újabb jelek, inkább halvány remények...

(Az elmúlt vasárnap délután a keleti oldaláról néztem le falumra és az úton találtam tavaszjeleket.) Tegnap ugyanolyan februárszürkében észak felé indultam, hogy onnan nézzek szerteszét. Valamikor, gyerekkoromban rengeteget jártam erre, itt laktam, ennek az utcának a végén van ez a rekultivált bányagödör- vagyis inkább visszatöltött, gazzal és pár bokorral benőtt domb. Amit rekultivációnak is nevezhetünk, lényeg, hogy nem tájseb (inkább heg). Szóval ez:

Nincs is ezzel semmi probléma, mert kicsit hajaz is arra a semmitérő domboldalra, ami akkor régen a '70-es években volt, a gyönyörű Cserkészpark nevű erdőrész alatt, mielőtt külfejtést akartak belőle csinálni. Hatalmas (elefánt) fű volt rajta, még szánkópályának se volt igazán jó. Aztán baromi nagy gödör lett ide ásva, a leszedett meddőből és földből pedig két nagy hegy lett építve, amit mi gyerekként persze marhára élveztünk. Szó volt ilyesmiről, hogy Rücker akna irányába megindul majd a hatalmas külszíni fejtés (ami nagyobb lett volna talán mint a Karolina) és az utcánk felét le kellett volna bontani, többek között a házunkat is, meg a "faluvégét" is. Talán a Liász program itt is bedöglött, vagy a Komló felé tartó magasfeszültség kiváltása lett volna nagy pénz, a fene sem tudja már. Szóval sokáig gödör volt, aztán be lett töltve a vasasi északi külfejtésből áthalmozott meddővel, és betakarva földdel. Hát ilyesmik jutottak tegnap délután ott fenn az eszembe. Ahogy járkáltam a fűben, kerülgetve a vaddisznók által kapart gödröket és a vadrózsa bokrokat. Közben fotózgattam és nézelődtem a szürke ég alatt.

Észak felé a Hármas - hegy előtt, ez volt Vasasbánya (ahol közel 10 évet dolgoztam):

Nyugatra a "faluvége" feletti völgy Rücker  - akna felé és a Galambos, ahol sok - sok szép gombát szedtem anno, amíg a régi nagy tölgyes megvolt:

Déli irányba egy teljes panoráma:

Kelet felé a Kiserdő és Parcsin, ahonnan az előző bejegyzés képei és gondolatai lettek:

És egy újabb jel, egy sárga valami, a köves földből:

Persze sok minden mást is - bogyókat, köveket, bokrokat és szikladarabokat, épületeket, kéményekkel és füstökkel -  láttam, ezeket a photoblogos oldalamon megtaláljátok a héten bővítve a galériát, itt:   http://www.photoblog.com/saso63/

mostanában...

...a dolgos (hét)köznapok között fotózgatom a környezetemet, az egyszer fent - másszor lentet, a közelt és a kicsit távolabbit - néha az égboltot, néha fényeket. Napkeltéket és lementéket, napos napokat, kicsi patakok és erek nádjait és szittyáit. Fákat, madarakat, bogyókat és mohos tetőket. Útszéli kőkeresztet és régi pécsi épületet. Csak így és itthon, a szűk környezetemben. Talán a tesztidőszak vége felé járok...

...és madáretetés

Ez a februári tél pár napja  még verőfényes napsütéssel - napközbeni olvadással és éjszakai mínuszokkal boldogította a lelkemet. Mostanság borultságát váltó átszakadásokkal inkább. Igazi "kellemes" téli idő van tehát. Mert a dolgok jó oldalát meg kell találni ilyenkor is, hát madarakat etetgetek és figyelem őket. Üde színfoltjai a hideg napoknak.

Szomszédudvarban áll egy csúnya fa - zörgős magvakkal telerakottan. Ilyenkor télidőben a stiglicek nagy bandában előszeretettel napoznak rajta, és persze szedegetik a magokat - amíg van.

