Pár fotóm Split óvárosából, egy júliusi napról az elmúlt nyárból...
A képeken láthatókhoz egy kis magyarázat:
Diocletianus-palota
Az egyik legjelentősebb látnivaló a világviszonylatban is egyedinek számító fehér márványból készült, római kori Diocletianus-palota, ami az UNESCO világörökség listáján is helyet kapott. Diocletianus császár visszavonulása után, 293-ban építette a 300 ezer m2 területű luxus palotát, ahol élete utolsó éveit töltötte, s ami helyet ad mauzóleumának is. A császár rezidenciája a későbbiekben menedékül szolgált a környékbelieknek, akik az avarok és a szlávok támadásai elől itt lelhettek biztonságra. A palota 4 kapun keresztül közelíthető meg: a Tengeri Kapun (délről), az Aranykapun (északról), az Ezüstkapun (keletről), és a Vaskapun (nyugatról). A palotában található a Peristilium, egy korinthoszi oszlopokkal díszített udvar, ahol Diocletianus vendégeit fogadta. A palota falai között a tulajdonképpeni óváros helyezkedik el.
Szent Doimus / Sveti Duje Székesegyház
A Peristilium mellett foglal helyet a Sveti Duje székesegyház, a császár egykori mauzóleuma, amely a VII. századtól keresztény templomként működik. A székesegyház Split védőszentjéről, Szent Dujmóról kapta a nevét, aki Diocletianus alatt halt vértanúhalált. A templomban magyar vonatkozással is találkozhatunk: a főkapu felett két kőkoporsó van elhelyezve, melyekbe IV. Béla magyar király lányainak, Katalinnak és Margitnak a földi maradványai vannak befalazva, akik a tatárok elől menekülve a közeli Klissza (Klis) várában vesztették életüket.
Split főtere : Narodni Trg., Pjaca
Split főterén állva szinte Velencében érezhetjük magunkat, nem csak a velencei paloták miatt. A városközpontban álló, nem hivatalos nevén Pjacának hívott, hangzásában az olasz Piazzára hajazó hangulatos tér mentén számos figyelemreméltó épületet csodálhatunk. A kávézókban és üzletekben bővelkedő tér a splitiek kedvelt találkozópontja.
Nini Gergely püspök szobra
A hatalmas méretű szobor, amely Split egyik leghíresebb nevezetességének számít, Ivan Mestrovic szobrászmester 1929-es alkotása. A műalkotást az Aranykapu mögött, a Diokleciánusz palotával övezett óváros északi részén találhatjuk. A 10. században élt püspök tagadta a pápa hatalmát, és az egyházi szertartásokban bevezette horvát nyelvet az addig kizárólagosan használt latin helyett. Ez a horvát nyelv fejlődése, és a horvátországi egyház megerősödése szempontjából egyaránt fontos lépés volt. A babona szerint a szobor nagylábujjának megérintése szerencsét hoz, és hogy mennyien hisznek ebben, az látszik a nagylábujj eltérő színéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése