...avagy esőszámlálás - másképp.
Mert ez a hét is jó szarul indított - hétfővel és esővel.
/Azt kell mondjam, hogy egyik kedvenc bandám volt középiskolás koromban ez a Nagyferó féle Beatríce ( a Miklóska - Lugossy - Donászy felállással), meg ezek a dalok is. Mostanában csak ritkán és ilyen esőszámlálós délelőttökön - találok ilyen régi nosztalgikus nótákra. Jobb ezeket hallgatni, mint az esőcseppek koppanását számolni./
Kicsit igazságtalanok mostanság az égiek velem. Mert a hétvégi száraz, változékony (azaz napos - szeles - tavaszosos) időt, meg a szombat - vasárnapot a Tolna megyei dolgozómban voltam kénytelen tölteni. Még jó, hogy ott is tavasz van, csak ilyen kissé kötöttprogrammal - mint munka. Mert több hónapja arról szól a fáma, hogy létszámleépítés lesz - illetve van is. Meg a folyamatos munkavégzés helyett - 5 hétköznapi (igaz továbbra is 12 órázós) rendszerbe állunk át. Mikortól? Április 17 -től...... Az ember ilyenre nagyon tudja készíteni a lelkét, főképp azért mert 6 éve ilyen nonstopban dolgozós vagyok. De csak óvatosan szabad. És milyen jó! Természetesen, szerdán délután telefonilag értesítve - az utolsó éjjelesem helyett, be lettem rendelve szombat - vasárnap nappalosra. Minőségi csere volt, azt megmondom. Kicsit fröcsögtem is miatta mindenfelé, de jól lehűtött életem párja, egy - a mai Magyarországon sűrűn elhangzó rövid és egyben kérdő - kijelentő - felszólító mondattal......
Igazából ezek is elmúlanak, ezek az ilyen napok is, csak egyre jobban sajnálom őket. Mert az út érthető, felépített részére érve jó lenne kicsit élvezni az utazás adta örömöket is, nem csak öncélúan menni rajta..... Na ja, de akkor sosem meditálnék ilyesmiken. Léhaságokon, semmiségeken, ürességeken, feleslegességeken.
2 megjegyzés:
hajrá vizes tulipánok! ::)) Asszem a meditáció sosem felesleges.
És milyen jól tetted, hogy az utolsó gondolatot beváltottad!
Megjegyzés küldése