mostanában...

...a dolgos (hét)köznapok között fotózgatom a környezetemet, az egyszer fent - másszor lentet, a közelt és a kicsit távolabbit - néha az égboltot, néha fényeket. Napkeltéket és lementéket, napos napokat, kicsi patakok és erek nádjait és szittyáit. Fákat, madarakat, bogyókat és mohos tetőket. Útszéli kőkeresztet és régi pécsi épületet. Csak így és itthon, a szűk környezetemben. Talán a tesztidőszak vége felé járok...

...és madáretetés

Ez a februári tél pár napja  még verőfényes napsütéssel - napközbeni olvadással és éjszakai mínuszokkal boldogította a lelkemet. Mostanság borultságát váltó átszakadásokkal inkább. Igazi "kellemes" téli idő van tehát. Mert a dolgok jó oldalát meg kell találni ilyenkor is, hát madarakat etetgetek és figyelem őket. Üde színfoltjai a hideg napoknak.

Szomszédudvarban áll egy csúnya fa - zörgős magvakkal telerakottan. Ilyenkor télidőben a stiglicek nagy bandában előszeretettel napoznak rajta, és persze szedegetik a magokat - amíg van.

"A stiglic vagy tengelic az éneklő verébalkatúak rendjébe, a kúpcsőrü pintyfélék családjába tartozó madárfaj, egyike a legtarkább európai madaraknak.
Kormány- és evezőtollai feketék; az utóbbiak aranysárga szalaggal, mig az előbbiek fekete hegyüek; háta barnás, hasa fehéres, a tojónál és a fiataloknál foltos. Csőre pirosas-fehér, végén fekete; lába kékes hússzinü; a him fejbúbja és tarkója fekete, homloka és álla vörös, mig pofája fehér...
 
Hazája Európa és Kis-Ázsia; Magyarországban nem ritka állandó és helyet változtató madár, mely erdős, bokros, csalitos helyeken szeret tartózkodni és télen felkeresi az emberlakta vidékeket is. Különösen magvakkal táplálkozik. Fogságban jól tartható."   /Forrás: Pallas Nagylexikon/
Tengelic - ‘tarka tollú kis énekesmadár’.
Szláv eredetű vándorszó, korábban a szerb-horvát stiglic révén került nyelvünkbe, a szóeleji mássalhangzó-torlódást az s kivetése, a szóbelsejit ejtéskönnyítő hang oldotta, majd inetimologikus n betoldásával létrejött a tingelic, tengelic alak. A tengelice változat egy horvát stiglica átvételével magyarázható, a ritkább stiglinc újabb kölcsönzés lehet a német Stieglitz alapján, ugyancsak inetimologikus n beiktatásával.  /www.szokincshalo.hu/szotar/
 

És hogy fogságban valóban jól tartható - e ? Nagyon nem vagyok híve a madarak "rabosításának", ám gyerekkorunkban bizony elő - előfordult, hogy D.L. (a. Vákrúg) cimborámmal  sárga fagyöngyből kotyvasztottunk "lépet", amit ágakra kentünk galád módon.... és hamarosan jó pár stiglic élvezhette néhány napig a vendégszeretetünket. Persze kizárólag tudományos megfigyelés céljából, ami a tíz - tizenkét évesek szellemi fejlődéséhez elengedhetetlen volt akkoriban, a múlt század hetvenes éveinek elején - faluhelyen....

Manapság, felnőtt fejjel így télidőben inkább már csak etetgetem őket napraforgómaggal, és leginkább (önző módon) azért, hogy itt legyenek a közelemben ezek a szép kis madárkák. 

És mostanság végre (viszonylag normálisan le is tudom őket fotózni. 

Így ni: 

(további fotók pedig itt: madáretetés)