...mert magyar(?) - mert magyar!

"Nincs karikás ostorom, nem vagyok betyár és nem hordok bő gatyát. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, és rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: Anyám tyúkja – így kezdődik a Soproni sör tavalyi nagy sikerű tévéspotja."

(a fotót Nagycenken készítettem 2010 június végén)

"Újabb, az adott márka magyar és minőségi voltát jelezni hivatott jelölés debütál a héten: a MagyarBrands. - írja a Figyelő: A hazai dicsérete című cikkében.
Magyar Brands? Mi az hogy, és miért brands? Egy angol szóval dicsérni a hazait? Miért nem magyarul?

Amúgy, nagyon jó kezdeményezésnek tartok minden olyat, ami a magyar márkák, magyar termékek népszerűsítését vállalja fel. Igenis fontos piaci, gazdasági tényezővé kell (ene) válnia a magyar termékeknek. Mert vannak dögivel.... (fantáziaszegényen csak a linkelt cikkben említett HERZ, és Sport, Tibi és a többi).
A gond csak az, mint tudjátok, mert lerágott csont - hogy a magyar termék, itthon - hiába van otthon - drága. Mert drágábban állítjuk elő, mint a kínaiak a kínai dolgokat, vagy csak példaként - a portugálok a földet nem látott és perliten nevelt paradicsomot, amit (próbáld csak ki) ha beraksz a hűtőszekrényedbe és "ottfelejted" egy hónapra, hát ugyanolyan keményen, halványpirosan és íztelenül veszel elő....
A Magyar Áruk, Magyar Termék után itt lesz a Magyar Brands. Én szeretek magyar árut, magyar terméket vásárolni, ha tehetem, ha olyat találok és úgy, olyan árfekvésben, hát megveszem. Mert szeretem a magyar ízeket, szeretem a magyar dolgokat. És szeretem látni rajtuk a pirosfehérzöldet.

Tegnap a TESCO -ban (mert hiába angol, oda járok vásárolni, lévén a hozzánk legközelebbi áruház Pécs keleti szélén) nézegettem a söröket, mert favágásra - hasogatásra készültem délután és gondoltam jó lesz majd a végén legurítani egyet, no meg az esti Tottenham - Inter meccs közben is.
Bácsika szintén nézegeti a söröket. Így ketten nézegettük ott a söröket. És akkor látom, hogy a legfelső polcon 169 HUF -ért ott sorakoznak a szép zölddobozos Laško -k.  A nyár - Sevid -  óta nem találkoztam a szép zöld mosolyával. Levettem pár dobozzal és szóba elegyedtem közben Bácsikával (mert erősen nézte a  Laškokat ő is). Elmondtam neki, hogy ez egy szlovén sör, és viszonylag jó, és hogy a dalmát tengerparton is árulják. Pedig a horvát sörök, a  Karlovačko és az Ožujsko nagyon jók, és mégis, a horvát hazai és pár német sör mellett ez is kapható.
És akkor Bácsika hirtelen felkapta a fejét a "hazain".
Mondja meg nekem - kezdte. Maga fiatalabb nálam jóval, biztosan jobban tudja, miért van az, hogy olcsóbban lehet kapni a Steffl -t, az Ottakringert, a Gösser -t, mint a Soproni -t, vagy Borsodi -t????
És akkor a söröktől elindulva - a sörökön keresztül elmondtam Bácsikának pár dolgot, az én véleményemet, az én meglátásaimat. Hogy van ugye nálunk a CBA áruházlánc, ami a magyar termékek árusítását tűzte ki egyik céljának? És bár nagyon jó a péksége, a húsboltja, a zöldség - gyümölcs részlege, mégis árban nem tud a nagy multikkal lépést tartani, ezért drágább. És hogy Horvátországban van a Studenac (ami az ottani CBA), ahol rengeteg hazai (horvát) terméket árulnak És nem olcsó, viszont nagyon jó dolgokat lehet kapni. A nyáron a Marina -i Studenacban vásároltunk jó párszor. Mindent megkaptunk, amit szerettünk volna. Amit nem, azt pedig Trogirban a piacon :))) Előző nyáron a Split melletti GETRO -ban rendeztük le a heti nagybevásárlást, mégelőtte - amikor ott nyaraltunk - a Zadarban lévő GETRO -ban. Ezek olcsóbbak jóval, de miért is? Mert nagy diszkontok! A szalámi, a sajt, a húsfélék ott is drágák - de nagy és sok AKCIÓ -t tudnak rendezni. A CBA -k is tudnak akciózni, kicsiket és kevesebbet.... Mert ilyen a világ. És Bácsika hümmögött párat, és megegyeztünk abban, hogy ezt sosem fogjuk tudni megérteni. És még egy dologban megegyeztünk, amit megértettünk régen. Sört inni jó! :))

Ezt itt csak közbevetőleg gondoltam elmondani a magyar termékek, magyar áruk kapcsán. Örülök ennek a Magyar Brands dolognak, és az összes többi ilyen lelkesnek is. De jó lenne, ha ez kihatna már végre egy kicsit is a magyar gazdaságra, élelmiszeriparra, mezőgazdaságra, és a szolgáltatói szférára. Majd az egész országra....
Magyarok vagyunk HÉ! Itt élünk már régóta, mert elfoglaltuk ezt a földet. És ne adjuk már oda senkinek!

