képírás_Észak - Magyarországról...

Augusztus első napjaiban a hegyekben jártam és melegvíz környékén. Na és szétfotóztam az "agyam" - persze. Annyi szépség került az utamba, hogy most dolgozom fel a látottakat. Most pár képet mutatok azért, mert volt ott víz is, erdő is, és falvak, városok, sziklák. No és éppen 23 éve, hogy jártam arrafelé.
Sok minden változott, de nagyon sok minden éppen ugyanolyan.................

Tehát a fotók:
...egy kacsa a Szalajka egyik pisztrángos taván

...és egy pókháló a sziklában.
________________________________________________________________________
A Bélkő, Bélapátfalva felett....

...és a Bél-háromkúti Apátság temploma az erdőben megbújva.
__________________________________________________________________________
a volt egercsehi szénbánya egykori rakodója Mónosbélen:
_________________________________________________________________________
...az egerszalóki sódomb teteje naplementében

...és a Vendel kút (ami a dombot építi)
_____________________________________________________________________
...kilátás Sirok várából (hátul messze a Kékes)

....és Kékestetőről, a TV torony teraszáról - magyarhon legmagasabb helyéről.
 

Persze ez csak apró ízelítő Észak - Magyarország sokszáz csodájából. Sok mindent láttam, sok apró dologhoz lehajoltam, sokra felnéztem és láttam messzi múltat és jövőt a jelenből. Ez a nyár erről szól....
Ezen a linken http://saso63.freeblog.hu/ nyomon követhetők a meglátásaim, albumonként - helyenként (közönként) :)

képírás_Sárvári sétáimról...

képírás_1 Pünkösd(hétfő) délutánjáról...

...mert leginkább/és féltizenkettőig aludtam. Mert éjjeles voltam előzőekben négynapig. Szóval ennyit az ünnepről, meg "ennyit a lázadásról!" 

...és Zorán óta (mint) tudjuk azt, hogy vasárnap délután az este mindig túl közel, és ezt akár az ünnepnapokra is át kell konvertáljam (ilyen székelyesen mondva) - mert az ollyan mint VASÁRNAP :) HÁT ! :)))))))

Na szóval a nyári párnapok meg alakulnak - foglalódnak ( Sárvár/mesmeg/és Egerszalók/elsőre/...)

Na és akkor ez a maradék ünnep - az énképeimen - csak így nyersen/vágatlanul.

képírás_golgotavirágomról....

Immár harmadik éve, hogy megörvendeztet csodaszép egynapos virágaival. Azt gondolom szeretjük egymást....

képírás / egy utolsó vedlés képei...

Mintegy az előző bejegyzés folytatásaként...

Tegnap délelőtt teljesen véletlenül vettem észre ezt a "folyamatot".

A képsorozatban a Laposhasú acsa "születésének" pár pillanata látható, ahogy kibújik a kutikulából.

"A szitakötők fejlődése szempontjából az átváltozás veszélyekkel teli, nagy nap, melynek megfelelő helyen és időben kell lezajlani, különben az egész addigi életbe fektetett energia kárba vész. Mindenekelőtt csoportra, fajra jellemző kibújási helyet kezd el keresni, többnyire a partközeli területeken, majd egy időre nyugalomba vonul. Eközben a kutikula alatt láthatóvá válik az imágó kültakarója, színe már átlátszik a lárvabőrön, a szemek is jól kirajzolódnak. Alkalmas napon pedig elhagyja a lárva a vizet, és megfelelő alzatra kapaszkodik ki, ahol megszáradva kezdetét veszi az utolsó vedlés.

A kibújáshoz leginkább megfelelő alzat valamilyen tüskés, rücskös, vagy jól átfogható képlet, amiben rendesen meg lehet kapaszkodni. Így kedvelt a nád (Aeshnidae), különböző keskenylevelű littoralis egyszikűek. Az átváltozás többnyire függőleges helyzetben zajlik le.

Átváltozáskor a pumpáló mozgások következtében megnövekedő térfogat belső nyomásának engedve a bőr a fej hátulsó felétől a középtor hátoldalán át, a szárnyhüvelyeknél Y alakban kettéágazva fölreped, majd az imágó kiküzdi a nyíláson fejét és tora egy részét. Hátrahajolva kiszabadítja lábait, szárnyait és a tori szelvények légcsöveit. Ezután visszakapaszkodik a lárvabőrre és potrohát húzza ki a szűkké vált bőrből. A szárnya eddig még csak rövidke, gyűrött csökevénynek látszik. Potrohának pumpáló mozgásával nyomást gyakorol az üreges szárnyerekre, melyek fokozatosan kifeszítik a szárnyakat. Végezetül, a még nedvesen csillogó, nem teljesen kiszínesedett szitakötő a benne maradt, fölösleges folyadékot kiürítve szárnyra kap és további szárítkozásra alkalmas pihenőhelyet keres a parti fák között, vagyis elvégzi szűzrepülését. Még napokig nem szilárdul meg teljesen a teste, de néhány óra leforgása alatt már annyira megkeményedik, hogy hosszabb repülésre is alkalmassá válik, és a víztől még tovább távolodik. Ezzel kezdetét veszi az imágó élete..."   

/szitakotok.hu/

képírás a pünkösdi rózsámról ....

... de hol van még Pünkösd?

"A pünkösdi rózsa virágzása nem túl hosszú életű, ám csodálatos színvilága kárpótol minket. A májusi kertek királynője ez a csodálatosan szép évelő lágyszárú növény.

