/fotó: sasó - Dalmácia - Velebit 2006.07.26./
Érzed szüntelen a kéklő messzeség, úgy hív.
Repülj magasra míg tudsz,
Úgy élj, hogy el kell érned
Titkolt vágyakhoz melyek várnak már rég.
Ahogy álmodban, úgy lesz, hidd el ne félj.
Mindaz amit vársz és mindaz amit látsz, mély kék.
Titkod egyszer még,
Úgy érzem lépcső lesz majd
Tiltott vágyakhoz, melyek vonzottak rég.
Tiltott táncoddal örök sodrásba érsz.
Repülj magasra míg tudsz, keresd önmagad, úgy élj.
Mindaz amit látni fogsz még,
Úgy érzem lépcső lesz majd
Tiltott vágyakhoz melyek várnak rám még.
Tiltott táncoddal örök sodrásba érsz.
/East: Keresd önmagad - Hűség1982/
http://www.momu.hu/index.php?musid=15760
4 megjegyzés:
Kedves sasó...
Meghallgattam...újra East?
Az éjféli levegőben
a lélek hánykolódhat?
Üdv.Phaedra
Ez az East nem az... ez a túlélő kis éji zene volt.
Az éji levegőben csak a lélek hánykolódott, az értelem és az ész ott járt, ahol kellett neki.
Hihetetlenül szép ez a táj! Eddig nem jártam arra, már nem is fogok. :( Nem készülök még, de nekem az út vége már közelebb van, mint az eleje. Tiltott vágyak már nem várnak rám...
"Repülj magasra míg tudsz..." - nagyon igaz!
Hát borka, valami ilyen lehet a lét határa - gondolom én, most innen...
Megjegyzés küldése