újabb jelek, inkább halvány remények...

(Az elmúlt vasárnap délután a keleti oldaláról néztem le falumra és az úton találtam tavaszjeleket.) Tegnap ugyanolyan februárszürkében észak felé indultam, hogy onnan nézzek szerteszét. Valamikor, gyerekkoromban rengeteget jártam erre, itt laktam, ennek az utcának a végén van ez a rekultivált bányagödör- vagyis inkább visszatöltött, gazzal és pár bokorral benőtt domb. Amit rekultivációnak is nevezhetünk, lényeg, hogy nem tájseb (inkább heg). Szóval ez:

Nincs is ezzel semmi probléma, mert kicsit hajaz is arra a semmitérő domboldalra, ami akkor régen a '70-es években volt, a gyönyörű Cserkészpark nevű erdőrész alatt, mielőtt külfejtést akartak belőle csinálni. Hatalmas (elefánt) fű volt rajta, még szánkópályának se volt igazán jó. Aztán baromi nagy gödör lett ide ásva, a leszedett meddőből és földből pedig két nagy hegy lett építve, amit mi gyerekként persze marhára élveztünk. Szó volt ilyesmiről, hogy Rücker akna irányába megindul majd a hatalmas külszíni fejtés (ami nagyobb lett volna talán mint a Karolina) és az utcánk felét le kellett volna bontani, többek között a házunkat is, meg a "faluvégét" is. Talán a Liász program itt is bedöglött, vagy a Komló felé tartó magasfeszültség kiváltása lett volna nagy pénz, a fene sem tudja már. Szóval sokáig gödör volt, aztán be lett töltve a vasasi északi külfejtésből áthalmozott meddővel, és betakarva földdel. Hát ilyesmik jutottak tegnap délután ott fenn az eszembe. Ahogy járkáltam a fűben, kerülgetve a vaddisznók által kapart gödröket és a vadrózsa bokrokat. Közben fotózgattam és nézelődtem a szürke ég alatt.

Észak felé a Hármas - hegy előtt, ez volt Vasasbánya (ahol közel 10 évet dolgoztam):

Nyugatra a "faluvége" feletti völgy Rücker  - akna felé és a Galambos, ahol sok - sok szép gombát szedtem anno, amíg a régi nagy tölgyes megvolt:

Déli irányba egy teljes panoráma:

Kelet felé a Kiserdő és Parcsin, ahonnan az előző bejegyzés képei és gondolatai lettek:

És egy újabb jel, egy sárga valami, a köves földből:

Persze sok minden mást is - bogyókat, köveket, bokrokat és szikladarabokat, épületeket, kéményekkel és füstökkel -  láttam, ezeket a photoblogos oldalamon megtaláljátok a héten bővítve a galériát, itt:   http://www.photoblog.com/saso63/

ez az idő...

...írhatnék erről a ma visszakapott óráról, de azt egyszer már megtettem.
...írhatnék a mostani és pár éve ismét ünnep Mindenszentekről - Halottak napjáról. Írhatnék, de inkább csak elmegyek a temetőkbe. Valahogy többet, sűrűbben járok egyébként is oda mostanság. Hmmm..... hiányoznak. Talán.
...írhatnék arról, hogy szép idő van és kellemes, a pár nap fagyos éjszaka elmúlt talán. És talán kicsit vár még Tél is.

...és írhatnék az őszi napsütésről, ami nagy kincs, mert nem sok van belőle. Ritka ajándék, és én nagy becsben tartom az ilyen, október utolsó napjaiban - délidőben érkező napsugarakat, a bágyadt napsütést.
...mert olyan laposan jár és olyan nagyon oldalról adja a fényt, és mindent szinte ellenfényesben mutat. Mert olyan finom árnyjátékokat tud produkálni. Mert olyan melankolikussá tesz.
Tegnap délidőtájt - az én teraszomra bekandikáló Nap ferde sugaraiban így és ezeket mutatta, árnyjáték volt a javából.

Imádom ezeket a lusta napsugarakat.
A ritka pillanatok egyike - megmutatom, az árnyjátékost is bemutatom. Íme:

/fotók: s@so_Vasas_20101030/

Ősziké(pe)k...