"A stiglic vagy tengelic az éneklő verébalkatúak rendjébe, a kúpcsőrü pintyfélék családjába tartozó madárfaj, egyike a legtarkább európai madaraknak.
Kormány- és evezőtollai feketék; az utóbbiak aranysárga szalaggal, mig az előbbiek fekete hegyüek; háta barnás, hasa fehéres, a tojónál és a fiataloknál foltos. Csőre pirosas-fehér, végén fekete; lába kékes hússzinü; a him fejbúbja és tarkója fekete, homloka és álla vörös, mig pofája fehér...
 
Hazája Európa és Kis-Ázsia; Magyarországban nem ritka állandó és helyet változtató madár, mely erdős, bokros, csalitos helyeken szeret tartózkodni és télen felkeresi az emberlakta vidékeket is. Különösen magvakkal táplálkozik. Fogságban jól tartható."   /Forrás: Pallas Nagylexikon/
Tengelic - ‘tarka tollú kis énekesmadár’.
Szláv eredetű vándorszó, korábban a szerb-horvát stiglic révén került nyelvünkbe, a szóeleji mássalhangzó-torlódást az s kivetése, a szóbelsejit ejtéskönnyítő hang oldotta, majd inetimologikus n betoldásával létrejött a tingelic, tengelic alak. A tengelice változat egy horvát stiglica átvételével magyarázható, a ritkább stiglinc újabb kölcsönzés lehet a német Stieglitz alapján, ugyancsak inetimologikus n beiktatásával.  /www.szokincshalo.hu/szotar/
 

És hogy fogságban valóban jól tartható - e ? Nagyon nem vagyok híve a madarak "rabosításának", ám gyerekkorunkban bizony elő - előfordult, hogy D.L. (a. Vákrúg) cimborámmal  sárga fagyöngyből kotyvasztottunk "lépet", amit ágakra kentünk galád módon.... és hamarosan jó pár stiglic élvezhette néhány napig a vendégszeretetünket. Persze kizárólag tudományos megfigyelés céljából, ami a tíz - tizenkét évesek szellemi fejlődéséhez elengedhetetlen volt akkoriban, a múlt század hetvenes éveinek elején - faluhelyen....

Manapság, felnőtt fejjel így télidőben inkább már csak etetgetem őket napraforgómaggal, és leginkább (önző módon) azért, hogy itt legyenek a közelemben ezek a szép kis madárkák. 

És mostanság végre (viszonylag normálisan le is tudom őket fotózni. 

Így ni: 

(további fotók pedig itt: madáretetés)

képírás - tavaszvárós...

Nagyon, sőt nagyon - nagyon várom már azt, hogy eltakarodjon ez a tél.... Egyszerűen útálom, akármilyen szépségei is tudnak lenni. 

Pár napja pedig, kimondhatatlanul zavar az, hogy állandóan -5 és -10 fok közötti ez a dermedt a világ.... Borzalmas mennyiségben fogy a szén és a fa. 

Hát. 

Meg egyébként is, legalább sütne a NAP. Öreg barátom pedig itt van, csak elbújik, mert azt gondolja büntetni kell "ezeket" a nyári kánikulák elherdálása miatt..... Hát nem tudom. Aztán ma késő délután a lemenős időszakában elkaptam az öreget, ahogy bágyatagon csúszott lefelé a látóhatáron, mint egy öreg kivénhedt alkesz.....

És mielőtt azt gondolnátok, hogy s@só téli depresszióban szenved, gyorsan megnyugtatlak kedves olvasóm, á dehogy, csak úgy kijött belőlem, mert kissé tele van a t....m a téllel. 

És akkor azért megmutatom a szomszédomban elkapott mogyoróbokrot, ahogy ezek a fajták egy  átlag február elején viselkedni szoktak :))

Képírás - januári vasárnapsütésben...

