kék vizet, kacsákkal - Balatonlellén...

(a történés ideje: 2010. november 13. szombat délidő_Balatonlelle)

Ezen a parton sohasem jártam még eddig. Valahogy kimaradt, valamiért kihagytam. Persze Lellén keresztülutaztam sokszor. Autóval mostanában is és vonattal régebben. Az állomásán is vártam már vonatot még '80 nyarán. A 67 -es és 7 sz. főút kereszteződése melletti Szabadtérin volt egy hatalmas Omega - LGT - Beatrice koncert, aminek a végére bőrig áztunk, nemcsak mi nézők, hanem a zenészek is. Somló Tamás az 'Azt mondta az anyukám...' -at görkorcsolyázva, derekára tekert törölközőben adta elő....

Anno sokszor arrafelé mentünk a máriai nyaralóhelyre is, erre nagy kerülővel persze - valamiért. A tópartra, a hajóállomásra azonban sohasem mentünk le. Nem esett útba.... Most ezt bepótoltam, és nagyon örülök annak, hogy megtettem. Ragyogó kék Balatont láttam.
A mólóról az Északi part nagypanorámája és a Balaton keleti medencéjébe befekvő Tihanyi - félsziget lapos földnyelvnek látszó képe nagyon szép látvány.

A novemberi napfényben csendes volt minden. A hajóállomás előtti étterem teraszán szelíd motorosok üldögéltek, pár sétálgató és horgász volt a mólón. A szinte hallható nagy őszi csendet, csak a vitorláskikötőből érkező némi zaj törte meg, ahol egy - két hajót javítgattak. Mi pedig jókat tudtunk fotózni...

Zamárdi felé elnézve azért elképzeltem, hogy nyáron mekkora jövés - menés lehet itt. Az itteni fizetős Napfény strand homokos épített parttal, csúszdákkal, élménymedencékkel, rengeteg egyél - igyál - szedjél - vegyél vendéglátó egységgel van kialakítva. Talán, majd egyszer - egyik nyáron leteszteljük :)

Most azonban nagyon jó volt ez a kihaltság. A parton vadkacsák bóbiskoltak, és közeledésünkre lustán, kényelmesen totyogva belecsobbantak a vízbe, csatlakozva a lassan úszkáló - szürcsölő csapathoz.

A víz ragyogó kék színben tündökölt. Majdnem olyan volt mint az  'éntengerem' - a tudodmelyik.  Persze tenger ez is, a mi szép kis Magyar - tengerünk. A tó most a szép arcát, a békés, pihenni készülő arcát mutatta nekünk. Csak apró kis ráncok futkároztak rajta, időnként itt - ott a felhők mögé bújt a nap, ami átfestette a színét.  Mi pedig elindultunk Fonyód - Szigliget - Tapolca felé....