Vasas_2010 október 11. délelőtt

Október.
Beérett terméseket mutogató, vad színorgiával indító, majd szelíddé váló - csendeső kavalkád. A csípős - kabáthúzós, párába burkolódzó reggelek fázósan sietőssé teszik a lépteimet, hogy aztán a délelőtt meleg fényeivel elkápráztasson, elcsábítson újra. A délutánok azonban hamar felrántják újra párás leplüket, a korai kéményfüstök meghatározó és függőlegesen csíkjai fentebb terülnek még szét. Még fenn, még engedi neki a légkör, engedi még az az idő...

Október.
Csalós képeket mutató hazug hónap. Színes, vidám, magamutogató, de valahol benne van nagyon az elmúlás. A természet szélén élő ember látja - hallja ezt, érzi, tudja, még akkor is ha nemigen akar tudomást venni róla.... Persze, mert friss még benne a nyárikék, a tengerek zúgása, a hegyek bérceinek erős kontrasztja. A zenéit hallja még.... kabócák harsogását, hajókürtök mély búgását vagy csak a sirályok rekedt vijjogása keveredik a szabadtéri koncertek megismételhetetlen dübörgő élményével.
De beosont már a nagy dermesztő a képek közé. Lassan átfesti a mostani színeket monoton szürkésbarnává, és itt - ott majd, a harmat helyett zúzmarakristályokban fogok gyönyörködni.

És azt nagyon nem fogom szeretni.

Ezt itt és most annál inkább. Persze kényszerből. Haladok a múló idővel és próbálom pozitívra venni azt, amit ad. Mert sokat ad. Mert október van.
(Az elmúlt napokban fotóztam ezt az októbert, szeretettel meghívlak erre az őszi sétára. Ezeket láttam itt Vasason, és a környékemen - pár képben.)

/fotók: s@só_2010. október 10. - 11./

Tavaszpénteki fagyal(gás)...

...és hidd el visszavonhatatlanul megérkezett a tavasz. Ha a naptárra nézel, már csak azért is. Aztán a kertes házban lakó emberek (mint én is) tüsténkedéseit látva, na és főképp csinálva. Nekem konyhakertem ugyan nincs, azt pár éve felszámoltam (önös érdekből - mondhatni a föld fostalicska mivoltára való tekintettel), és bevetettem fűmaggal. Tehát nem kell kapálnom sem és borsót sem kell vetnem. Annál inkább illik jól átgereblyézni. Kiszedni a mohákat, összekorhadt és sosekorhadó leveleket, és főképp azért, mert a fűcsomó tövét ha megsérted, a seb helyén új és friss hajtásai lesznek, tehát sűríted. Továbbá metszés és lemosó permetezés azon a pár gyümölcsfámon (és amit én a múlt héten a sokéjjeles előtt megcsináltam). És a díszbokrok, sövények és egyéb évelők átnézése, előszedése, frissítése..... Elég lehangoló muskátli téren az eredmény, de erről majd máskor.
Tehát a fagyal. A 'hátsó' portám kerítése élősövény - fagyalból. Eredetileg ('92-ben) is volt már valamennyi, majd elkezedtem módszeresen folytatni és alakítani, pótolni és nevelgetni. Mára a 46 m hosszú telekoldal 60 %-a kb 1,5 - 2 m magas sövény. A többi pedig iskola jellegű..... Na ezt kellett pótolni pár tővel. És ehhez legjobb a sima erdei fagyal, ami a baranyai - vasasi erdők szélén (is) nagy tömegben kínálja magát :)
Délután elbringáztam hát a Kiserdő - Kisrét szélére.... 

....ide, ahol pár éve a képen ugyan nem látható ligetes erdőcskét valakik tarvágták. Mert ezen a fotón az említett Kisrét és a Kiserdő látható.
Abban a tarvágásban nagy örömmel vettem észre ezt a rengeteg virágot.


  
Ami az egészben furcsa egy cseppet, hogy régen nem volt ennyire együttvirágzás. Volt egy sorrend, igaz csak pár nap, max. egy - két hétre, csibedöglesztő --> kankalin - és kutyaibolya. Majd ezek virágzásának vége felé ibolya, salátaboglárka és a többi, de így együtt szinte sosem. Ahogy a diavetítőn láthatod.
Ezt a bejegyzést ajánlom mindenkinek, aki útálja a telet, és örül annak, hogy ezeket látni jég és hó helyett...

Nincs kegyelem...

/fotó: s@só_Vasas_20090609/

A fák állva halnak meg?

A vadgesztenyés halála...

"Vár állott, most kőhalom

Kedv s öröm röpkedtek..."

Képek - Egy vadgesztenyés kertről...

"Memento mori!" (olvassátok el ezt a hivatkozást... - no comment)

/fotók: s@só - 2009.04.27./

Ajándék - és némi időutazás...

Bizony nagyon jó dolog ajándékot kapni ( na jó, adni is...).
Tegnap estefelé szűk családi körben ünnepeltünk kicsit, unokaöcsike és én szülinapot. Egy nap és 40 év kor van köztünk.
Aztán ahogy ilyenkor szokás, kaptam szép ajándékokat. Amiknek aztán igen nagyon örültem. Egyik a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány közreműködésével készült könyv, Bányászat és építészet Pécsett a 19-20. században címmel - a pécsi, pécskörnyéki bányákról és munkáskolóniákról szóló igazi hely- és ipartörténeti kiadvány sok tervrajzzal, fényképpel.
A másik aminek méginkább nagyon örültem, az két régi képeslap lakóhelyemről - Vasasról. Mert régen készültek ilyenek is, falukról képeslapok. És nagyon nagyszerű, hogy én most ezeket megkaptam további megőrzésre. Gyorsan archiváltam is őket. Íme:


A kisképeken levő épületek kinézetre - környezetre átalakultak, de megvannak a mai napig (még), a bányánál pedig (nekem nagyon is) hiányzik az aknatorony.... .
Támadt is egy gondolatom nyomban... az, hogy miből - mi lett. Igen érdekes téma...

Közben a bejegyzés folytatása, így esteledve......
Nos, délután kicsit bringáztam a faluban és persze felkerestem a régi képeslapokon látható épületeket, helyeket. Megpróbáltam az akkori fotós helyére beállva, újra lefotózni a jelent. Többé - kevésbé sikerült is. Ízelítőül egy kép:

A teljes munkám eredménye pedig a fotóblogban, íme: http://www.photoblog.com/saso63/2008/08/10/mlt-s-jelen--past-and-present-.html

Bringáztam....

Délután fűnyírás után gondoltam bringázok egy kicsit. Víztorony fényképezéssel egybekötve. És ha már arra jártam, kicsit terepbringázás gyanánt eltekertem az erdő mellett - erdei utakon, a vasasi bányamúlthoz. És közben meg - megállva kicsi pillanatokra, ezeket láttam és gondoltam....

....valahol ott alattunk van a falu (háttérben messzebb az a Tenkes - hegy...)

...on the road's .....
és az a csodaszép Hármas - hegy .
ˇ


a "hármas" előterében a külfejtés meddőhányója....


....a Hármas - hegy


...és ez a Zengő, a Mecsek legmagasabb hegye - tőlünk - tőlem - nektek...

Nos a külfejtéses termelés évek óta áll, abbahagyták, de valamiért érdekesen(?) feltárva a telepeket úgy, hogy szinte bármelyik pillanatban beállhatna egy Caterpillar, és nyomhatná a "forratot", de kinek? Az erőmű Pécsett átállt biomasszára, ami gyakorlatilag fatüzelést jelent - azaz nagyfokú erdőírtást :(((((



...ez itt pedig az egyszervolt Vasas - bánya, a megmaradt üzemépületekkel. A szép pirostetős volt a Nyugati - akna gépháza, tőle jobbra - előtte állt a fekete vastorony. Mögöttük közvetlenül a Keleti - akna alapózópirosszínű tornya állott. Képzeljétek oda őket....
Én pedig most ilyenkor, ebben a nyáridős - verőfényben azért úgy gondolom, hogy az én lakóhelyem, ez a Keleti - Mecsek, az ország legszebb részeinek egyikén elpottyantott ékszerdobozban van rejtve.