Szürke rongyait rázva itt a tél,
a Nagykörúton a latyak térdig ér.
Egy naftalinszagú nagykabát
rejt el egy kövér, náthás nagymamát.
Tejszerű és kocsonyás az ég,
fenn a nap csak takarékon ég.
A hóból mégis kása lett,
szemetet gyúrhatsz hógolyó helyett.
A műjégre jár felnőtt és gyerek,
hisz korcsolyázni igazi élvezet,
és mit számít a nagy tömeg
a télisportok kedvelőinek?
Este jóval fagypont alá száll
a hőmérőben lévő higanyszál.
Egy érzéketlen jégdarab
helyettesíti most az orromat.
Ó, te mélyhűtött villamos!
Ó, te torokgyulladás!
Ó, te átázott bőrcipő!
Nekem belőletek áll a tél.
a Nagykörúton a latyak térdig ér.
Egy naftalinszagú nagykabát
rejt el egy kövér, náthás nagymamát.
Tejszerű és kocsonyás az ég,
fenn a nap csak takarékon ég.
A hóból mégis kása lett,
szemetet gyúrhatsz hógolyó helyett.
A műjégre jár felnőtt és gyerek,
hisz korcsolyázni igazi élvezet,
és mit számít a nagy tömeg
a télisportok kedvelőinek?
Este jóval fagypont alá száll
a hőmérőben lévő higanyszál.
Egy érzéketlen jégdarab
helyettesíti most az orromat.
Ó, te mélyhűtött villamos!
Ó, te torokgyulladás!
Ó, te átázott bőrcipő!
Nekem belőletek áll a tél.
/Laár András/
1 megjegyzés:
Most épp kövér náthás nagymama vagyok! :))) Helyettem írták... :)
Megjegyzés küldése