Tavaszias, csalóka fényekkel teli, de nehéz - télszagú volt ez a mai délután. Hiába no, csak január közepén járunk (még / már)... Házam közelében találtam pár őszi - téli szépet. Ilyesmiket:

Mindenesetre a pampafüvön átnéztem és elindultam a napsugarak irányába. Reménysugarak nyomába szegődtem, megnézni a közelt és a távolabbi határt járni kicsit ezen a vasárnapsütéses délutánon. Csak úgy, bringára pattanva, hogy egy panorámaképet össze tudjak hozni (és hogy ezeket a véletlenül megtalált téli dolgokat lekapjam)....

Az az út ide (oda)...

...a panorámakép is meglett azért az én kis falumról (kézből - négy képből): 

Képírás - januári napkelte...

...ma (hét után)

Képírás - Januári olvadásban...

...mert vannak dolgok, amikről nem kell és nem szabad írni. Mint a ma reggeli, felkelés utáni első szembesülésről a januári langy tavaszról. helyette pár rokkanó - jeges fotót mutatok arról, ahogy és amit ma reggel - elsőnek láttam odakinn...

Vízkereszt, vagy amit akarok....

 ...ha elmúlik (akkor elkezdődik valami más).

Lassan egy egész hétre való nap elmúlik már ebből az új - 2011-ből....

A hideg napok, a havas napok, a munkával töltött ( már akinek) napok vannak. Az én kis 'hegyi falumban' nagyon tartja magát az IDŐ. 
És most, hogy ma kora délutánra kisütött kissé a nap, hát egész más arcát mutatja.... A munka, ja az nekem még nem kezdődött el, de érik a dolog.... folyamatos lesz és 4 + 4 -es forgós. Hát.... és.

Tehát elmúlt az a régi év jó gyorsan, az évvégi ünnepekkel együtt, és lett üres buksza, meg itt maradt még azóta pár dolog karácsonyról. Vízkereszt ide, vízkereszt oda a karácsonyfa még talán pár napig állni fog, mert bírja a tüskézete. Meg egyébként is - olyan szép. A mai napsütés pedig szép dolgokat mutatott, amik még itt vannak, bent a házban...

....pár ilyen havas képet is hagyott itt az elmúló IDŐ. Ezeket ma lőttem, megmutatom, mert kilépve a házból azonnal látok ilyesmiket. Ami januárban nem is olyan rossz látvány - ugye?

Mert nagyon jó dolog ilyen városlakónak lenni. Ilyen városszéli városlakónak.....

Zúzmarás Szilveszter...

(a többiek itt...)

deres darás december...

lécci, kattints a fotóra

Pár nap múlva itt a Karácsony, és téltábornok szép, súlytalan hókristályokkal takarta el a földet. Az ünnep fényét nagyban emelné, ha nem olvadna el addig. Az előrejelzések és a fejemben dolgozó szeletelő gép azonban mást jósol. Melegfrontot és olvadást.... Talán tévednek a jelzések - remélem, mert ha már leesett ez a hó, hát jó lenne ha itt maradna velünk Karácsonyra. Szép lenne egy fehér Karácsony, mint azokban a régi időkben....
Mai kora délutáni napsütést azért biztos, ami biztos alapon lefotóztam. Íme az én kis vasárnapi téli anzixom.

csak úgy, avagy régi és új teleken...

...folytatás illetve válasz m- nek, hogy amit titokban szeretett volna, az legyen.

Régi teleken szerettem a telet.
Régi teleken jégpikkelyesek voltunk a szánkózástól.
Régi teleken hatalmas hósáncokat lapátoltunk, és hóvárakat építettünk és a régi teleken a vasasi összes meredekebb utca szánkópálya volt.
Régi teleken leeste magát a hó ilyenkor, és februárig tartotta magát (általában).
Régi teleken ezért szerettem a telet.
Mert tél volt.....

