Még...naplementéim...

...most kicsit másképp...

Mohács / Sátorhely - emlékpark előtt 2007. április

"alkonypír fátyla borul a tájra
fáradt lajhárként moccan az idő,
köpönyeget bontva, áttetsző ruhában
borzas falombokra ráterül a köd"

-- § --

...ezt a képet csak úgy kaptam, köszönöm neked ...2008. április

"Bánatommal vörösre festettem,

az égbolt szélén toporgó napot.

Még egyszer visszanézett,

mosolyát elküldte nekem."

--§ --

Marosmente 2007. augusztus

"Hirtelen felhőbe burkolózott,

és fekete lett a végtelen.

Halvány, csöppnyi sugár

kapaszkodott az ég peremén.

Nem mehetett búcsú nélkül,

így megsimogatott a fény."

-- § --

Vasas 2007. október

"beborít az alkony, s a maradék mába
cápafog másodpercek beleharapnak,
sűrűsödő csendben, ablakon át látva,
bíborvörös színű vére folyt a Napnak"

-- § --

Erdély - Marosújvár 2007. augusztus

"Hűs esthajnali

Fényt a róna kap,

Immár hajlani

Kezd s borong a nap..."

/Verlaine/

-- § --

Dalmácia - Sv.Petar na Moru 2007. július

"Csak visszatérek mindig kék vizedhez
Gyönyörű tenger, örökös talány.
Nézem a távolt, hol határod elvesz,
Mig másnak épp ott kezdődik talán.
A nap most indul túlvilági útra,
Lebukóban lehiggad tűzszíne.
Beléje nézhetsz... Sugárkoszorúja
Lehamvadt róla;
Izzó golyója
Vérzőn omlik a tenger vizibe. "

/Pásztor Árpád/

---------

Dalmácia - Otok Pag 2007. július

"És úgy, amint fogy haldokló korongja,
Más szint ad néki minden pillanat.
A granát rozsdás bíborát kibontja,
Majd meg sávkeskeny rubincsík marad.
Vörös fátyolrongy... Ennyi lett belőle...
Hullám csapódik... Hol van!... Merre volt?
Halkan zokog a nap viztemetője
S mint özvegy árnya
Az ég boltjára
Némán úgy lép az ezüstfátylú hold."

/Pásztor Árpád/

Dalmácia - Zadar 2007. július

-- § --


Balatonmária 2007. szeptember

Nekem a világ legszebb naplementéje csak itt lehet, kicsit a sajátom, rejtve...