ambivalens...

...érzéseim vannak ettől. Hugi lánykám ma elutazik 16 napra.... busszal - persze - Angliába - Skóciába. Aztán, hogy miért is ambivalens ez a dolog? 

Hát mert roppant mód szülőből vagyok ilyenkor, és néha tudok aggódni a gyermekemért. Aztán mostanság rengeteg rosszul végződött buszos - autópályás - kamionos hírt is olvastam.... (persze ez csak úgy a kéregben van, de ott van).

A másik az, hogy bár rohadtul el fog fáradni a Kicsi, de olyan sok mindent fog látni a világnak abból a részéből. Pár szót ideírok: Calais - Dover. Cambridge - York. Edinburgh -  Stirling - Falkirk - Fort Augustus (Loch Ness). Chester - Stratford-Upon-Avon. Oxford - Avebury - Salisbury - Winchester. És végül London...

Ez sok ezer kilométeres nagy hurok a nyúlon.... És hát oda el is kell jutnia át Ausztrián - Németországon - Belgiumon által.

Szóval annyira nem irigylem, mert szét fogja ülni a kis seggecskéjét, és nagyon irigylem is, mert látni fogja Dover fehér szikláit és a Skót - felföld egy részét. Továbbá rengeteg katedrálist, és történelmi - irodalmi emlékhelyet. És ha szerencséje van ő is átmehet a híres zebrán az Abbey Roadon.

Én pedig közben itthon? Hát festeni fogok, konyhát - kamrát - közlekedőket - fürdőszobát / vagyis a legszarabban festhetőket, ahol jó sokat kell pakolni :) Aztán ha nagyon megunom, lehet hogy elmegyünk valahová pár napra - közben. Valami olyan helyre, amit ismerünk, és közel van egy olyanhoz ahol nagyon régen jártam.... :)

Nektek is jó nyarat :)))))))))))))