„Eredj a hangyákhoz, ó te rest, nézd meg az ő utait és tanulj! Holott neki nincsen vezére, igazgatója vagy ura; – Mégis nyárban szerzi meg az ő életét, megszerzi aratáskor az ő eledelét” (VI. rész, 6–8. vers).
„E négy apró állatai vagynak a földnek, melyek bölcsebbek a bölcseknél. – A hangyák erőtlen népek: melyek mindazáltal megkeresik nyárban az ő ételeket” (XXX. rész, 24–25. vers).”
/Károli Biblia - Bölcs Salamon/
A hangyák (Formicidae) családja a társaséletű hártyásszárnyúak rendjébe tartozik. Különleges életmódjuk és sokszor az emberéhez hasonló szokásaik: szervezett államuk, bámulatos építményeik, vándorlásaik, vérengző csatáik és ezer más dolguk tárul a természetben gyönyörködő elé. A hangyát, úgyszólván, mindenki ismeri, mert gyakran az is kénytelen megismerni, aki nem keresi fel a természetben. Tudjuk, hogy hívatlanul is megjelenik az emberi lakásban, s ilyenkor láthatjuk a legjobban, hogy milyen szívós emberi munkába kerül az, amíg túljárhatunk az „eszükön”. Bármilyen „eszesek”-nek is látszanak a hangyák államuk megszervezésében, kertészkedő munkájuk közben, rabszolgákért folytatott harcaik alatt vagy mint békés állattenyésztők, nem szabad sohasem elfelejteni, hogy ezek a szokásaik az emberi szokásokhoz csak hasonlítanak, de velük nem egyenlő értékűek. A hangyák dolgainak megfigyelése közben mindig gondoljunk a hangya és az ember agyveleje közötti óriási különbségre, és akkor a „hangyakultúra” és az emberi kultúra közötti lényeges eltérést, bármennyire hasonlítanak is egymáshoz, megláthatjuk.
(Brehm: Az állatok világa / 23.)
4 megjegyzés:
Csupa-csupa hangya :)
http://kapitanyg.freeblog.hu/archives/2005/06/03/A_Hangyakrol_meg_a_Rendrol/
Valóban mennyit tanulhatunk a hangyáktól - főként ezekben a "válságos időkben"! A fotódon is látszik, hogy egymást segítve szerzik meg a szükséges dolgokat, szorgalmasak és együttműködő munkások:)
Igen, számos olyan hangyafaj van, mely élelmet raktároz el. Salamon valószínűleg a maggyűjtő hangyára (Messor semirufus) utalt, mely napjainkban a legelterjedtebb hangyafaj Izraelben.
Egy könyv megjegyzi, hogy „amikor kedvező az időjárás, a begyűjtést végző maggyűjtő hangyák elhagyják a bolyt, hogy élelmet keressenek . . . [és] az év melegebb hónapjaiban magokat takarítanak be” (Food Hoarding in Animals). Növényekről vagy a földről gyűjtik össze a magokat. A föld alatti bolyokat szántóföldekhez vagy magtárakhoz közel építik, illetve olyan helyek közelében, ahol gabonát csépelnek.
A hangyák a bolyokban járathálózattal összekötött, alacsony kamrákban raktározzák el az élelmet. A raktárkamrák átmérője akár 12 centiméter, magassága pedig 1 centiméter is lehet. Ezért a maggyűjtő hangyák jókora készletei állítólag még akkor is kitartanak, ha „több mint 4 hónapig nem jutnak élelemhez és vízhez a külvilágból”, írja az előbb idézett könyv.
Gabi! A hangyák jó téma :)
m! igazából a fotó egy járdalap sarkán kirajzó bolyról kiragadott közelkép... a szöveg pedig adódott hozzá :)
Laci! Köszönöm. Igen, a maggyűjtőkről szól, valóban. És köszönet a kiegészítésért, örülök, hogy hozzátettél.
Megjegyzés küldése