Meglátások III. (az előző meglátás folytatása)
A bonyhádi Kálvária - dombra szép stációk mentén battyogtam fel. A stációk tűzzománc képeit Stekly Zsuzsa helyi művész készítette.
Felérve a kis domb tetejére - egy igazán szép kápolna, az Ermel - Vojnits család sírkápolnája mellett, egy sírkertben találtam magam. A kápolna 1905 -ben épült későbarokk stílusban, majd az átépítések folyamán érte el a mai, eklektikus formáját.
Igazán csak itt - a nemzetiszínű szalagok, kokárdák és koszorúk láttán restelltem el magam nagyon - nagyon... Mert eddig ezt nem tudtam, mentségemre - nem is kerestem.
A sírkertben a Perczel - család, és Perczel Mór honvéd tábornok nyugszik.
Valóban meg kell állni néhanap. Ezekért is....
2 megjegyzés:
Köszi matkom a "beszólást".Szép a kis városod és nagyon jó hangulata van. Néhanap keresztüljárok rajta, ha Szászvár felé megyek haza, és mert szeretek a főtér környékén járni...
Elnézést kérek, hogy tegnap hirtelen felindulásból kitöröltem a bejegyzést.
Íme néhány gondolat a képekhez:
E sírban nyugszik még Perczel Bertalan is, aki városunk sokat megélt katolikus kántora volt az 50-es évek végétől egészen haláláig 2007. decemberéig.Hosszú szolgálat volt ez, és időnként igen küzdelmes. A híres tábornok leszármazottja volt, mégis egyszerű életet élt. Nagyon sokan szerették őt, és gyakran fel is keresték. Sokat mesélt nekünk fiataloknak a régmúltról, a Perczel családról, saját hadifogságbéli élményeiről. A hit minden nehéz helyzeten átsegítette, nagy tisztelője volt a Szűzanyának. 90 éves koráig biciklizett, nem szerette a szénsavas italokat. Amikor pezsgőt ittunk, kiskanalat kért, hogy kikeverje belőle a buborékokat. (Lehet, hogy ez a hosszú élet titka?:-) Nagyon szomorú voltam, amikor elment, gyönyörű hangját,- ahogyan a templomban énekelt- sosem felejtem el.
Szívesen írnék még a család többi tagjáról is, de sajnos őket nem ismertem.
Jó volt ismét emlékezni...
Megjegyzés küldése