Éveleji gondolatok, avagy jégbezárva (4.rész)...

Nagyon alcím: Nem fél az őszinteségtől...

Befejezem ezirányú sorozatos agymenésemet a gazdaságról - politikáról, csak még egy gondolatsor... Az egyik napilap TV mellékletében találtam egy kis riportot a Rudolf Péterrel. Egyike kedvenc színészeim - és az Üvegtigris óta - rendezőimnek. Nos, amiket mondott - kiollózva a lényeget - szó szerint ideírom.
A Keleti Pu. című darabja kapcsán faggatózott H.E.:
" - Köszönhető ez a siker a ma tapasztalható nehéz helyzetnek?
- Mint honpolgár akkor lennék boldog, ha a darabot, mint aktualitását vesztett művet, le kellett volna venni a műsorról.... A hazugságok, a simlisségek, az ország mentális lepusztulásának következményeit mindenki tapasztalja a saját bőrén. A hazugok és simlisek is. Különös "rendet" sikerült felépítenünk. Én sem hiszek neked, te sem nekem. Nincsenek közösségek. Közösségi tudat. És nekem úgy tűnik, nem is cél, hogy legyen.
- Ön szerint valóban ennyire nagy a baj?
- Igen. Káosz van. Működésképtelennek látom a hazám. Azt hittem, a pénz mindenható hatalmával együtt mégiscsak kitermel egyfajta professzionalista működést. A megfelelő emberek kerülnek a megfelelő helyre. Lehet, hogy a másik jelentkező a nagybátyám húgának sógora, ha te vagy tehetségesebb, akkor téged választalak, hisz ezt diktálják az érdekeim. Tévedtem. Sikerült a két rendszer hátrányát egyesítenünk. Szétzuhantunk. Össze kell rakni magunkat. Ez a válság talán még jól is jöhet. Talán rákényszerülünk az összekapaszkodásra."

Hát ez a Péter, aki kortársam - pár év van csak köztünk - nagyon a szívemből - agyamból szólt. Ő a rendező - színész ezt így látja, én ugyanígy látom. Vannak jósokan barátok - ismerősök akik ugyanígy látják. Azok a nagypolitikusok is biztos látják. Csak van itt egy nagy különbség. Én - mi érzem - érezzük már nagyon is, a bőrömön - tárcámon. A nagyok pedig még nem, sajnos - és nem is fogják, mert egymást kimentik majd... Gondolom én, aki szintén nem félek az őszinteségtől. HÁT!