Azóta többször - több helyen megálltam útközben. Percekre, negyedórákra megszakítva az utat, jövet - menet, néha meg csak úgy. A csak úgy azért, mert az ember gyereke elsuhan időnként - akár naponta mellettük. Mert tudom, hogy ott vannak ezek a történelmi relikviák. Látom az útról a kápolnákat, templomokat, romokat, kereszteket, temetőket.
Tudom azt, hogy ezek a múlt itt maradt darabjai, és nem a megújulást, hanem az állandóságot jelképezik. Ott - az útjaink mellett van a történelmünk, amely mellett mindig is elmentünk, amit az ősök megéltek nekünk. Tudom a régi idők dolgait, tudok a ködbevesző mondákról amik körüllengik őket. Tudom, hogy ott vannak a középkori hangulatok. De bemenni közéjük az más, egészen más... Ezek nyomában - ezért álltam meg munkába menet - délutánonként - percekre - kicsit körüljárni, megfogni egy - egy régi pillanatot. Belefértek ezek a percek. Úgy érzem találtam apró dolgokat. Megláttam a láthatót, leképeztem a nézhetőt, és hozzátettem a tudhatót.
Körbejártam egy ősi múltat a Mánfa melletti Árpád kori templomnál...
- - -
Talán másra is jók voltak ezek a körüljárások. Talán belefértek ezek a percek. Úgy érzem találtam apró dolgokat...
4 megjegyzés:
bizony, bizony, meg kell állni néha és megszemlélni, meglátni ezeket a csodákat, mert képesek vagyunk úgy leélni az életet, hogy a karnyújtásnyira lévő szépségekről semmit sem tudunk.
Nagyon szép képek lettek a megállásokból :) :)
Szép napokat!
remelem, folytatodni fog a maszkalos kedved :) innen a tavolbol koszonom elore is :)
Hi "ködösben" élők! Azért ti sem ültök sem tétlenül a f.......n :)))
Megjegyzés küldése