A pünkösdi rózsának tulajdonképp semmi köze a rózsákhoz, csak a neve utal, rá mivel a bazsarózsák családjába tartozik. Évelő növény, amely 70-80 cm magas bokros növény, hatalmas rózsaszín, mályva vagy piros virágokkal díszít a kertben. Virágának igen erős jellegzetes a rózsára hasonlító illata van.

Bár virágzása nem tart túl sokáig, látványa mégis kárpótol minket. Májustól július elejéig folyamatosan nyílnak a szebbnél szebb színes virágok, amelyek csak pár napig virítanak...

Kedveli a napos meleg kerteket, ezért csak olyan helyre ültessük, ahol kap elég napfényt. Az ültetés ideje július augusztus, hogy a tél beállta előtt gyökeret tudjon növeszteni.

Télen érdemes a növényt kissé betakarni, nehogy kifagyjon erre a falevél vagy a faforgács is megfelel. 

Tavasszal érdemes a bokrot visszametszeni, és egy két rügyet kivágni, mert így még nagyobb virágot kapunk. Talajban nem válogat, mégis ültetés előtt, vagyis ősszel érdemes egy kis szerves trágyát keverni a talajhoz.  

Aki lekésett az őszi ültetésről, tavasszal is elültetheti a növényt, sok kertészetben már kapható cserepes pünkösdi rózsa. Kb. a 3. évtől virágzik teljes pompájában. Ha nagy virágokat szeretnénk, a borsónyi oldalrügyeket el kell távolítani.

A virágzás elmaradásának több, néha egyszerű oka lehet: túl mélyre ültettük, túl sok növénnyel verseng, túl sok N-t kap, a virágrügyek elfagytak, vagy egyszerűen csak kevés a napfény..."
                                                                                                                                   /viragcenter.hu/

képírás - keresztúton (II.)....

Zöldsárga.....

Zöld sárga, zöld sárga, Hangyák lejárata...

ketten...

talán egy pár - cseppek - együtt - így - egymás mellett - csak úgy - péntek - hétvége????

képírás egy alvó állomásról...

2011. április 09.

A valamikor szebb napokat látott Pécs-Bátaszék vasút egyik kis állomása volt itt Hirden, ez a Vasas-Hird állomás....

Forgalmi irodával, váróval, WC -vel, szemaforral, sorompóval, vasutassal - ahogy illik. És persze váltóval, meg egy mellékvágánnyal a Cementipariba.

A fentiekből nem üzemel semmi... A forgalom szünetel(?) - szépen, lassan és roppant nagy csendben rozsdásodik, csak egy áll(omás)....

A Pécs - Bátaszék vasútvonal a MÁV 64 -es számú, nem villamosított vonala. Baranya megyében, a Mecsek keleti részén található. Eredetileg Pécset kötötte össze a fontos Duna - völgyi vasúti csomóponttal, Bátaszékkel.... A teljes wikipédia leírást pedig érdemes elolvasni....

...a képírás folytatása, ma (2011. április 10 -én) ugyanezen vasútvonal egy másik állomásáról, a PécsVasas - i...
Lényegesen és sokkal lepukkadtabb állapotban van, mint a hirdi. Talán mindig is ilyenebb volt, talán mindig is így volt. Igen, azt hiszem - tudom a hirdit mindig is jobban rendben tartotta az ott élő vasutascsalád.  Fene se tudja miért...

restanciák...

...vagyis mentségeket keresek arra, hogy miért is nem írok ide többet. Mondom - kérdezem.... Pedig szeretek írni. Szeretem az agyasságimat szétosztani köztetek - veletek. Téma is lenne bőven. Akkor mi lehet az, ami hiányzik? Talán a kedv? Talán - és Bill óta tudjuk, "Nem bűn a lustaság!" - ami rajtam ül, és olyan jólesik néha, hogy csak olvaslak benneteket, és nem írom ki magamból azt amit gondolok. Pedig lenne mit.... 

Inkább, és...

Képírok. Igen, azt gondolom egy - egy fotón, egy képben - és mellészúrva egy mondatot, szóképet - jobban ki tudom mostanság fejezni azt, amit és ahogy látok és azt, hogy mi érdekel. Azt, hogy miről is írnék inkább.

Arról pedig inkább semmit, hogy miért is nem a nemzeti ünnepről írok ma. Szép nap volt, akkor és ma is. Igazi falusiként tettem - vettem a házkörül (no meg a temetőben visszaragasztottam a télelején kezembe maradt vázákat...). Közben piszkosul élveztem a Keleti - Mecsekbe hirtelen beszökött és szinte nyárias tavaszt.

A metszés kész. A kerti fű átgereblyézve. A kerti tóban már csak vizet kell cserélni. Ja és az autót is kitakarítottam, belül is. Üléshuzatot leszedtem - kimostam, az üléseket is - kárpit-tisztítózva - kiporszívóztam.

És gyönyörködöm - eljárva mellette a kajszivirágokban :)))))))))

...és még mielőtt azt gondolnátok, hogy nálam már ekkora a tavasz. Elárulom, hogy ez egy régi családi hagyomány, amit Édesapámtól vettem át. Azt, hogy metszéskor pár szép erős ágat (lehetőleg barack) beviszek egy nagy vázába, és házam népe nagy örömére kivirágoztatok. TAVASZt varázsolva a lakásba is.