Zuhanás...

HÍR:
"Lech Kaczynski lengyel államfő, repülőgépszerencsétlenségben életét vesztette az oroszországi Szmolenszk közelében. A gépen még 131-en utaztak, köztük a felesége, a lengyel parlament alelnöke, a lengyel Központi Bank kormányzója és gyerekek is, de senki sem élte túl a balesetet."



Akár nulla méter látástávolság mellett is le lehet szállni modern eszközök alkalmazásával, viszont nem ismertek a lezuhant elnöki gép, s a fogadó repülőtér által használt eszközök.....
A szmolenszki Szevernij repülőteret kora reggel köd miatt lezárták, és a pilótának javasolták, hogy Minszkben, vagy Moszkvában szálljon le, ő úgy döntött, hogy Szmolenszkben landol. Négyszer próbáltak földet érni és az utolsó alkalommal a TU - 154 -es gép közvetlenül a kifutópálya előtt beleakadt a fák koronájába, lezuhant, majd darabokra tört......

Miért utazott Szmolenszkbe a lengyel elnök?  Lech Kaczynski lengyel államfő a katinyi erdőbe látogatott volna, hogy lerója kegyeletét az 1940-ben tömegesen kivégzett lengyelek előtt.

És a történelmi háttér:
"A náci Németország 1939. szeptember elsején megtámadta Lengyelországot, ezzel kezdetét vette a II. világháború. Hitler lengyelek elleni terve korábban „nyílt titok” volt, de a világ közvéleményét – és természetesen a lengyeleket is – váratlanul érte, amikor szeptember 17-én szovjet csapatok törtek be keletről a szinte már kivérzett országba. A háttérben a Molotov-Ribbentrop paktumként ismert német szovjet szövetség állt.
Ennek lényege egy kölcsönös megnemtámadási szerződés volt, és a két állam kölcsönösen garanciát vállalt: nem vesz részt egymás elleni szövetségekben. Egy titkos záradékban pedig felosztották egymás közt Európát. Utólag talán furcsa a náci és a kommunista vezér összefogása, de 1939-ben más volt a helyzet: a demokratikus berendezkedést mélyen lenéző Sztálin a magához méltó „zsenit” látta Hitlerben, akivel titkos „érdekszféra-egyezményt” kötni nem ellenkezett az elveivel.
Lengyelországot kettéosztották, Sztálin szabad kezet kapott Finnországban, Észtországban és Lettországban, míg Hitler Litvániával tehetett bármit szovjet jóváhagyással. E titkos megállapodás részeként 1939. szeptember 17-én szovjet csapatok hátba támadták Lengyelországot, és felvonultak a korábban megállapított határvonalig.
Sztálin elve szerint a győztesnek joga van saját társadalmi berendezkedését ráerőszakolni a meghódított területek lakosságára. A háború folytatása, a német támadás a Szovjetunió ellen hátráltatta ennek megvalósítását, és teljes erővel csak 1945 után bontakozhatott ki. Az „előkészületek” azonban már 1940-ben megkezdődtek a megszállt lengyel területeken.
A kommunista diktátor célja a lengyel vezető réteg félreállítása volt, mert – Sztálin fejével gondolkodva - ez az elit később a nemzeti ellenállás gerincét alkothatja. Módszereiben nem hazudtolta meg önmagát: legfelsőbb pártutasításra az NKVD mintegy 15-22 ezer lengyel tisztet, főtisztet és polgári személyt gyilkolt meg 1940 tavaszán.
Az áldozatokat tömegesen hantolták el öt helyszínen, jelzés nélküli „titkos” helyszíneken, ezek egyike volt a Szmolenszk melletti Katyn vagy Katiny erdőség. A tömegsírokat a szovjetunióba benyomuló német hadsereg fedezte fel 1942-ben. A szovjet propaganda sokáig a nácik bűnéül rótta fel a mészárlást: a valós események feltárására, az áldozatok azonosítására és újratemetésére csak a Szovjetunió felbomlása után nyílt lehetőség.

Lengyelország - a köztudatban katyni mészárlásként élő tömeggyilkosságot - a rendszerváltás után,   népirtásnak minősítette, amit Oroszország a mai napig nem ismer el. Ez esetben ugyanis az áldozatok hozzátartozói kárpótlást követelhetnének."

/fn.hu B.D. - közreadta s@só/