Új teleken nem annyira szeretem a telet.
Új teleken zavar néha, ha havas lesz a vállam, vagy a nadrágom szára.
Új teleken hósáncokat lapátolok az út szélére, és az új teleken a vasasi összes meredekebb utca járhatatlanná válik, sokszor a főút is, és olyankor se ki, se be.
Új teleken sokszor leesik a hó, ami két - három napon belül elolvad, mert jön egy melegfront a "valahonnan" és esik rá egy kis langyos eső, vagy rosszabb esetben ónos eső és ez így megy február végéig (általában).
Új teleken is ugyanannyit kell fűteni, mint régi teleken.
Új teleken ezért nem szeretem a telet.
Mert tél van.....

a rózsa neve...

...és decemberi pár napja.

hahóóó (!).............

Na akkor leesett az első kis hó Pécsre is, meg a környékre is :)
Tegnap a környező hegyeken - a Zengőtől  a Jakab -hegyig fehéres lett már kissé a minden  (mert ezeken a hegyeken a kicsi hó csak fehéreske hátteret ad a kopasz fák tűinek látványa alá). Aztán ma reggelre esett vagy két centi - ha volt annyi..... és az élet bonyolult lett, megint egy kis időre. Jó szokása szerint mindenki, akinek ilyenkor kell - jól felkészült. A Pécsi Közlekedési Zrt. ugyanazokat a csuklósokat adta be fordába Vasasra, mint eddig, azzal nem számolt, hogy esetleg itt a város peremén, vagyis faluhelyen nincs reggel semmiféle takarítás... Mert ők - a hótakarítók (nevezzem meg béesakszis) valamerre másfelé jártak (hogy hol - azt nem tudom).  Hát ki is maradt egy - két helyi járat, ezért kénytelen voltam Hugilányomat bevinni a Belvárosba, hogy odaérjen kis késéssel az oskolájába. Így legalább láttam kis téli körképet. Jájjdenagyon nagy boldogságot is okozott, mert hiába szép, meg fehér, én akkor se szeretem. Annyira.
Itthon azért fotóztam egy kis téli világot, és párat megmutatnék belőle, téliesek és aktuálisan friss délelőttiek.

 

Havasszépe  (Rhododendron)

 

Japán díszbabér cserje

 

...ide a végére az utolsó decemberi rózsánk (ami kinyílt nagy bátran)

Ilyenkor...

(és csak az első magamutogató havas reggel miatt)...

Ilyenkor, pont azt gondolom már lassan harmincöt éve, mert kb. addig a koromig szerettem a telet, meg a havat és a jégcsapokat is. És akkor egyszercsak kezdtem nem annyira szeretni a telet.
Sőt!
Azóta pedig egyre inkább csak a nyarat, a meleget és a kánikulát várom és kívánom.
A hideget sokkal nehezebben tűröm, mint azt az igazi "gatyarohasztósat". Tudod azt, amikor csak egy pólót magadra kapsz a rövidnadrághoz (esetleg) és leslattyogsz a vízpartra. És olyankor jókat mosolygok magamban azokon a nemszerencsés embertársaimon, akik kész vannak a nyártól, és a hőgutáról beszélgetnek, nagyokat sóhajtozva - fortyogva önnön levükben.
Hát ilyenkor, a decemberi első hajnali havazástól kezdődően pedig jönnek az én túlélős heteim, hónapjaim. Jönnek a "számolgatom a visszalévő időt" - a hétágra sütésig.

Jó! Tudom, a télnek is vannak szépségei. Igen, mert meg kell keresni, rá kell találni minden évszaknak jó és szép oldalára. Rátaláltam én is a tél szépségeire. Az ablakon keresztüli rácsodálkozást például szeretem egészen. A jó kis hólapátolós, járdatakarítós félórákat is szeretem a friss levegőn, a szép tiszta hóban (és ha közlekedni akarunk akkor bizony ki kell vennem a részemet a mintegy 150m utcai hólapátolásban is, két másik szomszédommal egyetemben).
Mert a téli kirándulások is szépek tudnak lenni. Ha! Mondom, ha olyan helyet találok erre, mint az idei év elején a Keleti - Mecsekben a Máré vár környékét.

