képírás_Tihanyról...

Illyés Gyula gondolata Tihanyról:
"Tihanyt a nyári hónapokban megilletné az a szerep, hogy Magyarország fővárosa legyen, hiszen ilyenkor nem is érdemes máshol élni..."


Érdekes megállapítása ez a költőnek, de biztosan igaza van, ismerte - hiszen éveken át itt élt és dolgozott.
Tihany valóban csodák helye. Sokáig csak az "ECHO" miatt gondoltam ezt róla. Az első személyes találkozásom valamikor gyerekkoromban történt vele, és sok éven keresztül Tihany csak az a néha pár pillanat, félóra volt, amikor arra jártunk. Körbenézni a Templom - hegyről, megcsodálni fentről a Belső - tavat, az Apátság környékét vagy csak körbeautóztuk a félszigetet.
Hosszabb időt sohasem töltöttem ott, nekünk az "Úri kiváltság" lett volna - azt hiszem. Nekünk - nekem az északi partot Keszthely és Szigliget - esetleg Badacsony jelentette... És azóta is csak néha - néha, mostanában is két - három évente járok arra, legutóbb 2009. október elején. Ez a képalbum akkor készült:




Most a szerencsének köszönhetően kaptam egy lehetőséget, hogy pár napot eltölthetek itt... Kicsit jobban megismerhetem, akár bejárhatom az egész Tihanyi - félszigetet. Megnézhetem azt a sok természeti és geológiai csodát, ami miatt Tihany az - ami, kuriózum kis hazánkban. Utánajárhatok legendáknak, és láthatok fotózhatok sokat - sokfelé.
Azt gondolom, hogy az idei ősz csodaszép lesz Tihanyban.....

Orfű vs. Balatonmária...

... végül is víz van mindkét helyen. Az egyik kicsivel kisebb és szelídebb (volt gondolom ma délután) a másik az jóval nagyobb és sokkal tajtékosabb ( mert láttam ma délután). 

Szóval elindultunk ebéd után Orfűre tavaszi vizet nézni. (Vasasról mi általában Magyarszék - Hertelend felé megyünk, mert talán közelebb van és nem kell keresztülbumlizni a várost.... ) és persze valami fagylaltozással összekötött dolgok is szóba kerültek. 
A 66 -os úton a Kőlyuki betérőnél lévő derékszögű jobbosban járva életem párja csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy a B.márián milyen finom a fagyi.... 

És volt kedvünk elmenni oda, megízlelni, hogy valóban olyan fincsi - e még mindig. 

A fagyi(k) igencsak és még minig finomak voltak, kb. 24 féle volt, 150 Ft/ gombóc árért. (Ja és aki nem tudná, hogy ez hol is van Balatonmárián, annak: a hajóállomás - csatorna - mellett nyugatra a Rákóczi úton, a vasút oldalán a harmadik ház - nem téveszthető össze semmivel, mert nagyon fagyizós kinézetű).

A Balaton pedig jó kávészínű, hatalmas széllel - a hozzátartozó méteres hullámokkal rendesen felkorbácsolva - és eléggé iszapszagú (vagyis büdös) volt. 
De miért is fecsegek? Itt a képgaléria róla :) / pár kép a vége felé fentről van - a Fonyódi hegyen keresztül jöttünk hazafelé....

kék vizet, kacsákkal - Balatonlellén...

(a történés ideje: 2010. november 13. szombat délidő_Balatonlelle)

Ezen a parton sohasem jártam még eddig. Valahogy kimaradt, valamiért kihagytam. Persze Lellén keresztülutaztam sokszor. Autóval mostanában is és vonattal régebben. Az állomásán is vártam már vonatot még '80 nyarán. A 67 -es és 7 sz. főút kereszteződése melletti Szabadtérin volt egy hatalmas Omega - LGT - Beatrice koncert, aminek a végére bőrig áztunk, nemcsak mi nézők, hanem a zenészek is. Somló Tamás az 'Azt mondta az anyukám...' -at görkorcsolyázva, derekára tekert törölközőben adta elő....

Anno sokszor arrafelé mentünk a máriai nyaralóhelyre is, erre nagy kerülővel persze - valamiért. A tópartra, a hajóállomásra azonban sohasem mentünk le. Nem esett útba.... Most ezt bepótoltam, és nagyon örülök annak, hogy megtettem. Ragyogó kék Balatont láttam.
A mólóról az Északi part nagypanorámája és a Balaton keleti medencéjébe befekvő Tihanyi - félsziget lapos földnyelvnek látszó képe nagyon szép látvány.