Csomagok...

Áldás vagy átok volt? Teszik fel a kérdést most, pontosan 14 évvel a csomag bejelentésének évfordulóján. Persze, hogy a Bokros fémjelezte csomagról van szó. És a politikai porondon mostanság újra feltünt, a nem éppen szép arcáról elhíresült pénzügyi szakember, valami apropója is van a dolognak. Kőkemény cucc volt az a csomag akkor, az biztos. Nekem nagyon nem volt jó és pozitívnak sem láttam - sőt. De túléltem a családommal együtt. Akkortájt volt a nagylányom ötévesforma, a kicsi pedig épp egy múlott. Aztán nem volt családi pótlék, meg a gyógyszertárba is sokat bevittünk a havi keresményből. Fogorvoshoz nem jártunk, és hál'isten tandíjat sem kellett fizetni egyikünknek sem. Külföldre sem kellett utaznunk, sőt talán a Balatonhoz sem jutottunk el, azt hiszem. Szóval szar volt a helyzet.
Ez a mostani sem könnyű, talán még rosszabb. Emelkednek a törlesztőrészleteim, szép komótosan a forint romlásával arányosan (naná hogy van svájcifrankosom is). Emelkednek az árak mindenfelé. Munkarendváltással megoldandó munkahelyi válságkezelésben vagyunk, átalakított fizetéssel járó, átalakított életvitel várható. Jó kilátások, de csináljuk, elfogadjuk, harcolunk egy kicsit ellene - ott ahol lehet, és közben tehetetlen dühvel figyeljük, hogy az ország vezetői szinte semmit nem tesznek. A bankok is ülnek a seggükön, csöndben - sunyin kivárva. Kellene pedig az a megváltó csomag nagyon. Mert a Horn - Bokros duó akkor meglépte, a mit is? Mi is volt az? Íme ezek:

A Bokros-csomag főbb intézkedései

§ a nemzeti valutát 9 százalékos azonnali leértékeléssel gyengítette, majd pedig csökkenő mértékű, havi csúszóleértékelést alkalmazott
§ szintén az import visszafogása érdekében 8 százalékos vámpótlékot vetett ki
§ befagyasztotta a nominálbéreket a közszférában
§ durván tizedével szűkítette a gyermekgondozási segélyre, családi pótlékra vagy gyermeknevelési támogatásra jogosultak körét
§ megszüntette a felsőoktatás teljes ingyenességét (2 ezer forintos tandíj)
§ visszafogta a gyógyszerek költségvetési támogatását
§ megszüntette az ingyenes fogászati ellátást...

És most, talán 14 év után már nem azon kellene agyalni, hogy jó volt - e, kellett - e az akkor? Azon kellene inkább lenni, hogy most milyen kiutat fogunk találni.
Vagy hagyjuk elsüllyedni a zászlóshajót? És szót fogadunk Gy.F.-nek, és elmegyünk valahová mindannyian? Mint akkor rég, mikor másfélmillióan kitántorogtak? Kellünk mi valohová? Kétlem én ezt nagyon. Nekünk itt kell maradni! Ez a földünk, ez a hazánk, ez az országunk...

Éveleji gondolatok, avagy jégbezárva (4.rész)...

Nagyon alcím: Nem fél az őszinteségtől...

Befejezem ezirányú sorozatos agymenésemet a gazdaságról - politikáról, csak még egy gondolatsor... Az egyik napilap TV mellékletében találtam egy kis riportot a Rudolf Péterrel. Egyike kedvenc színészeim - és az Üvegtigris óta - rendezőimnek. Nos, amiket mondott - kiollózva a lényeget - szó szerint ideírom.
A Keleti Pu. című darabja kapcsán faggatózott H.E.:
" - Köszönhető ez a siker a ma tapasztalható nehéz helyzetnek?
- Mint honpolgár akkor lennék boldog, ha a darabot, mint aktualitását vesztett művet, le kellett volna venni a műsorról.... A hazugságok, a simlisségek, az ország mentális lepusztulásának következményeit mindenki tapasztalja a saját bőrén. A hazugok és simlisek is. Különös "rendet" sikerült felépítenünk. Én sem hiszek neked, te sem nekem. Nincsenek közösségek. Közösségi tudat. És nekem úgy tűnik, nem is cél, hogy legyen.
- Ön szerint valóban ennyire nagy a baj?
- Igen. Káosz van. Működésképtelennek látom a hazám. Azt hittem, a pénz mindenható hatalmával együtt mégiscsak kitermel egyfajta professzionalista működést. A megfelelő emberek kerülnek a megfelelő helyre. Lehet, hogy a másik jelentkező a nagybátyám húgának sógora, ha te vagy tehetségesebb, akkor téged választalak, hisz ezt diktálják az érdekeim. Tévedtem. Sikerült a két rendszer hátrányát egyesítenünk. Szétzuhantunk. Össze kell rakni magunkat. Ez a válság talán még jól is jöhet. Talán rákényszerülünk az összekapaszkodásra."

