Ez egy levél (lesz), mert úgy könnyebb.....
Kedves Judit!
Egyszer régen, volt egy félreértett mondatom. És most a hétvégi népszavazás ( Mit kíván a Magyar Nemzet?) lecsengése után pár nappal eszembe jutottak a szavaid.....
Igen a rendszerváltást a galambban gondoltam én is. Szimpatikus programmal, hozzám igen közel álló gondolkodásmóddal. Erre lett egy virág (tulipán vagy mifasz...). A mai napig a sértődöttek kormányának nevezem őket. Eladták a magyar földet, valakinek - valamiért. Kárpótlási jegyre. Erdőket, mezőket, vizeket tán még az eget is. Sőt a föld mélyét is. '92 végén nagyon bíztam, sok munkatársammal egy lehetőségben, egy magánvállalkozás ígéretében, egy nagy durranásban. Igen, a végkielégítésünkből megvettük volna Vasasbányát, és csináltuk volna tovább, folytattunk volna egy 200 éve elkezdett szakmát - művelést - a fekete kenyeret.... Aztán '93 februárban a sok lobbi ellenére a pofánkba dörgölte az akkori hatalom: "a komlói szén - gondoskodunk róla - mindig 1 Ft-al olcsóbb lesz, mint a tiétek"...... V.E. általam nagyrabecsült üzemvezetőnk (Ernőbá) akkor, abban a délutános műszakváltásban kiállt a 'falézba' a nép elé, és ezt mondta: Édes fiaim! Ez a hajó elsüllyedt, meneküljetek. Mi - én, mindenben segítünk! (ez a szocialista duma a rendszerváltás hajnalán hangzott el). Menekültünk, mi patkányok.... ki ide, ki oda, ki sehová.
Aztán évekkel később bevallott tény lett. Akkoriban Komló MDF fellegvár volt, és Pécs (Vasas)? Erősen FIDESZ volt talán? (vagy tán még szoci - posztkomcsi, a szó pejoratív és bunkó értelmében???) .....
Persze az idő haladt, következett egy új választás ahol az MSZP és Horn lett a nyerő és Pécs? Vazze Fideszes volt - talán? Persze én akkor már egy másik posztkomcsi helyen, az uránbányában éltem a bizonytalanságot.... Megéltük jó BokrosLajos csomagját. Kemény volt az, akkor nagyon kemény. Jól kereső sugárbányászként minden szociális támogatástól megvonva neveltem - neveltük a két gyermekünket. Akik mintha egy se lett volna - számítottak. És amikor már túléltük BLCs-t.... a barom nép ismét másfelé fordult. A szívére, az érzelmeire hallgatott talán? L.....t! Azt mondanom sem kell. hogy FIDESZ - ék az uránbánya bezárását eldöntött tényként kezelték, és végrehajtatták velünk. Mert gazdaságtalanok voltunk. Sajnos akkoriban az urán világpiaci ára lent volt, mi pedig silány minőséget - drágán állítottunk elő :) De, nem telt el két év és az ár a csillagokba emelkedett, mert jó gazdasági szakembereink voltak mindig. Tudtak előrenézve számolni.
Arról a négy évről nem szívesen beszélek. Hittem a szabadmadárban még mindig. Aztán egyszercsak ez a madár megdöglött. Kaptam pár narancsot. És újabb kihívás elé lettem állítva egy néma és szép völgyben. Talán naivan azt gondoltam, ez most politikamentes övezet, mert erre szükség van. Az atomszemetünket nekünk kell elrakni, és ez jó hely lesz neki. És egyszercsak találkoztam személyesen - ott egy nagy(madár)emberrel. Aki hozott magával egy olyan embert, aki nagynak, sőt "Illésnek" gondolta magát..... Abból a brancsból az őrezred parancsnoka és tagjai voltak azok, akik értek valamit. Sokat az én szememben, mert emberek voltak, velünk emberekkel.
És most egy fordított helyzetben, fordítva választottam. Nem a szívemre, nem az eszemre és nem az érzelmeimre hallgatva. Hanem? Csak úgy? Igen - csak úgy! Ennyi erővel otthon is maradhattam volna, de inkább kívántam mínusz egyet adni a Múmiának! Mert nem volt egy igazi, én is kényszerválasztottam, egy kevésbé jobbra..... És ennek most inni fogom a levét, azt nagyon tudom.
Hát ennyit szerettem volna közölni veled. Mert én itt vagyok minden nap, ebben a Kárpát - medencében. Nem fogtam meg az Árpádsávos lobogót, és nem mentem el a Nohab húzta vonattal az utolsó MAGYAR bakterházig a Keleti - Kárpátokba. És nem hittem el a GyF féle milliárdosok szocialista ígéreteit, és nem hallottam meg, még az új idők szavait, talán csak elment mellettem, és azért. Ezt sajnálom.....
Én megyek egy úton, a saját utamon. Én választom meg, hogy kivel - kikkel. Ez az én demokráciám. Akinek tetszik ez - velem jön, aki tetszik nekem - velem jöhet. Igen, igazad van. Borzasztóan egoista és önző vagyok.
Pécs, 2010. április 16. Baráti üdvözlettel: SJ.
P.S. Ezt a postot eltűnős téntával írtam :)