A novemberi napfényben csendes volt minden. A hajóállomás előtti étterem teraszán szelíd motorosok üldögéltek, pár sétálgató és horgász volt a mólón. A szinte hallható nagy őszi csendet, csak a vitorláskikötőből érkező némi zaj törte meg, ahol egy - két hajót javítgattak. Mi pedig jókat tudtunk fotózni...

Zamárdi felé elnézve azért elképzeltem, hogy nyáron mekkora jövés - menés lehet itt. Az itteni fizetős Napfény strand homokos épített parttal, csúszdákkal, élménymedencékkel, rengeteg egyél - igyál - szedjél - vegyél vendéglátó egységgel van kialakítva. Talán, majd egyszer - egyik nyáron leteszteljük :)

Most azonban nagyon jó volt ez a kihaltság. A parton vadkacsák bóbiskoltak, és közeledésünkre lustán, kényelmesen totyogva belecsobbantak a vízbe, csatlakozva a lassan úszkáló - szürcsölő csapathoz.

A víz ragyogó kék színben tündökölt. Majdnem olyan volt mint az  'éntengerem' - a tudodmelyik.  Persze tenger ez is, a mi szép kis Magyar - tengerünk. A tó most a szép arcát, a békés, pihenni készülő arcát mutatta nekünk. Csak apró kis ráncok futkároztak rajta, időnként itt - ott a felhők mögé bújt a nap, ami átfestette a színét.  Mi pedig elindultunk Fonyód - Szigliget - Tapolca felé....

őszi vizet kagylóhéjpartról - Bélatelepen...

(a történés ideje: 2010. november 13. szombat délidő_Bélatelep)

....szeretek erre járni, a 7. főút a Balaton déli partján talán csak itt, ezen helyen vezet közvetlenül a tóparton. Itt a Fonyódi-hegy magas partja alatt, Fonyód és Bélatelep között.
A TUNGSRAM strandnál megálltunk egy kicsit Balatonlelléről Szigliget felé tartva.  A Tapolcai - medence régen kihűlt és erősen lekopott vulkanikus tanúhegyeire nyíló csodaszép kilátást itt semmi sem zavarja . Tiszta időben a Keszthelyi - öbölig is ellátni. 

A part egy rövid szakaszát messzebbről homokkal feltöltöttnek véltem, azonban közelebbről megnézve nagy meglepetésemre - azt végig és nagyon vastagon apró csiga - és leginkább kagylóhéjtörmelék borítja, nagy többsége vándorkagyló....

 /A vándorkagyló (Dreissena polymorpha) a Fekete - tenger vidékéről származik, oldalnézetben háromszög alakú, a harmadkori kecskekörmökkel közel rokon kagylófaj. Nagy fürtökben telepszik meg hajók oldalain és azokon utazva már egész Közép-Európában elterjedtek. Nálunk a Dunából és a Tiszából már régen ismert, a Sión keresztül jutott el a Balatonba, ahol töméntelenül elszaporodott.  Szinte minden letelepedésre alkalmas, szilárd pontot (bójákat, parti köveket, stégek vízben lévő szerkezetét, csónakok alját)  ellep.

A vándorkagyló időközben a balatoni pontyok egyik kedvenc tápláléka lett... /

(képgaléria itt)

őszi fényeket, messzebb vizet - Szigligetről...

(a történés ideje: 2010. november 13. szombat délután_a Szigligeti vár)

Szigligetről többször írtam már,  hogy miért szeretek ide mindig el - vagy visszajönni. Két éve is elmúlt, hogy jártam itt fenn a várban. Sárvárra tartva a 84 -es útról persze láttam a nyár elején, és a múlt év május elsején az Avasi romtól is.
De ez ÍGY más. Más oda felmenni és innen körbecsodálkozni. Szélben lenni, napsütésben. Kiállni a bástyákra és a rondellára. Érezni a múltat. És bámulni innen fentről a Balatont és a Tapolcai - medence tanúhegyeit... csak úgy, önnön magam örömére.