Hát ez a Péter, aki kortársam - pár év van csak köztünk - nagyon a szívemből - agyamból szólt. Ő a rendező - színész ezt így látja, én ugyanígy látom. Vannak jósokan barátok - ismerősök akik ugyanígy látják. Azok a nagypolitikusok is biztos látják. Csak van itt egy nagy különbség. Én - mi érzem - érezzük már nagyon is, a bőrömön - tárcámon. A nagyok pedig még nem, sajnos - és nem is fogják, mert egymást kimentik majd... Gondolom én, aki szintén nem félek az őszinteségtől. HÁT!

Éveleji gondolatok, avagy jégbezárva (3.rész)...

Nagyon alcím: A gazdasági válság hatásai rám avagy k....a drága lett minden.

Ezt leginkább a bevásárlásoknál veszem észre nagyon - nagyon. Kétéve a havi bevásárlások végén fizettem annyit, mint most egy sima hetinél. Pedig semmivel sem vásárolunk más, márkásabb terméket. Maradtunk a TESCO, CBA, INTERSPAR üzleteknél. És előnybe részesítjük a hazait, no meg az akciósat... oh igen -----> azt is.
A TESCO - ról jut eszembe, tegnap este összefutottam ott Sz.Z. -val, aki vájárom volt még Vasason és burkoló egyébiránt a szakmája. Hát ez a Z. kissé fáradt kinézetű lett, kb. annyi idős mint én, és kérdem tőle: NAmizu? Erre Ő: Angliában dolgozom egy ideje - raklapokat, meg ládákat szegelek... és bárcsak már korábban elmentem volna oda (a ködösbe). Hát vazze... én se nyelni, se köpni... és hát csak annyit mondtam, hogy vigyázz magadra Öreg!
Kis kitérő után folytatva az agymenést. Jó hogy ez a kurva hideg van napok óta. Mert úgy fogy a tüzelő, hogy csak... És akkor ma a városból hazafelé tartva - bár telefonon szokásom ezt rendezni - bementem a Füles barátom TÜZÉP - telepére szénügyben. Nagy örömmel kívántunk egymásnak Boldogot, aztán szembesültem - 5900 Ft / mázsa a lengyel dió szén (ha nem vagy lakossági fogyasztó) és 5400 lett a lakosságnak, azaz nekem, ha adószámmal aláírva nyilatkozom erről, valami újfajta bevallós lapon ott a szénárusnak. Sok évvel ezelőtt a télre való felkészülés így zajlott le: szeptember - októberben megvettem - bespájzoltam 20 - 30 mázsa szenet, meg egy - két nagy teherautó fát (mert volt rá keret, meg a bányász hűségjutalmat is akkortájt fizették). Aztán jöhetett a TÉL - kibírtam tavaszig, legfeljebb áprilisban kellett még egy kis fa, utánpótlásnak. Most meg: havonkénti elosztásban egy - egy UAZ fa a Qq nevű megbízható spanomtól, ami igen ritka a kisebbségi fajtájában. És tíz mázsa szén, fele fekete - fele barna, persze nagyon jó minőségű, de olyan drága mint a gyémánt. Mert az is, fekete gyémánt. Csak import gyémánt - ugye? A mi hazai fekete gyémántunk meg itt van, benne a földünkben, amiről tudjuk, hogy hatalmas vagyon és még talán miénk, néhol feltárva - jegelés alatt. Mert anno gazdaságtalan volt a bányászata - mondta a Kapolyi, aki azóta igen csak sokmilliárdos lett, lehet hogy pont ebből a bizniszből? No meg az a Schalkhammer nevű bigmen, aki mellette a bányász szakszervezet fővezére is volt. Az is benne volt "A hogyan forgassuk javunkra a hazai bányászat megszüntetését" című, egyáltalán nem tréfás népi játékban.... HÁT! A bányász hűségjutalom pedig szépen lassan, beépülve a havi bérezésbe eltűnt, mint az a bizonyos szürke szamár... HÁT?