képírás - egy útmenti kereszt...

/és még négy kép itt/

....a továbbiakban pedig "Mindenkinek a maga keresztje"....

  Útmenti keresztnek nevezzük mindazokat a szabadtéri kereszteket, vallásos jelképeket, amelyek nem az egyház liturgikus cselekményeinek színhelyén - templom, temető, kálvária - állnak.

  A keresztek csoportján belül megkülönböztetünk feszületeket, amelyeken mindig ott függ Krisztus teste.

  Ilyen építményeket nemcsak útszéleken találhatunk, hanem más hangsúlyos vagy nevezetes helyeken is. Előfordulnak folyók partján, mezők, dűlők kezdetén, falu szélén, balesetek, esetleg katasztrófák helyén stb.
  A kereszteket falusi mesterek, ügyes kezű parasztok, esetleg kőfaragást is tanult emberek készítették.
  Külső megjelenésüket több tényező befolyásolta:
                    - hivatalos egyházi művészet
                    - mesterségbeli hagyományok
                    - befogadó emberek kultúrája
 Fontos, hogy ezeket az emlékeket - mivel a szabad ég alatt állnak - nem készíthették bármilyen anyagból. Ezeknek idõt álló építményeknek kellett lenniük. Az apró formák és részletek alapos megmunkálása is fölösleges volt, mert az idõ vasfoga úgyis eltüntette, elmosta mindezt. Az útszéli kereszteket nem az egyház állította, hanem a hívek. Így ezek minden költségét is õk állták.

 

 Magyarországon szabadtéri keresztek állításáról a középkor óta beszélhetünk. Ezt támasztják alá a soproni levéltár adatai, mely szerint már a XV. és XVI. században a környékbeli falvakban gyilkosságok színhelyén úgynevezett engesztelő kereszteket állítottak fel.
 Egyes kutatások szerint az útmenti keresztek a középkori templomok, monostorok keresztjeinek mintájára épültek. A család földjén állították fel és - mint a templomok, monostorok keresztjeit - oltalmazó és felajánló céllal.
 A középkorban leginkább gonoszűzés céljából állítottak fel kereszteket. Valószínű, hogy a reformáció korából ismert képrombolásnak sok ilyen emlék esett áldozatul. Egyes vélemények szerint a ma álló keresztek között már nem találhatunk olyat, amelyet a XVIII. századnál korábban létesítettek. Mások szerint az ország területén még található egy középkori kereszt, Magyarcsanád határában.
 A katolikus megújulás során jezsuita szerzetesek misszionáltak az országban. A tanítás hatásának megőrzéseként országszerte állítottak fel kereszteket. Ezeknél a kereszteknél gyakran tartottak búcsúkat, és naponta jártak ide imádkozni és énekelni.
 Ezeket a kereszteket búcsúval is ellátták, hogy az emberek minél jobban megszeressék.
 A népet ez által is a kereszt tiszteletére nevelték. Ehhez járult még az esti harangszó figyelmeztető szava is.
Gyakran előfordult, hogy a bűnbánati körmenet alkalmával körbevitt kereszteket állították fel a földek végébe, falu szélére, utak mentén, a természeti csapások és károk ellen.
  A XVIII. században megtörtént a jobbágyfelszabadítás. Ezután már a parasztság is rendelkezett anyagiakkal, amelyből kereszteket tudtak állítani. Így ebben az időben vált gyakorivá ez a szokás.
  Az Alföldön a tanyasi iskolák kiépülésével terjedt el leginkább a keresztállítás gyakorlata, míg századunkban a világháború hatására állítottak fel sok feszületet.

 

A keresztek többsége útkereszteződés mellett vagy egy birtok végében áll. Előfordulnak azonban máshol is. Ily módon megkülönböztethetünk olyan kereszteket, amelyek:
                    - templom vagy temető területén állnak
                    - utak mellett vagy útkereszteződésben állnak. Némelyik ma már magányos, elhanyagolt, de valaha sokat használt út haladt mellette.
                    - egy család birtokán álltak, esetleg még ma is a birtok területén állnak. Ez a szokás e században terjedt el.
                    - régi tanyasi iskolák mellett álltak Ha a kereszt útban volt, vagy új keresztet kellett állítani a régi tönkrement kereszt helyére, gyakran előfordult, hogy eredeti helyéről eltávolították, az építményt.
  A keresztek nagy részét fogadalomból vagy hálából emelték, esetleg régi szerencsétlenségek emlékeként. A keresztek egy részét magánszemély vagy család állíttatta, más esetekben azonban több személy vagy család, esetleg egy egész faluközösség fogott össze.

A nép meghatározott célokkal emeltetett kereszteket.
  A kereszt jele mindenféle felhasználásban gonoszűző célú. A szántóföldeken, szőlőkben és keresztutakon felállított keresztek a pogány istenszobrok keresztény átalakításai.
   Természeti csapásoktól, férgektől, madaraktól, tolvajoktól óvja a termést, bajtól a falut és az útonállót, távol tartja a gonoszt, a betegséget, és gyógyít.
    A néphit szerint az útkereszteződéseknél vannak a rosszak és bűbájosok, akik arra várnak, hogy az arra haladókat megronthassák. Ezért nem véletlen, hogy sok keresztet állítottak az utak kereszteződéséhez.
     A keresztjáró napoknak is megvolt a maga célja. Ezáltal akarták az emberek biztosítani a föld jó termését, és a természeti csapások elhárítását.
      

(Forrás: "Útmenti keresztek" Szakdolgozat 1999. Ábrahám Ildikó)