Meglepő módon a várba most nem kellett beléptidíjat fizetni, és az alsóvárban azóta, hogy nem jártam itt, nyílott egy BÜFÉ, ahol rablóhúst és forralt bort, teát, libazsíros kenyeret lehet (többek között) kapni.

Az alsóvár lovagi pástján most íjjal lehetett célba lőni, pár gyerkőc ki is próbálta.

A felsővárat azóta tovább rekonstruálták, építik - szépítik. Jó látni, hogy mi merre és hogyan volt anno a történelmi időkben.  Jó volt látni újra a csodaszép természetes sziklakertet, a mostani őszi fényekben is, ami legalább olyan szép mint a harsogó májusi - Pünkösdi verőfényben.

Várfoglalás és bámészkodás (jó nagy fotózás) után gondoltuk ebédelünk egyet, mivel Huginak nem volt kedvére a saslik és sajna a vár alatti kiváló étterem zárva volt, Badacsonytördemicen, Nemesgulácson keresztül a Gulács mellett - a Szent György -hegy és a Csobánc között vezető úton Tapolca felé vettük az irányt.

(további fotók - diavetítés itt)

őszi vizek, fények - Tapolcán....

(a történés ideje: 2010. november 13. szombat délután Tapolca)

A tapolcai Malom - tó és környéke.... Igen! Minden városka irigyelheti ezt, amit itt az elmúlt jó pár évben kialakítottak a régi tókörnyékből. A játszótértől, a forrásfoglalásokon keresztül a tó melletti szobrokon és közkutakon át a templomig. Szemet gyönyörködtető, szívet - lelket melengető kellemes és tiszta hely. Sétára, üldögélésre, beszélgetésre csábító kis "ékszerdoboz" egy dunántúli kisváros közepén.

Beszéltük is Hugival, hogy a pécsi Balokány liget most, hasonlóan alkalmassá válhatna erre. Lehetne (hasonló) ilyen...

őszi estfényeket - Keszthelytől...

...a tegnapi (november13) őszi tavaszban hazafelé tartva az őszi Balaton nézésből,  Keszthelynél ért a napnyugta minket, amit a Fonyódi - hegyről Bélatelepről szerettünk volna megnézni. A keszthelyi gesztenyesorban kapott fények talán kárpótoltak (egy nagyon kicsit). Hiába no, olyan rövid a nap, hogy sok - sok minden nem, csak sokminden fér bele :) Majd legközelebb azok, most ezek a képek.....

 /fotók:20101113_Keszthely/

őszi vizet - Balatonon....

...őszi víznézős nap volt a mai - hejjhóóóó! Balatonnézős - Hugi lányommal kettesben.
Pár nyersképet mutatok csak, hogy merre is jártunk, és miket - milyennek láttunk (a többit majd holnap (és után és után), albumozva - szortírozva - sasómódra)
Hát ezeket láttuk csodaszép időben.

Láttunk kék(!)vizet Lellén, majd vastagon színtiszta kecskeköröm - hordalékból épült partot Fonyód után a bélatelepi Tungsram strandnál. Szép köveket, fényeket - sőt Sümegig a szigligeti várból, és rengeteg koipontyot a tapolcai Malom - tóban.
Sajna a naplementét elszúrtuk, mert a fonyódi hegyről volt betervezve a megnézése a sellőszobortól... hát akkor még javában ebédeltünk  Tapolcán a Tóparti étteremben...

Kárpótlásul láttunk és lefotóztunk egy marha giccses (sic :)) fényjátékot a keszthelyi gesztenyesorból kinézve a nyugati égbolt felé - hazafelé tartva..... Nagy nap volt!

Holnap...

szombat? akkor szar idő...

Ilyen évek mindig is voltak és lesznek is. Ez az amibe nem tudunk beleszólni, pedig hejjde és igenis beleszóltunk a sok mindenféle légköri, vízi és egyéb szennyezéseinkkel....

A lényeg az, hogy pár hónapja viszonylag normálisan tervezhető családi életet élhetünk mi is. Mármint a hétvége az hétvége, és nem sima munkanap - apának, mint az elmúlt öt évben :) Nos azóta a hétvégéken általában esik, vagy csak szimplán neki van borulva. És akkor mi a f....ak menjünk el, mondjuk a Balatonra - nagyvízkörnyéki őszt nézni???? A szürkeség ott sem szép, sőt olyannyira lehangoló, mint sokkal inkább az itthoninál. 

