2008. május 9., péntek

Akkor...


"Egy új nap hajnalán
Látom, fekszik most a csend
Kiapadtak a folyók
S a szél útja végtelen

A gondolat úgy fáj
Lassan úrrá lett a vágy
Tudni azt, hogy hol vagyunk
Megtudni, miért vagyunk

Életünk talán
Egy furcsa látomás
Melyből egyszer ébredünk
S megértjük, miért lettünk..."

/East/

..................................

...és meghajnalodott...és elmúlt ez az 5 is. Nagyon megevett.
"...összeállt a kép, a játék véget ért
az út vége jól látható..."
"...ha...talán...vízképek...arra mennék...holnap...akkor..."
sziasztok :)

2 megjegyzés:

Pamlerva írta...

...meghajnalodott?A fény nem bántja a csendet ebben a "féktelen vad szelídségben"

s@só írta...

Phaedra! minden megfér együtt...és én is beleférek - féktelenül - vadul - szelíden :-))))))))