Napot hoztam...

Ázott köpenyét - kölcsönadta rám - az ég.
Ronggyá nyűtt cipőm - amíg bírta - vitt feléd.

Éjszakák - sűrűjén - vágtam át,

A fényes izzó nap tüzét - arcomon - hordtam szét.

Gyöngyházszínű tengeren,

könnyű csónak szállt velem.

Most újra - újra itt vagyok,

Napot hoztam - csillagot.

Drágakő - vízbehullt - a mélyben elveszett.

A bársony megfakult - ezüst tükröm - megrepedt.

Szélvihar - szórta szét - a pénzemet.

Kopott bádogpoharam - végül - koldus vette meg.

Minden kincsem odalett,

nem hozhattam mást neked.

Napot hoztam - csillagot,

Nézd a két kezem - nézd csak, hogy ragyog.

/vers: Sülyi Péter/

/A fotó Petra kislányom műve - 2006.nyarán - Sv.Petar na Moru-ban/