2010. október 23., szombat

'56

 

“This is Hungary calling! This is Hungary calling! The last remaining station. Forward to the United Nations. Early this morning Soviet troops launched a general attack on Hungary. We are requesting you to send us immediate aid [...] For the sake of God and freedom, help Hungary!"*

Ötvenhat izzó ősze volt,
Magyarország remény és pokol.
Gyűlt a tömeg és a harag nőtt,
Egy hazug világ szilánkokra tört,
Megmozdult a föld.
Zúgó szél - újra bontsd ki azt a tépett zászlót,
Tűz és vér - ősök vágya, ami bennünk lángol,
Hungary - szólít, hív a remény hullámhosszán,
Tarts még ki - érted éltünk, érted bátran halnánk!

Európa mélyen hallgatott,
Most már késő, ezrek vére folyt.
Beleremeg, beleremeg a föld - félelem ébred:
A szabadság lánctalpakon jött,
Lánctalpakon jött.
Zúgó szél - széttört álmunk lassan újraéled,
Tűz és vér - hagyták vérbe fagyni ezt a népet,
Hungary - a változás szelét most újra érzed,
Tarts még ki - és ha nincs segítség, akkor most sem félek. - Nem!

Zúgó szél - újra bontsd ki azt a tépett zászlót,
Tűz és vér - ősök vágya, ami bennünk lángol,
Hungary - szólít, hív a remény hullámhosszán,
Tarts még ki - érted éltünk, érted bátran halnánk!

Hungary...




4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia, tetszik a blogod. Először én is úgy terveztem, hogy a fotóim mellé versek, élmények is lesznek, de aztán ez valahogy lemorzsolódott :( De néha azért sikerül verselni hozzá.
Szép napokat!

s@só írta...

Szia és nagyon "tenksz". Jó az a Tiéd is,mégha néha véletlen is egy - egy vers....

Pamlerva írta...

Nem mérik vékával a mécsest...csak fölébred a fekete csend.
Reményt félt a múlt...tudom.Mi is emlékezünk.

Üdvözöllek:Phaedra

s@só írta...

Igen, néha egy - egy pillanatra az utazó is megáll - emlékezni, néha csak egy főhajtásnyira, néha többre. Kismúlt, sokaknak élő- és nagyon fájdalmas múlt....