Vagy csak ezt itt, a Bátaapáti Nagymórágyi - völgyben (a munkahelyem szélén) ezt a szép téli erdőt - lefotózni, mint tettem ezt az idei év elmúlt februárjában.....

Ilyenkor kedves barátaim jöhetnek a téli képek, a lapos szögű napsütésben, vagy hóviharban készült fotók.
És jöhetnek azok a nyárifotó nézések, emlékezések - a korán sötétedő délutánokon és esténként a szoba melegében egy bögre tea, vagy forralt bor mellett...

tegnap...

...reggelre befagyott egy hártyányi jéggel a kistavam, ablakunk alatt - az udvarunkban.
Hát a tél faggyal, jéggel üzent: - Hejjj sasó! Kösd fel a gatyád, mert itt vagyok és neked annyi.....
És mert azért szépet produkált az üzenettel, megmutatom Nektek is.

 És estére került négy gyertya az adventi koszorúra, amit ismét - mint évek óta mindig - Petra készített. Az első vasárnap, az első gyertya kigyúlt. Készüljetek emberek....

október végére...

...(szégyen - gyalázat) megláttam az első befagyott tócsát. Ma éjjel - kora hajnalban tél tábornok odalibbent hozzánk.
Mostanság az éjszakáim a Nagymórágyi - völgyben telnek el. Szép, erdőkkel borított tájon. Ez, az egyébként nagyon szép, hosszú, észak felé nyitott völgy Tolna megyében a mórágyi gránitrög északi szélében van.
 Igen érdekes mikroklímával megáldott hely és van egy rossz tulajdonsága. Itt általában mindig hidegebb - hűvösebb van 6 - 7 °C -al, mint az innen alig  egy kilométerre lévő faluban (mondjuk - nevezzük Bátapátfalvának).

Mára virradóra megfagyott a világ. Még a tejesládákból kialakított kefés csizmamosók tetején is hártyajég képződött. Csillagfényes éjszaka volt, mégis bibliai fekete. Korán bekopogtatott tél tábornok.... Intett. Jövök, hát úgy vigyázzatok......

Hó sár virág...

Nagyon - nagy szükség volt a tegnapelőtt-előtti (Mátyás napi) havazásra, itt nálunk leesett vagy 15 - 20cm. Szép, gyúrható, lapátolható anyag volt :)
Aztán ha már így leesett, jól megbénította a 6-os úton sok helyütt a közlekedést. Mert annak a rengeteg, brutális kamionnak jönni - menni kell ott. Ha kell - ha nem. Na és a hókotrók? Azok meg tolták volna, de nem tolták, mert jobb dolog a lejtők alján beszélgetni a pécsváradi strandnál és az óbányai elágazásnál reggel 05:10 -kor, közte meg a Mecsek ugye? Aztán mire igazán nagy lett a hó és havaslatyak, már nem is tudták a sok keresztben állástól. Gondolták, hogy eddig is megoldották az autósok, no és a Tűzoltóság, majd most is megoldják. Hát ennyit a nagyszerű BS-AXIS - ról, a Közútkezelőről, és nagyon remélem a télről...


Na aztán tegnapra a nagyja eltűnt, bent a városban (EKF - Pécs) már csak hírmondóban - foltok, a Mecseken még úgy - ahogy. Az énudvaromban meg jó sok kupacokban áll, és gusztustalanul olvad a piszkoshó, amit nagyon - nagyon útálok. Amiből először sár lesz, és ha nem lenne, Tücsök kutyának köszönhetően akkor is jó sok lesz, mert rengeteg fontos rohangászni valója van a kis bestéjének.
De. A hóesés előtt előbújt pár kis virágom. Az a hó meg jól betakarta. Most pedig ez a kellemes tavaszi esős - napsütés újra előhozta. Jó hírek hozója ez a kis csenevész virág. Mert az. Csenevész kis semmike, meg zöld is. De olyan jó látni.... olyan nagyon jó...

Az új év első...

...napsugarai elvitték a dérré dermedt csendet "lentről". Ám ott, fenn a hegyen...