Földes Hobo 66 éves. A HBB 33 éve alakult meg (az talán 1978 -ban volt) Hát igen, éppen akkor középsulis voltam, és én - mi nagyon szerettük azt amit a Hobo csinált. A kezdeti Rolling Stones, Hendrix, Doors, Muddy Waters magyarításait. A Hey Joe! -t és a Tumbling Dice -ot, és a Tobacco Roadot is. Aztán később a saját dalaikat is. És nagyon csíptük a Póka Egont, meg a Szénich Janót is és imádtuk Billt, a királyt! Sok jóhangulatú koncertet adtak itt Pécsen nekünk ezek a blueszenészek. A Balokányliget -i IfiParkban és az IH -ban és még a Hősök terén a Puskinban is. Szinte nem volt 1978 és 1981 között olyan pécsi Hobo koncert amit kihagytam volna. Aztán 1981 -ben megdobták a Kopaszkutyát.... Olyan dalokkal, amiben teljesen más hangzás volt, mint az elődökben. Más volt a Rolling Stones Bluestól, és Középeurópai Hobo Bluesoktól. Hangzásban is, szövegben is. De szerettük, mert jó volt amit csináltak. Nagy rákkendrollt dobtak az öregek nekünk :))) És a csúcsra a Vadászattal értek. Nálam legalábbis. Az azt követő Hobo - t már nem követtem, azt hiszem addigra átalakultam egy kissé, már nem nekem szólt Földes. És a klasszikus HBB sem az volt, mint az a tinikorom bandája. Bolondokról és egyéb furcsaságokról verselt Hobo. Nem szólt már a Hosszúlábú asszony, és Farock. Vagy ha szólt is, nem úgy......
Tegnap este a Duna II. leadta a Szomjas György rendezte Kopaszkutya c. filmet. Amit először Miskolcon a belvárosban a főutcában lévő (nemtudommáranevét) Moziban láttam '81 késő őszén - '82 telén. Láttam? Koncert jelleggel végigbuliztuk a haverokkal. Az igazi Kopaszkutyaság volt.
A tegnap esti? Mondjuk filmnézéssel egybekötött időutazás. Múltidézés és hatalmas nosztalgia. Jájjj.... Nagyon jó volt!
A filmről:
"Nehéz idők járnak a valódi rockzenét adó bandákra. Vége a rock and roll-világnak, a film főhőseként játszó Colorado rockzenekar alig néhány tagú közönség előtt játssza a "Bye-bye Johnny B. Good"-ot a lepukkant szocialista kultúrházban; de még köztük is akad, aki arcul üti az egyik tagot, mert "szart játszanak". A megélhetés is nagyon nehéz. Mindannyian érzik: valami más, valami új kell. A menedzser, Schuster Lóránt személyében, végigjárja a rivális bandák koncertjeit (olyan együttesekről villannak fel felvételek, mint az Illés vagy az Omega), de kételyei vannak, ezt az akkori Tűrt, Tiltott, Támogatott kultúrpolitika által megtűrt vagy támogatott, kissé szalon-rock irányt el tudja-e majd fogadtatni a tagokkal. Egy nap azonban egészen új ötlete támad: "le kell menni kutyába", azaz jelenítsék meg zenéjükben a korszak marginalizálódott, de komoly erőt képviselő – és hivatalosan természetesen nem létező – fiataljainak ízlésvilágát, s egyesítsék a blues kemény világát és zenéjét a rock and roll felszabadultságával és életörömével. "Lepukkantan, de szabadon", "Kültelki bunkó vagyok, és büszke vagyok rá!" - ezen ars poeticákat jeleníti meg az átalakult Kopasz Kutya zenekar egyik dalszövegrészlete is, a "Légy a kutyák királya, nem királyok kutyája!". Az ötlet azonban egyáltalán nem arat osztatlan sikert a tagok körében, akik szeretnék csak azt folytatni, amit igazán szeretnek és amiben hisznek. Többen kilépnek, a banda szétesik.
