Ilyenkor...

(és csak az első magamutogató havas reggel miatt)...

Ilyenkor, pont azt gondolom már lassan harmincöt éve, mert kb. addig a koromig szerettem a telet, meg a havat és a jégcsapokat is. És akkor egyszercsak kezdtem nem annyira szeretni a telet.
Sőt!
Azóta pedig egyre inkább csak a nyarat, a meleget és a kánikulát várom és kívánom.
A hideget sokkal nehezebben tűröm, mint azt az igazi "gatyarohasztósat". Tudod azt, amikor csak egy pólót magadra kapsz a rövidnadrághoz (esetleg) és leslattyogsz a vízpartra. És olyankor jókat mosolygok magamban azokon a nemszerencsés embertársaimon, akik kész vannak a nyártól, és a hőgutáról beszélgetnek, nagyokat sóhajtozva - fortyogva önnön levükben.
Hát ilyenkor, a decemberi első hajnali havazástól kezdődően pedig jönnek az én túlélős heteim, hónapjaim. Jönnek a "számolgatom a visszalévő időt" - a hétágra sütésig.

Jó! Tudom, a télnek is vannak szépségei. Igen, mert meg kell keresni, rá kell találni minden évszaknak jó és szép oldalára. Rátaláltam én is a tél szépségeire. Az ablakon keresztüli rácsodálkozást például szeretem egészen. A jó kis hólapátolós, járdatakarítós félórákat is szeretem a friss levegőn, a szép tiszta hóban (és ha közlekedni akarunk akkor bizony ki kell vennem a részemet a mintegy 150m utcai hólapátolásban is, két másik szomszédommal egyetemben).
Mert a téli kirándulások is szépek tudnak lenni. Ha! Mondom, ha olyan helyet találok erre, mint az idei év elején a Keleti - Mecsekben a Máré vár környékét.

Vagy csak ezt itt, a Bátaapáti Nagymórágyi - völgyben (a munkahelyem szélén) ezt a szép téli erdőt - lefotózni, mint tettem ezt az idei év elmúlt februárjában.....

Ilyenkor kedves barátaim jöhetnek a téli képek, a lapos szögű napsütésben, vagy hóviharban készült fotók.
És jöhetnek azok a nyárifotó nézések, emlékezések - a korán sötétedő délutánokon és esténként a szoba melegében egy bögre tea, vagy forralt bor mellett...