkeresztet és régi pécsi épületet. Csak így és itthon, a szűk környezetemben. Talán a tesztidőszak vége felé járok...

...és madáretetés

Ez a februári tél pár napja  még verőfényes napsütéssel - napközbeni olvadással és éjszakai mínuszokkal boldogította a lelkemet. Mostanság borultságát váltó átszakadásokkal inkább. Igazi "kellemes" téli idő van tehát. Mert a dolgok jó oldalát meg kell találni ilyenkor is, hát madarakat etetgetek és figyelem őket. Üde színfoltjai a hideg napoknak.

Szomszédudvarban áll egy csúnya fa - zörgős magvakkal telerakottan. Ilyenkor télidőben a stiglicek nagy bandában előszeretettel napoznak rajta, és persze szedegetik a magokat - amíg van.

"A stiglic vagy tengelic az éneklő verébalkatúak rendjébe, a kúpcsőrü pintyfélék családjába tartozó madárfaj, egyike a legtarkább európai madaraknak.
Kormány- és evezőtollai feketék; az utóbbiak aranysárga szalaggal, mig az előbbiek fekete hegyüek; háta barnás, hasa fehéres, a tojónál és a fiataloknál foltos. Csőre pirosas-fehér, végén fekete; lába kékes hússzinü; a him fejbúbja és tarkója fekete, homloka és álla vörös, mig pofája fehér...
 
Hazája Európa és Kis-Ázsia; Magyarországban nem ritka állandó és helyet változtató madár, mely erdős, bokros, csalitos helyeken szeret tartózkodni és télen felkeresi az emberlakta vidékeket is. Különösen magvakkal táplálkozik. Fogságban jól tartható."   /Forrás: Pallas Nagylexikon/
Tengelic - ‘tarka tollú kis énekesmadár’.
Szláv eredetű vándorszó, korábban a szerb-horvát stiglic révén került nyelvünkbe, a szóeleji mássalhangzó-torlódást az s kivetése, a szóbelsejit ejtéskönnyítő hang oldotta, majd inetimologikus n betoldásával létrejött a tingelic, tengelic alak. A tengelice változat egy horvát stiglica átvételével magyarázható, a ritkább stiglinc újabb kölcsönzés lehet a német Stieglitz alapján, ugyancsak inetimologikus n beiktatásával.  /www.szokincshalo.hu/szotar/
 

És hogy fogságban valóban jól tartható - e ? Nagyon nem vagyok híve a madarak "rabosításának", ám gyerekkorunkban bizony elő - előfordult, hogy D.L. (a. Vákrúg) cimborámmal  sárga fagyöngyből kotyvasztottunk "lépet", amit ágakra kentünk galád módon.... és hamarosan jó pár stiglic élvezhette néhány napig a vendégszeretetünket. Persze kizárólag tudományos megfigyelés céljából, ami a tíz - tizenkét évesek szellemi fejlődéséhez elengedhetetlen volt akkoriban, a múlt század hetvenes éveinek elején - faluhelyen....

Manapság, felnőtt fejjel így télidőben inkább már csak etetgetem őket napraforgómaggal, és leginkább (önző módon) azért, hogy itt legyenek a közelemben ezek a szép kis madárkák. 

És mostanság végre (viszonylag normálisan le is tudom őket fotózni. 

Így ni: 

(további fotók pedig itt: madáretetés)

képírás - egy útmenti kereszt...

/és még négy kép itt/

....a továbbiakban pedig "Mindenkinek a maga keresztje"....

  Útmenti keresztnek nevezzük mindazokat a szabadtéri kereszteket, vallásos jelképeket, amelyek nem az egyház liturgikus cselekményeinek színhelyén - templom, temető, kálvária - állnak.

  A keresztek csoportján belül megkülönböztetünk feszületeket, amelyeken mindig ott függ Krisztus teste.

  Ilyen építményeket nemcsak útszéleken találhatunk, hanem más hangsúlyos vagy nevezetes helyeken is. Előfordulnak folyók partján, mezők, dűlők kezdetén, falu szélén, balesetek, esetleg katasztrófák helyén stb.
  A kereszteket falusi mesterek, ügyes kezű parasztok, esetleg kőfaragást is tanult emberek készítették.
  Külső megjelenésüket több tényező befolyásolta:
                    - hivatalos egyházi művészet
                    - mesterségbeli hagyományok
                    - befogadó emberek kultúrája
 Fontos, hogy ezeket az emlékeket - mivel a szabad ég alatt állnak - nem készíthették bármilyen anyagból. Ezeknek idõt álló építményeknek kellett lenniük. Az apró formák és részletek alapos megmunkálása is fölösleges volt, mert az idõ vasfoga úgyis eltüntette, elmosta mindezt. Az útszéli kereszteket nem az egyház állította, hanem a hívek. Így ezek minden költségét is õk állták.

