Ma reggel végre jó fényekben közlekedtem, és megtettem, megálltam, lassítottam többször... Szépeket - és nem annyira azokat - látni.
2009. március 28., szombat
(Meg)látásaim_ma reggel hazafelé_Tolnából - Baranyába...
Ezekbe a sorokba már bele van vetve az "élet". Megálltam miatta, és a háttérben a Keleti - Mecsek csodaszép vonulata miatt.
A meglátáshoz néha meg kell állni, meg kell szakítani a rohanást. Akkor is, ha csak rövid időt, rövid utat szakít meg. Néha nem is megállni kell, elég csak lassítani, akkor is jobban látszik a látható. Néha elegendő egy kis falu templomát megvilágító korai napfény, egy dimbes - dombos lágyan ívelt tájdarab tetejére ráülő napfénytányér. Vagy az útmenti tavaszi vetés sorolása, esetleg az ezerhétszáznegyvenhétszer látott, de minden alkalommal megcsodált kápolna ott a kanyarban. Az is lehet, hogy csak az út a lényege. Tudod, hogy úgysem időzöl sokat azzal hogy tüzetesebben megnézd, annál sokkal több és sürgősebb dolgod van. Mert rohanni kell...
Ma reggel végre jó fényekben közlekedtem, és megtettem, megálltam, lassítottam többször... Szépeket - és nem annyira azokat - látni.
Ma reggel végre jó fényekben közlekedtem, és megtettem, megálltam, lassítottam többször... Szépeket - és nem annyira azokat - látni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
15 megjegyzés:
s@só! ez a 2009es fotóid közül messze a legjobb, nagyon jók a színek, a minták, a Mecsek. A panoráma stílusú szerkesztés nagyon előnyös, sokkal többet mutat így ez a táj. A leírásod meg helytálló, sokszor 5-10 percért sietek, és ilyen élményektől fosztom meg magam.
Köszönöm Edi a dicsérő szóid. A sietéssel én is így vagyok, sokszor 5 - 10 percért, de hová és miért? Mi a szarnak rohanni? Talán, mostan majd lesz néha időm meg - megállni arra s visszafelé útban is. Van ott még pár dolog amiért érdemes...
Jó ez a kép.
Üdv.!
Én is rohantam idáig.
Kergettem valamit, de már gőzöm sincs, hogy mit.
Most behúztam a féket, hogy legalább lássak.
És remélem a Mecseket is hamarosan meglátom újra, az egyik kirándulásunkat oda tervezzük.
A ferde vízesést szeretném a gyerekeimnek megmutatni.
Üdvözöllek Bodza itt nálam :)))
Örömmel látlak itt a Mecsekszéli blogban. Ferde vízesés????? A Melegmányi talán? Szégyen gyala, de még én sem láttam... mert sose volt olyan idő :))
Óbánya.. asszem... ojjjjjjjan rég vót, tán igaz se vót, hogy ott jártam.
Óbánya...asszed? Én meg azt, hogy Kisújbánya, a Réka - vár alatt tán?
nem nem, határozottan emléxem, hogy Óbánya volt a táblára írva :)
az út, ami a Bodza-forráshoz vezet.
Igazad van, megnéztem. És ha erre itt rálinkelsz a blogbejegyzésben < megtettem, megálltam, lassítottam többször> , a negyedik képen látsz egy kápolnát és egy kerezsteződést. Pest felől jövet Mecseknádasdot elhagyva ezen a helyen kell jobbra fordulnotok - Óbánya felé.
Ferde vízesés? ha valaki tenne fel egy képet róla, én is láthatnám...
Cserébe majd én is teszek fel vízalatti képeket szép színes halakkal, hajóroncsokkal.
Persze, nincs ebben semmi trükk. A Keleti - Mecsek szélén van, és ezek a csodák helyei...
Na jó, ígérem, hamarosan elmegyek a Ferde vízeséshez Óbányára. Kattintok párat, és dobok neked bluemoon egy képes beszámolót. OK?
Előre is köszönöm! És várom.
A rohanásról egy kis groteszk :
"A rajzfilmekhez kapcsolódó másik élményem egy abszurd és groteszk mozzanat.
A rajzfilmfigurák gyakran a szakadékhoz érve, a fölött, a levegőben is folytatták eszelős rohanásukat. Egészen addig, míg egyszer csak hirtelen megdermedtek maguk alá pillantva - Szűzanyám! -, és már zúgtak is lefelé, hatalmas csattanással földet érve a szakadék mélyén. Korunk embere is egyre inkább ilyenformán tűnik fel számomra. Messze bent rohan már a szakadék felett, és még nem sejthetjük, mikor néz majd maga alá... És mi lesz majd azután? " Bogár László
A csúcsmanager hajótörést szenved, és egy szigetre vetődik. Ott egy kedves halász pártfogásba veszi, és az ő népes családjával éldegél. Feltűnik neki, hogy a halász csak annyit dolgozik, hogy éppen megélhessen, és a gyerekeinek enni tudjon adni. A halász a szabadidejében játszik a gyerekeivel, kockázik a barátaival, és beszélgetnek, nevetgélnek a feleségével, és a rokonokkal.
Azt mondja neki a manager: Te halász, jótett helyébe jót várj. Én értek hozzá, hogy nagyon gazdag emberré tegyelek.
A halász kérdezi, hogy mit kéne ezért tenni neki: -Hát keményen kellene dolgozni, először, napi 14 órát, de majd amikor a kifogott halak árából új hajót vehetsz, nagyobbat a mostaninál, akkor több embert vehetsz fel, és akkor több halat tudsz kifogni. A több hal árából további hajókat vehetsz meg, és még több ember fog neked dolgozni.
-És ezt meddig kéne csinálnom, hogy úgy igazán gazdag legyek? -kérdezi a halász.
- Úgy 10-15 év alatt megfelelően gazdag lennél.
- És mit csinálnék úgy 10-15 év múlva, amikor már megfelelően gazdag lennék? -kérdezi a halász.
- Hát a szabadidődben játszhatsz a gyerekeiddel, kockázhatsz a barátaiddal, és beszélgettek, nevetgélhettek a feleségeddel, és a rokonokkal.
Hát ezért hajtunk...! :)
hát igen Klára köszönöm! Arról szól amikor a kígyó a farkába harap :) Vagy láttál már keringő rókát v. kutyát, aki próbálja a saját farkát elkapni (mondhatnám durvábban is, de nem...), vajon miért teszi?????
Megjegyzés küldése