Talán majd a következő hétvégen más képet mutat, talán laposan fényes lesz, és akkor meglesz az a badacsonyi sülthurka, a tapolcai Malom - tó koiai, vagy a szigligeti várból egy hasonló körbenézés....

/fotó: s@só_2008. május/

Tűréshatár(on)....

Ma ismét nem jártam a Balatonnál. Ahogy az elmúlt hétvégéken sem. Szent meggyőződésem, hogy már csak én szeretném látni (néha).... "csak tíz év múlva ne ez a dal legyen..."!

Helyette fotóztam laposhasú (avagy közönséges) acsát, itthon. Persze sok más egyebet is tettem - vettem. Leginkább tengtem (lengtem).

No nem baj. Elmúltak az ünnepek és ismét fába szorultak a férgek.

(És ismét bizonyítottan bizonyossá lett a nagy bizonyosság.)

EZ ITT :)

Zárójelen kívül pedig elmondanám itt, hogy nagyon imádom ezt a Stones nótát (is)...

Pünkösdölő....

....avagy tetőtől talpig zöldben.  
Aztán miért? - kérded jogosan kedves olvasóm..... 

Így Pünkösd tájékára bezöldül köröttem a világ. Utcáim, tereim, a kertem, az útjaim, éjeim - napjaim és a csendem. A "nagyKÉK" előtti színben megnyugvást lelek a zölddel. Itt élek a "természetben" - szépen fogalmazva / póriasan: falusi vagyok/.... Körbevesz a zöld. A megnyugtató zöld. 

Sokan elmennek, és régebben ilyenkor én mi is elmentünk valamerre - többnapra - mondjuk Balatonmáriára. Ünnepelni. Én mi,  most azt gondolom itthon ünnepelünk. Csendesen.  Ünnepeljük a zöldet. A tavaszt. Nyárelőt....

Most itt csend van. Az évzáró (szomszédomiskola) előtti hétvégék csendje. És körbevesz engem / minket ez a sok zöld. 

 
És nem megyek / megyünk Balatonmáriára többnapra, mert......NEM! Hát/és közben a szívem szakad meg, ezért - emiatt. Na és, azt meg kinemszarjale????? És nem kívánom 'AZOKNAK',  hogy háromnapig szakadjon le minden délután kicsit az ég, mert megteszi azt magától is. Most itthon pünkösdölök (- ünk). Hároméve elmentünk a "Kopácsi Rét" -re, és Eszékre. Kétéve még Bmf - re. Tavaly talán dolgoztam??? Idén főzünk egy vegyespörköltet (vaddisznó + marha), és egy hegy grillt sütünk és én majd iszom pár sört is. Csak így az udvarban - ott ahol körbevesz minket ez a rengeteg zöld...... 

És talán hétfőn Balatont nézés lesz........

(Meg)látásaim - a négymegyés majálisunkon....

avagy éljen május elseje....

Tegnapi, tavaszköszöntő - négy megyét érintő körbenézés - a Balatonon.

Útközben megnéztük Somogyvámoson a XII. századi Pusztatornyot...

---

Fonyód mólóján hatalmas szélben napoztunk egy félórát, csodálva a szőkés-zöld vizet...

---

A keszthelyi kastélyba most a "hátsókapun" a kocsimúzeum mögött mentünk be.


Bent a kastélyban csak A préseltvirágok kiállítást néztük meg (jó emberekkel történt - rövid beszélgetést követőn a rokoni kapcsolatokra hivatkozva - ingyenesen sikerült :)))

A kastélypark felvette pompáját magára. Virágok - tisztaság - rend - nyugalom mindenfelé.

---

A káli medence felé vettük az irányt Várvölgyön át. Veszprém vármegyébe érve - Lesencefalu fölött megállva egy pillanatra, ezt láttam:

A 71-esről Szigliget vára...

Az Árpádkori falu - Révhely - helyén a XIII. századból itt maradt, bazaltból épült Avasi toronynál újra a régmúltban, ott ahol egy kőkecske állt...

a torony tetején egy galamb pihent a kis nyírfa mellett...

A szigligeti hajóállomásról a Badacsony...

... és az új élet szép jelei. Idei nádszálak között nő a mocsári nőszirom....

/fotók: s@só_2009.05.01./