 

 Magyarországon szabadtéri keresztek állításáról a középkor óta beszélhetünk. Ezt támasztják alá a soproni levéltár adatai, mely szerint már a XV. és XVI. században a környékbeli falvakban gyilkosságok színhelyén úgynevezett engesztelő kereszteket állítottak fel.
 Egyes kutatások szerint az útmenti keresztek a középkori templomok, monostorok keresztjeinek mintájára épültek. A család földjén állították fel és - mint a templomok, monostorok keresztjeit - oltalmazó és felajánló céllal.
 A középkorban leginkább gonoszűzés céljából állítottak fel kereszteket. Valószínű, hogy a reformáció korából ismert képrombolásnak sok ilyen emlék esett áldozatul. Egyes vélemények szerint a ma álló keresztek között már nem találhatunk olyat, amelyet a XVIII. századnál korábban létesítettek. Mások szerint az ország területén még található egy középkori kereszt, Magyarcsanád határában.
 A katolikus megújulás során jezsuita szerzetesek misszionáltak az országban. A tanítás hatásának megőrzéseként országszerte állítottak fel kereszteket. Ezeknél a kereszteknél gyakran tartottak búcsúkat, és naponta jártak ide imádkozni és énekelni.
 Ezeket a kereszteket búcsúval is ellátták, hogy az emberek minél jobban megszeressék.
 A népet ez által is a kereszt tiszteletére nevelték. Ehhez járult még az esti harangszó figyelmeztető szava is.
Gyakran előfordult, hogy a bűnbánati körmenet alkalmával körbevitt kereszteket állították fel a földek végébe, falu szélére, utak mentén, a természeti csapások és károk ellen.
  A XVIII. században megtörtént a jobbágyfelszabadítás. Ezután már a parasztság is rendelkezett anyagiakkal, amelyből kereszteket tudtak állítani. Így ebben az időben vált gyakorivá ez a szokás.
  Az Alföldön a tanyasi iskolák kiépülésével terjedt el leginkább a keresztállítás gyakorlata, míg századunkban a világháború hatására állítottak fel sok feszületet.

 

A keresztek többsége útkereszteződés mellett vagy egy birtok végében áll. Előfordulnak azonban máshol is. Ily módon megkülönböztethetünk olyan kereszteket, amelyek:
                    - templom vagy temető területén állnak
                    - utak mellett vagy útkereszteződésben állnak. Némelyik ma már magányos, elhanyagolt, de valaha sokat használt út haladt mellette.
                    - egy család birtokán álltak, esetleg még ma is a birtok területén állnak. Ez a szokás e században terjedt el.
                    - régi tanyasi iskolák mellett álltak Ha a kereszt útban volt, vagy új keresztet kellett állítani a régi tönkrement kereszt helyére, gyakran előfordult, hogy eredeti helyéről eltávolították, az építményt.
  A keresztek nagy részét fogadalomból vagy hálából emelték, esetleg régi szerencsétlenségek emlékeként. A keresztek egy részét magánszemély vagy család állíttatta, más esetekben azonban több személy vagy család, esetleg egy egész faluközösség fogott össze.

A nép meghatározott célokkal emeltetett kereszteket.
  A kereszt jele mindenféle felhasználásban gonoszűző célú. A szántóföldeken, szőlőkben és keresztutakon felállított keresztek a pogány istenszobrok keresztény átalakításai.
   Természeti csapásoktól, férgektől, madaraktól, tolvajoktól óvja a termést, bajtól a falut és az útonállót, távol tartja a gonoszt, a betegséget, és gyógyít.
    A néphit szerint az útkereszteződéseknél vannak a rosszak és bűbájosok, akik arra várnak, hogy az arra haladókat megronthassák. Ezért nem véletlen, hogy sok keresztet állítottak az utak kereszteződéséhez.
     A keresztjáró napoknak is megvolt a maga célja. Ezáltal akarták az emberek biztosítani a föld jó termését, és a természeti csapások elhárítását.
      

(Forrás: "Útmenti keresztek" Szakdolgozat 1999. Ábrahám Ildikó)

képírás - tavaszvárós...

Nagyon, sőt nagyon - nagyon várom már azt, hogy eltakarodjon ez a tél.... Egyszerűen útálom, akármilyen szépségei is tudnak lenni. 

Pár napja pedig, kimondhatatlanul zavar az, hogy állandóan -5 és -10 fok közötti ez a dermedt a világ.... Borzalmas mennyiségben fogy a szén és a fa. 

Hát. 

Meg egyébként is, legalább sütne a NAP. Öreg barátom pedig itt van, csak elbújik, mert azt gondolja büntetni kell "ezeket" a nyári kánikulák elherdálása miatt..... Hát nem tudom. Aztán ma késő délután a lemenős időszakában elkaptam az öreget, ahogy bágyatagon csúszott lefelé a látóhatáron, mint egy öreg kivénhedt alkesz.....

És mielőtt azt gondolnátok, hogy s@só téli depresszióban szenved, gyorsan megnyugtatlak kedves olvasóm, á dehogy, csak úgy kijött belőlem, mert kissé tele van a t....m a téllel. 

És akkor azért megmutatom a szomszédomban elkapott mogyoróbokrot, ahogy ezek a fajták egy  átlag február elején viselkedni szoktak :))

képírás...

Ez itt egy fotó a szomszédom kb. 15 méter magas fenyőfájának csúcsáról.

Ezek itt pedig linkek, mondjuk úgy tesztfotóimról:

http://www.photoblog.com/saso63/2011/01/26/sometimes-20115.html
http://www.photoblog.com/saso63/2011/01/28/sometimes-20116.html
http://www.photoblog.com/saso63/2011/01/29/sometimes-20117.html
http://www.photoblog.com/saso63/2011/01/30/sometimes-20118.html

Ezek még mindig linkek, két firkámról. A fagyöngyről  és a stiglicek fájáról.

(Kicsit éveleji 'lustaságom' miatt linkeltem csak és most ezeket, mert azért írok én néhanap...)

(... és fotózgatok is)